Jászai Mari Színház, r.: Guelmino Sándor

Szóval 10, mint tízparancsolat. Egyértelmű, mondják is, érezni is. De nem csak az. Tíz féle mód, hogyan vágjuk taccsra az életünk. Szövevényes egy történet, akár  Shakespeare is írhatta volna, de Székely Csaba tette ezt meg. Itt mindenki mindenkinek az apja, anyja, férje, felesége, szeretöje. Ha egy pillanatig nem figyelsz elveszted a fonalat. Egy odavetett " Szia Apa" egészen más dimenzióba helyezi a történetet . Mondjuk nem a díszlet lesz, ami elvonja a figyelmed , mert az teljesen brutal reál,: lehetne akár a nyócker, de akár a Sárberki lakótelep is. Jelen esetben Remény lakótelepek hívják. Innen indul,vagy ide érkezik a teljes reménytelenségben élő szereplők sorsa. A szürke lakótelepi falakon kívül vannak még gumiabroncsok, amik interaktivan szolgálják a cselekményt: hol hintaággyá, hol autóvá vagy éppen szülőszékké alakulnak át. Vannak még a kréták a földön és az ugróiskola. Ezekkel bíbelődnek ŕáérős idejükben a színészek- az éppen az adott jelenetben nem játszók színes kréta rajzokkal próbálják reménytelibbé tenni a lakótelep szürke falait. És van egy hosszú piros rongy, szolgálhat menedékként vagy szimbolizàlhat akár vért is, de az áttűnő jelenetek mindegyikében szerepet kap.

A darabot játszó színészek mindannyian zseniálisan hozzák a rájuk osztott karaktert- persze, hogy Danis Lídia miért  jatszik megint ( hozzáteszem kiválóan) cigánylányt- azt csak a jó ég tudja. A vendégművészként szereplő Pálfi Kata és Olasz Renátó épp annyi vérfrissitést hozott a helyi társulatba, amennyi szükséges ahhoz, hogy vidéki színházként ne csak mindig ugyanazokat az arcokat lássuk. Nem mintha bármi  bajom lenne Bakonyi Csilla klasszikus, szép arcával,  vagy az igazgató úr, Crespo Rodrigo sármos orcájával, ( hogy ennek a Szakács Hajnalkának milyen széles szája van), és szeretjük az aranyos kis Figeczky Bencét, akin szintén kicsit rajtaragadt a fogyatékkal élő karakter. Berényi Nóra Blanka alakítása kissé sápadtabbra sikerült és róla nem is tudom, hogy tagja-e a társulatnak, vagy vendégművész. Maróti Attila és Honti György a tőlük megszokott profizmussal hozzák a szerepüket,- nevezhetjuk ezt talán kissé sablonosnak is. Danis Lídia persze már megint akkora drámaisággal volt jelen a színpadon, hogy mindenkit lejátszott, aki vele egy jelenetbe került.

A darabot a Radnóti Színház is játssza Pesten,  igaz ők már  50.szer, biztos nagyon jó az is. Megnézni mondjuk nem fogom. A tatabányai előadást nézve van akinek a tízből öt is elég lett volna,  a valóság azonban a fél 11 volt- eddig tartott ugyanis egy szünettel a hétkor kezdődő előadás. Ezt pedig maszkostúl, mindenestúl a kissé levegőtlen kamara színházban végigülni nem volt egyszerű dolog.

Összességében a pro- és kontrákat is figyelembe véve egy nagyon emberi, a földi bukdácsolásunkat tükörként elénk táró darabot láthattunk,  amit minden komolyabb tartalomra fogékony színházba járónak bátran ajánlhatok.  Nem is írok többet a darabról, mint hogy nézzétek neg, én meg elmegyek felhőket rajzolni a Remény lakótelepre.

Fotó : Sipos Zoltán,  forrás: Facebook

magyar film, 2020 r.: Cristina Grosan

Hogy miért ez a film címe azt csak az alkotók tudják. Én nem jöttem rá, akárhogy törtem a fejem. A sztori ugyanis semmi ilyesmit nem tartalmazott. Igazi művész filmről van szó egyébként, ahol a cselekménynek igazából nincs jelentősége, inkább a hangulatában rejlik a közvetíteni kívánt üzenet. 

