Judit szubjektív

Önjelölt színikritikus

Önjelölt színikritikus

Köszönjük, Ildikó néni! - Szülői értekezlet, Jurányi Inkubátorház, 2019. február 19.19.00

2019. február 20. - bekejudit

Füge Produkció, Rendezte: Végh Zsolt

Hát nem jó érzés egyedül színházba menni (Egi, Kati, Anyu annyira hiányoztatok), de végülis eddig is egyedül jártam szülői értekezletre...Alternatívokban mondjuk nem vagyok annyira otthon, de nem azért, mert nem bírom, hanem azért, mert "vidékiként" nem egyszerű követni azt, hogy Pesten mi a menő és mi a ciki...és most nem (csak) a sznobságról beszélek, hanem az igazi értékek felkutatásáról...azt már tudom pl. hogy a Pintér Béla Társulat az menő, viszont sajna még semmit nem láttam tőlük...

Szerencsére, most kaptam egy kedves meghívást és nem számított, hogy kedd van és hogy egyedül kell menjek, mentem. Mondhatjuk, hogy "this is the beginning of a beautiful friendship (?)", de megtisztelő az is, ha valaki kíváncsi az írásaimra és véleményemre...

Érdekes ez a Jurányi Inkubátorház...valóban működő szellemi műhelynek tűnik...egyszer a lányom volt itt nyári tánctáborban, de most is láttam különböző táncórákra /-ról igyekvő gyerekeket... a büfében pedig kedves, alternatív arcokat és jó néhány kutyát is: ide ugyanis kulturált gazdák állatai simán beléphetnek és otthon érezhetik magukat. Az aulában kis tábla jelezte, hogy hol van az előadásra jegyet váltott nézők gyülekező helye...a második emeletre kellett ugyanis felmászni ( de kva sz.r a kondim...), ahol egy klasszikus osztályteremben foglalhattunk helyet, és vártuk, hogy végre megkezdődjön a 3. b  osztály szülői értekezlete...

Végül megérkezett Ildikó néni, az új osztályfőnök, azaz Stefanovics Angéla, akit - ha máshonnan esetleg nem is - az ikonikus " Köszönjük, Emese" bankos reklámból mindenki ismer. Egy csoda ez a nő. Nem tudom, a valóságban hány szülői értekezleten vett részt életében, de Chaka Kan és Whitney Houston után szabadon elénekelhetné az  " I'm every teacher, it's all in me " c. slágert. Ha nekem annyi húsz-ezresem lenne, ahány szülőin (bölcsis, ovis, isis, középsulis) részt vettem, akkor milliomos lennék...(kb. 60-ra teszem ezt a számot). Hihetetlen, de Angéla, azaz Ildikó néni egy személyben megtestesítette az általam ismert összes pedagógus típust..nem tudom, hogy ez tudatos vagy ösztönös, de az eredmény ez volt. Az elején az édi-bédi, gyerekekért élő, még meg nem csömörlött, elhivatott pedagógust, aki a meg nem értettség hatására Ildikó néniből átmegy a szülők által egymást között etalonként emlegetett Ica nénibe, mely utóbbi figura sajnos a többünk által jól ismert igazi terrorista pedagógus mintaképe.

