B. Móninak, szeretettel

Hú most nagyon fellelkesültem ...Tegnap végre én is megnéztem az új Queen filmet, bár rajtam kívülálló okok miatt az utolsó húsz percet nem láttam, de addig is szenzációs volt. Az egyedüli zavaró tényező az az volt, hogy csak 20.45-ös előadásra értem oda és az utolsó vonat Kelenföldről 23.30-kor indult...úgyhogy a film vége előtt el kellett hagyjam a vetítőt - utólag is bocsi mindenkinek, akin keresztülgázoltam. Hihetetlen, de még mindig csaknem tele volt a terem, pedig már egy jó hónapja ez a film is megy.

Olvastam már pár fanyalgó kritikát a filmről, hogy Freddie nem is akkor tudta meg, hogy AIDS-es amikor a Live Aid-re készült, meg ez, vagy az nem is úgy volt, de könyörgöm ez egy játékfilm, nem History Chanel-es dokumentumfilm ! Meg: hogyha a zene nem lenne, akkor ez a film egy nulla lenne. De van a zene és itt ezt rövidre is zárhatjuk. Meg: hogy a főszereplő nem is hasonlít Freddie-re - de igen, a foga mindenképp :)) Mondjuk annyit én is elismerek, hogy ezt a filmet a zene, de még inkább a főszereplő, a Freddie Mercury-t játszó Rami Malek viszi a hátán, de képzeljük el pl. a Hairt Treat Williams nélkül -szerintem egy fos lenne...

Na témához is értünk: Rami Malek...Teljesen más, mint Freddie és még is ő az...Freddie a XX. század terméke, erőszakosabb, machóbb, domináns hímebb Raminál ez nyilvánvaló. Rami Malek egy XXI. századi Freddie: lágyabb, odaadóbb, nőiesebb....de azok az őzike pillantások...elolvadok, annyira cukiiii.. Freddie például nem volt cuki egyáltalán, szerintem, vagy legalábbis nem ez ugrik elsőre be róla. És ahogy azt a filmbeli Freddie is sérelmezi egy sajtótájékoztatón: nem biztos, hogy bárkinek joga van a másik embert annak nemi indentitása alapján megítélnie: ahogy az sem téma egy hetero esetében, hogy mit csinál otthon az ágyában, nem kéne ezt egy más beállítottságú személyen sem számon kérni / még ha sztár is, "provokál" is, vagy neaddjisten felvonul a Pride-on :) /

Már a film zenéjének kezdő taktusaira beindult a lábam: elgondolkodtam, hogyan és miképp lettem én Queen rajongó, aki a bátyám kemény iskolája ellenére (Rolling Stones, Hobo, Dinamit, P Mobil, Bikini, Beatrice, Edda ) alapvetően a lágyabb dallamokat kedvelem...még azt sem tudom egyértelműen behatárolni, hogy mikor kezdődött, de kb. 1985-ben, mert akkor kezdem a gimit. Az biztos, hogy a '86-os budapesti koncert idején már majd a szívem szakadt meg, hogy csak majdnem 15 vagyok és nem mehetek el a koncertre - részben mert az akkori szívszerelmemék, Hegéék is mentek, de ez egy másik történet...és már akkor és ott tudtam, hogy a pesti koncert valami egyedi és megismételhetetlen lesz - ami kicsit le is jön a koncertről készült filmből.

A fanyalgók azt is kifogásolják, hogy a filmnek nincs mondanivalója. De mi a mondanivalója például a Szinbádnak vagy a Jancsó filmeknek? Jó, nyilván szentségtörő párhuzam és nem is egészen stimmel ide, csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy nem mindig a "mondanivaló" miatt lesz egy film szerethető és értékes.

De hogy Sicratman munkásságának egy klasszikus darabját idézzem: "Nesze hülye paraszt, itt egy sor" , azaz adhatok néhány filmből leszűrhető tanulságot, annak, aki mindenáron ezt szeretné:

1. Ne áruld el a barátaidat, még ha lényegesen tehetségesebb is vagy mint ők, mert nélkülük te is semmi vagy...

2. Ne szexelj össze-vissza mindenkivel óvszer nélkül, még ha akkor nem is tudsz még halálos kórságok létezéséről, mert belehalhatsz.

3. Nem mindig az az igaz barátod, aki drogot, piát és partnereket szállít neked...

4. És végül, ha jó a zenéd, az 50 év múlva is ütni fog és elvisz egy filmet :)))