A cselekmény tényleg nem bonyolult : a 30 éves Maja útkeresését követhetjük nyomon. Maja nehezen alkalmazkodik a való élethez sokkal inkább a saját belső világában él. A tényleges cselekmény során annyi történik, hogy új lakásuk festése miatt Maja az édesanyjánál szeretne aludni,aki azonban erről elfeledkezett és alvó vendégeket vár. Megoldásként egy idős rokonnál készül tölteni az éjszakát, amikor azonban Maja belép az idős hölgy lakásába kiderül, hogy a néni nemsokkal korábban meghalt. Amig Maja várja a halottszállítókat kezdetét veszi egy szürreális éjszaka. Az éjjel során megjelennek Maja életében fontos és kevésbé fontos szerepet betöltő emberek: Bence, a barátja, Eszter az édesanyja ( Hernádi Judit), Sára, a barátnője ( Huzella Júlia)

A Maját játszó színésznő Rainer- Micsinyei Nóra igazi amatőr színész benyomását kelti,legalábbis egy beszédtan óra ráfért volna. Mellette érződik igazán, hogy Huzella Júlia milyen szépen beszél.  Huzella különben lényegében saját magát játsza: egy gyesen lévő színésznőt,akinek 5 évébe telt mire felvették a főiskolára, másik öt évbe míg elvégezte azt, és most minden megkérdőjeleződik azzal, hogy gyermeke születése miatt kiesik a reflektorfényből. Még egy belsős poént is elsüt Huzella: amikor a gyermek apja az édesanya után hozza ordító gyermekét és azzal védekezik, hogy ő mindent megtett, hogy a gyermeket lecsititsa,de ő az anyját akarja,pedig még a Kalákát is feltette a gyereknek. Mire a Huzella által játszott karakter azt mondja: Kalákát? Tudod,hogy azt utalja.(Huzella Júlia édesapja Huzella Péter a Kaláka együttes oszlopos tagja volt.) A Hernádi Judit által játszott anya karakter Hernádisan bolondos és szétszórt, de a lánya repülhetnékét ő sem érti meg. Mert Maja szabad akar lenni és a film végére el is éri ezt; szakit a barátjaval, a lakáshitellel és a babavárással és csak gurul gurul a zöld gyepen.

A moziban bár csütörtök volt ,de mégis a film premierje,nyolcan voltunk. A másfél órát, ameddig a film tartott mind a nyolcan hősiesen végigültük, még a tizenötéves lányom is, bár utóbbi nagyon szenvedett . Azzal fejezem be, amivel kezdtem: ez a film egy igazi művészfilm, de a mondanivalóját kissé halványnak érzem, úgyhogy nálam ez a film a felejtős kategóriába kerül. 

magyar film 2021 r.: Varsics Péter 

Szóval megnéztük egy szép kedd este lányommal és még 4 nézővel egyetemben a filmet. ( amelyből két fő a film háromnegyedénél távozott, lehet ment a buszuk) A reklám szerint a főhősöktől távol áll a happy end, de végül persze mégis. A történet egy sikertelen író és egy sikeres írónő kapcsolódási pontjairól szól, melynek során valaki kihasznál valakit és végül valaki erre rájön,de ennek ellenére természetesen valakik egymásba szeretnek.

A történet a lányom szerint sablonos ,méghozzá azért, mert senki nem halt meg benne. Szerintem is picit sablonos,de ezt nem róhatjuk fel egy vígjátéknak,mert evvel az erővel minden vígjáték sablonos. A szereposztásban minden esetre kevés újszerűséget találhatunk abban,hogy a megcsaló rosszfiút Lengyel Tamás ala BÚÉK játssza. De szerencsére vannak olyan színészek is,akik elviszik a hátukon a filmet ,így a főszerepet játszó Fekete Ernő és Béres Márta,valamint a mellékszerepekben feltűnő Trokán Nóra, Dér Zsolt és a csak egy rövid jelenet erejéig feltűnő Thuroczy Szabolcs,illetve Elek Ferenc. 

A történet valóban kicsit vontatott és nagy kár volt 105 percig húzni ,de biztos ennyire volt pénz és ki kellett maxolni. Nagy reklámkampány is társul a filmhez, ez folyik a  Tv2ön és visszaköszön a Nők lapja belső oldalán is,amelyből arra következtethetünk, hogy jó sok pénz állt rendelkezésre a film készítéséhez,ha a marketingre is ennyi jut.

Szóval, ha engem kérdeztek, csak erős magyar filmek iránti elköteleződéssel nézitek meg ezt a filmet,mert efféle perverzitás nélkül kevéssé élvezhető .

Lányom egyetlen pozitív meglepetése a film egyik mellékszerepében feltűnt Hais Dorottya volt, akit az Oscar díjas Mindenki c filmben ismerhettünk meg, mint kislányt.