A szülői értekezleten persze részt vesznek a közönségen kívül a színész-szülők is, akik a közönséggel vegyülve foglalnak helyet az osztályban és a darab elején még meglepetésként hat az újabb és újabb beépült színész-szülő megszólalása. Tipikus sztereó- sztereó tipikus...: a szörnyen durva, szókimondó, már már bunkó Vivi anyuka, alias Merci, aki szentimentális, a tanárt ajándékokkal lekenyerező, szerényebb képességű gyerekének nagyobb figyelmet kiharcolni akaró anyuka; a felesége helyett megjelent, mindent jegyzetelni akaró apuka, aki meghunyászkodik a veszett anyukák és a veszett pedagógus előtt egyaránt, és aki mindezt olyan jól alakítja, hogy a darab-beli nevét is elfelejtettem (Mr. Celofan); a beépített szépség, Pálma anyuka, aki mindent IS jobban tud és még a szülőire is flörtölni járó, jól szituált - jól kinéző maca;  a politikus, elfoglalt Ágoston, aki nem pontosan tudja, hogy most melyik gyerekének szülőijén van éppen, de lényeg, hogy gyorsan végezzünk. A közönség sorai között foglalt helyet maga a rendező is, ő szólalt meg a szülők közül a legkésőbb, de én végig figyeltem az arcát, annyira cukker volt, ahogy rendezőként szinte együtt lélegzett színésztársaival, már-már velük együtt mondta a szöveget, és izgult, vajon érti-e a közönség a poénokat és veszi-e az adást. Jelentem vette: szétröhögtük magunkat. Az egyik farmeringes, idős hobónak kinéző fazon annyira röhögött az elején, hogy Pálma anyuka szövegének nagy részét nem is lehetett érteni. Azt hittem, ő is színész, de nem. Szerencsére a darab közepe táján vagy elfáradt a nevetésben, vagy a felesége rászólt, hogy fogja vissza magát.

Szóval az egyetlen nem hiteles figura a rossz gyerek apja - és ez nem a rendező és a szerepet alakító színész, Végh Zsolt hibája, hanem az egyébként bravúrosan jó szerzőé, Szabó Borbáláé. A legrosszabb gyerek szülei ugyanis sosem járnak szülőire. Részben nem véletlen, hogy pont az ő gyerekük a legrosszabb, részben nyilván ég a fejük is. Távolmaradásukkal viszont kiváló alkalmat adnak a többi szülőnek, hogy elmondják, a helyzet tűrhetetlen, és ez a gyerek elviselhetetlen, a pedagógusnak meg arra, hogy biztosítsa a normál szülőket együttérzéséről és arról, hogy az iskolának/óvodának stb. meg van kötve a keze, hiszen szegregációról szó sem lehet, az integrált nevelés, a közösség példamutatása fontos stb. Személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban azonban sajnos az, hogy nem a fékezhetetlen gyermek juhászodik meg, hanem a többiek vadulnak meg...fogalmam sincs, ennek mi az oka, de nem is vagyok ebben szakértő. Mindenesetre, sosem láttam szülőin Martinka szüleit, akit a pedagógusok is csak " kis terminátornak" emlegettek (jópofán) és aki a 2 éves, egyébként angyali szépségű és természetű lányomat úgy lelökte a bölcsiben szó nélkül a kismotorról, hogy lánykámnak félig kitörött az első foga (amely végül egy évvel később, egy szép március 14-ei délutánon tört ki egészen, a Burger Kingben történt orbitális esés következtében - szerintem be kellett volna őket perelnem, de most már mindegy). Mindezek eredményeképp kislányom bájos mosolya évekig foghíjas volt és egyszer egy túlbuzgó óvodai fotós fogat is retusált neki az óvodai fotózás után...De beszélhetnék annak a kisfiúnak a szüleiről, akik szintén hiányoztak a szülőikről, és akiknek fiát az én drága fiacskám úgy vágta be a folyosói szekrénybe, hogy annak ajtaja betörött, mindezért azonban az én fiam szóbeli dicséretet kapott, mert az említett cukiság éppen egy harmadik osztálytársukat fojtogatta, és ezt megakadályozandóan állította őt röppályára az én ártatlan báránykám :D 

Mint minden rendes szülői értekezlet, az előadás is egy óra után ért véget, egy némiképp szürreális és sajna mégis valóságos anyák/szülők-napi műsorral, melyet a gyermekké visszavedlett szülők adtak elő, a szemében őrületet csillogtató "tökéletes" pedagógus irányításával.

Szóval köszönjük Ildikó néni és a többiek a görbe tükröt...majd igyekszünk megjavulni :))))

A bejegyzés trackback címe:

https://bekejudit.blog.hu/api/trackback/id/tr9514638202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása