Ütős ez a cím..mármint az eredeti. A jó öreg Dosztojevszkij ezt jól odatette (egyébként persze amikor kitalálta, nem volt öreg, sőt fiatalabb volt mint én, de most már az - ala Kovács Attila ). Jó előre elvette az összes facebookos-instás-coelhos bölcsességeket írók kenyerét.
A közönségnek azonban most ez az előadás büntetés volt - ha nem mostanában tettünk rosszat akkor tuti az előző életünkben, mindegy is. Emelt fővel viseltük ( jó, a gyengébbek a szünetben távoztak és megfogadták, hogy bármilyen vastag is ez a regény inkább elolvassák a kötelező olvasmányt, legalább a 100 híres regényes változatát ).
Bármennyire is rühellem Stohl Bucit, alias Stohl András művész urat, el kell ismernem, hogy színészként tökéletes, az előadás legjobbja volt. Semmi manír, semmi ripacs. És eltűnt az xfactoros, piramisos, ittasvezetős, kokós ember, csak a SZÍNÉSZ maradt, pont így, nagybetűvel. Fanyalogva indultam az előadásra, mert azt hittem ő lesz Raszkolnyikov, de az Orosz Ákos volt (sajna), Stohl Porfirij felügyelőt játcta, vagy inkább ő maga volt az. Excellent. A végén tiszta COLOMBO volt a szivarával együtt..és rájöttem, hogy az író által megírt nyomozói módszer is megegyezik...basszus Dosztojevszkij írta meg a Colombo első részét!
A rendezés kiváló volt - én mondjuk nem értettem - de nem kell mindent érteni kérem szépen. Elidegenítő eszközöket alkalmazott (ez most szakkifejezés volt, ha figyelitek), a közönséget mondjuk csaknem teljes sikerrel el is idegenítette az előadástól. A színészek - legalábbis az első felvonásban, vagy amíg le nem olvadt róluk - fehér, festett maszkot viseltek. Ez több dologra is jó volt : 1) Én a II. felvonásban véltem először felfedezni Wunderlich Józsefet, és anyu szerint végig összekevertem a Vecsei H. Miklós által játszott karakterrel - így az előadás még izgalmasabb és megfejthetetlenebb lett számomra. 2) A Diktátorból esetleg megmaradt fehér arcfestéket is el tudták használni - igazi jó színházi gazdálkodás. Az első felvonásban egy csapat statiszta féleség állandóan kis számokat tartalmazó táblácskákat pakolászott növekvő sorrendben az idő előrehaladtával arányosan, amelyről szégyen szemre azt hittem, hogy talán a könyv fejezeteit jelölik, de Kati a szünetben rávilágított, hogy bizony ezek bűnjel számozó táblácskák lehettek (mea culpa, mentségem a félreértésre annyi lehet csak, hogy Magyarországon ezek a táblák fehérek fekete számmal, a darabban meg feketék világító-fehér számozással, de ez csak a kidumálás része). A táblácskák pakolgatását nagyon élvezte a mögöttünk ülő vihogós lánycsapat - szerintem osztálytársuk alakította nagy átéléssel a pakolgatót, vagy ők is a statisztacsapat tagjai voltak. Az elidegenítő koncepció részeként a díszlet majdnemhogycsak fehér téglafalból állt, néhány megfejthetetlen tárgyi eszközzel kiegészítve ( pl. valami ipari alkalmazású villanykörte magasból kicsavarásához, vagy felülről történő megvilágításhoz használatos takarító monstrum, többfunkciós boncasztal). A hangokat egy egész zörej brigád szolgáltatta hátul a színpadon - ez legalább vicces volt, ha sok értelme nem is volt. Nagyon vártam a szünetet - és ezzel más is így volt, nagy rohanások voltak az illemhely irányába, illetve sajnos a ruhatárhoz is...másfél óra azért sok volt a jóból, hát még a rosszból... A második felvonás annyiban lett jobb, hogy az csak egy órás volt. Az a benyomásom támadt, hogy a cseh vendégrendezőnek munka közben vissza kellett utaznia Prágába és a második felvonás rendezését asszisztensére hagyta...aki nem volt ügyesebb mint mestere, viszont elmaradt a tábla pakolgatás és a zajbrigád, a fehér festék pedig meg vagy leolvadt az arcokról , vagy lemosták a mosdóban a szünetben ...VAGY levetették a szereplők az álarcukat. A vödör általi megtisztulás a méltán elhíresült Ice Bucket Challenge-re hajazott..a piros szigszalagból ragasztott kereszt pedig vizes ruhára is ragadt - ez szerintem a termék reklámjának is elmehetne simán... Ja és még az első felvonásban a nyílt színen hipermangánnal irrigáló Szonya képe égett be sokunk retinájába...brrrr...Egyébként érdekes a Szonya név kiejtése is: a színpadon az összes színész pont úgy ejtette ki, mint a barátokköztös Fehér Zoltán, Szonya , így rövid ennyel. Én ismerek több Szonját is itt nálunk "vidéken" és úgy ejtjük mi itten kérem szépen a nevüket, hogy Szonnya vagy Szonyja...dehát ízlések és pofonok...
