Tiszta szívvel, 2016. r.:Till Attila 

A film nem új: nekem azonban csak most volt módom megnézni - az előbbi a helyi Mi mozink műsorpolitikájának, az utóbbi Gyurinak köszönhető. ( Köszi Gyuri!)

Az első gondolatom az volt a filmmel kapcsolatban, hogy a cím ütős- amennyiben azt szerette volna elérni az alkotó, hogy a népesség egy részének József Attila sorai ugorjanak be: "Tiszta szívvel betörök, ha kell, embert is ölök". ( egyébként ez a címe a főhősök által készített képregénynek a filmben)

Második gondolatom pedig az volt, hogy már megint Thuróczy Szabolcs? Minden rosszfiús filmben neki kell játszani? ( Aranyélet, Budapest Noir) Igazából nem is értem ezt a thuróczy szabolcsos jelenséget: a színész hangja igazán meggyőző, azonban játéka és mimikája semmiben nem különbözik más, kemény fiúkat játszó színészekétől. Lehet, hogy Thuróczy Szabolcs az új Cserhalmi György? Annak idején ugyanis minden gengszterfilmben ő játszott, bár némiképp sármosabb jelenségként, mint Thuróczy Szabolcs.

És most jöjjön a "klageris" figyelmeztetés: aki esetleg még nem látta a filmet, és szeretné megnézni felhívom a figyelmét, hogy a következő részekben a cselekményhez kapcsolódó utalások is felbukkanhatnak.

A film kezdő képsora meglehetősen szürreális- egyébként is eleinte nehezen tudtam eldönteni, hogy mely részek a főszereplő mozgássérült fiatalok által készített képregény elemei és mely részek kapcsolódnak  a filmbeli valósághoz ( és megsúgom, az érzéseim jók voltak, de a film legnagyobb fordulatát és csattanóját nem fogom lelőni. Ehhez bizony végig kell néznetek nektek is a filmet - ígérem megéri).

Summa summarum a film elején egy börtönbeli verekedést láthatunk, aminek furcsaságát az adja, hogy ebben a börtönben csakis mozgássérült, többnyire kerekesszékes  bűnöző személyek tartózkodnak.  Én úgy gondolom, hogy a mozgássérültek között lényegesen kisebb arányt képviselnek a filmben ábrázoltnál a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek. Ettől függetlenül, ha tényleg ilyen nagyszámú kerekesszékes rab töltené szabadságvesztés büntetését bármely büntetés-végrehajtási intézetben, úgy üdvözölendőnek tartanám, ha őket - saját védelmük érdekében - a többi rabtól elkülönítetten, a filmben ábrázolthoz hasonlóan helyeznék el.

Thuróczy Szabolcs a film egyik főszereplője egy 3 éve balesetet szenvedett és tolószékbe kényszerült tűzoltót alakít, aki szárnyai alá veszi a két, egy a Pető Intézethez hasonló bentlakásos intézményben gyógyuló fiatalt, akik közül az egyik életmentő hátműtét előtt álló, de azt visszautasító, kerekesszékes fiatal fiú, a másik pedig járóképes, de valószínűleg izomsorvadásban szenvedő fiatalember.

A végén persze  a főhős sokkal többet kap a szárnyai alá vett fiúktól, mint amit valaha is remélhetett: őszinte, az egyéni emberi tragédiákon átívelő barátságot és hitet az élet értelmében. 

Ami nagyon tetszik ebben a filmben az az,hogy a főszereplő kerekesszékes fiúk-férfiak, akik közül többen valóban testi fogyatékkal élnek, egyáltalán nem valami elesett, szánni való, idézőjelben töketlen valakik, hanem a tökösnél is tökösebbek: túl járnak a két lábon közlekedő, egészségesnek mondott embertársaik eszén és úgy gyilkolásszák őket, mint sertéspestis a cocákat.

A főszereplőkön kívül a mellékszereplők is nagyon jók: Balsai Móni ebben a filmben végre nem az a kimódolt kékharisnya, amelyet eddig minden alakításában láttam tőle, hanem hitelesen alakítja az elkeseredett és fiáért mindent vállalni kész anyát. Őszinte emberi érzelmeket tud átadni, igazi színészi képességről téve tanúságot, igy már ezért megérte megnéznem ezt a filmet; legalább egy filmben láthattam őt JÁTSZANI ( a rókalányos filmet sajna még nem láttam).

Ebben a filmben még Mészáros Árpád Zsolt is megtanult manírok nélkül játszani - igaz csak egy kis mellékszerepben, de végre elfelejti az Operettszínházas ripacskodást és természetesen alakítja a piti bűnöző szerepét.

A film fontos tanulsága: sose nyomorékozz le egy mozgássérültet, mivel ekkor nagy valószínűséggel  te sokkal nagyobb nyomorék vagy - ha nem is testi értelemben.

A blogbejegyzésem címválasztásával pedig senkit nem szándékoztam megbántani: legmélyebb Tiszteletem a mozgássérülteké és családilag is érintett vagyok ebben a kérdésben. Mindaz, amit a filmről fentebb leírtam tükrözi a véleményem: nem attól jó vagy rossz valaki, hogy minden testrésze ép-e, hanem attól, hogy mi van legbelül a szívében. 

Jelen blogbejegyzésem babonából (is) született: szeretnék ugyanis az év többi napján is blogírással foglalkozni, ha nem bánjátok és olvassátok.