Bata Éva megint meghúzta a lehetetlent: a XIX. századba repítette Tecát, a pajkaszegi kocsmároslányt. Jó, legyünk igazságosak vele, a második felvonásban a pszichikai nyomás alkalmazásával, illetőleg személyi szabadság megsértésével történő megerőszakolásos részben kifejezetten jó volt és Teca pár pillanatra eltűnt, de aztán újra vissza....Nem tudom egyébként mit vétettek ezek a szegény színésznők a jelmeztervezőnek: ezekben az abroncsos ruhákban kellet végig botorkálniuk az előadáson - pedig szerintem ez semmit nem adott hozzá a korhűséghez. Rajtam egyszer volt az életben hasonló (akkor is minek): az ilyen ruhában csak állni lehet elegánsan, semmi mást. Szegény Bach Katáét még meg is tépték elöl, így jelezve, hogy ő egy feslett jány, mert a harisnyája is sok helyen lyukas, de lehet, hogy ez volt az orosz necc harisnya. Bach Kata (Szonya) teljesen eltűnt ez előadásban: a hangja és a korábban tőle megszokott elegancia mindenképp, a tehetsége remélem csak átmenetileg (bár lehet, hogy csak meg volt fázva). Börcsök Enikőről jót vagy semmit - szóval akkor ezúttal inkább ez utóbbit..tudása, játéka profi volt, de felteszem őt is jól "megrendezték", mert a szánalomra és drámaiságra épített monológjai nemigen jöttek át az érzés szintjére - magyarul én pl. le se bagóztam, hogy szenved vagy megőrül éppen...
Orosz Ákos meg egy csalódás volt, ennyi (bár Egi szereti) . A Haramiákban imádtam, bár számomra ő férfiként visszataszítóan csúnya, de ott a főgonosz szerepéhez ez illet is. Raszkolnyikovba pedig bele is lehet szeretni (mármint ha nem Orosz Ákos játssza) - legalábbis én a múlt században már láttam ezt a darabot a fiatal színész Alföldivel és Murányi Tündével a főszerepben, valami tv-s közvetítésben, talán a veszprémi színházból, és egyszerűen semmire nem emlékszem az egészből csak Raszkolnyikov lángolására, pokoljárására és a szerelem megtisztító erejére...libabőrös is lettem. Na jelen esetben ez a vonal abszolút mínuszos, a főhős hezitálása és szenvedése legalább kicsit azért lejött - talán a gyakori epilepsziásnak tűnő rohamokat, mint színészi eszközt hanyagolnám mondjuk..
Aki viszont számomra meglepően jó volt az a Szvidrigajlovot játszó Karácsonyi Zoltán volt...a fejlövéses résznél azonban sajnos nekem Zámbó Jimmy esete jutott eszembe, ami a dolog élvezeti értékét azért rontotta picit. Hajduk Károly is jó volt: egyrészt mert imádom, másrészt mert tényleg - csak őt a gonosz szerző hamar kiírta a buliból - cserében viszont addig elég sok vodkát ihatott. Utoljára viszont énekelt egy baromi ütőset. Én eddig azt sem tudtam, hogy H.K. tud énekelni. De tud. És simán megélhetne blues énekesként is. Csak mondom.
Végezetül bejelentem, hogy Egi boldog és ennek mi is nagyon örülünk.