Aki szereti és támogatni is szeretné a magyar filmeket, az viszont feltétlenül nézze meg,mert  sokkal jobb film,mint a Zimmer Feri, vagy a felújított Hypolit. És vannak a filmben viccesnek tekinthető jelenetek is, amiket itt most nem lövök le,mert akkor pont az élvezhető részekről rántanám le a leplet. Összességében mi négyen, akik ezen a kedd estén végignéztük a filmet hősök vagyunk a magunk nemében és kívánok a filmnek még sok apró hős nézőt!

magyar film 2020, rendezte: Lakos Nóra

Úgy ültem be erre a filmre,  hogy egy igazi romkomot fogok látni. Hát rom az volt, de a kom elég vérszegényre sikeredett. A story az unalomig ismert hollywoodi sémára épül: a kis füllentéssel létrejött "család " a végén igazi érzelmeken alapuló családként kezd működni. Az igazán ígéretes szereposztás ellenére a berughatónak ígérkező gólok kimaradtak, legfeljebb néhány szögletre futotta a storyból. Kerekes Vica ugyan tényleg cuki jelenség, de nekem nem tudta hitelessé tenni az álmodozó cukrászlány alakját. 

Kicsit spojlerezve az egész storyt :a csődközeli állapotban lévő cukrászdáját a magányos, de full romantikára vágyó cukrászlány úgy próbálja megmenteni, hogy pályázik egy harmincmilliós támogatásra, amely azonban csak családi vállalkozásoknak jár. Család híjján egy alig ismert fogorvossráccal és a kissé koravén szomszéd kisfiúval vágnak neki a workshop hétvégének, amelyen eldől, hogy a résztvevő családok által reprezentált vállalkozások közül ki kapja meg végül a hőn áhított támogatást. Persze természetesen mindegyik család a legszebb arcát próbálja mutatni a támogatást felajánló, Amerikát megjárt selfmade man előtt és persze sok esetben lelepleződik a nem olyan szirupos valóság, de az igazi helyzetkomikummal a kézenfekvő dramaturgiai fordulat ellenére adós marad a film. És hiába tűnik fel a versengő családok körében a többek között a Munkaügyekben már vérbeli komikusként bizonyított Kovács Lehel és Elek Ferenc, a forgatókönyv nem biztosít nekik megfelelő teret a felhőtlen bolondozáshoz. A film, valljuk be, kissé unalmas. A hétvégét és a pályázatot lebonyolitó nőt alakitó színésznő, Bozó Andrea kifejezetten idegesítő, ahelyett, hogy vicces lenne. Néha teljesen megmagyarázhatatlan okból dalra fakad, amellyel a méltán emlékezetes Csinibaba film sejlik fel, de ez a film közelébe sem juthat Csinibaba humorának és bájának. Olvastam kritikát, amely az elrettentő emlékű Zimmer Ferihez hasonlítja ezt a filmet, de jelentem, azért annyira nem rossz. Egy könnyed vasárnap délutáni családi mozizásra abszolút alkalmas, ha valakinek jó sok ideje van. A következő Oscar díjra jelölt magyar film azonban biztosan nem ez lesz,  bár kétlem, hogy ez lett volna a készítők célkitűzése. 

Ebben a covidos időszakban most ennyire tellett és  örülök, hogy a maszkviselés szabályainak betartása mellett, vasárnap este kb tízen-tizenöten a mozizás és a magyar film megnézése mellett döntöttek.

• Zsuzsinak, szeretettel

Igazi léleksimogató ez a film, mindenkinek ajánlom aki szereti a szépen fotografált, lassú folyású, kissé szentimentális filmeket. Közismert tény  hogy Magyarország ezt az alkotást jelölte az Oscar díjért folyó versenybe - más kérdés, hogy a jelölő bizottság be fogja-e válogatni azon idegennyelvű alkotások közé, akik végül ténylegesen megmérettetnek az Oscar díjért folyó harcban. 

A történet maga nem túl tekervényes: két megtört szívű ember egymásra találását mutatja be és a szeretet csodálatos gyógyító erejét. Körner Aladár a negyvenes nőgyógyász a II. világháború haláltáborainak poklában elveszítette gyermekeit és feleségét, neki pedig ezzel a teherrel és egy vonalkóddal a bőrén kell tovább folytatnia az életet a túlélők minden gyötrelmével együtt. Ez az élet inkább csak létezésnek nevezhető mindaddig, amíg a főhőst a jó sorsa össze nem hozza a 16 éves Klárával, aki olyan érzéseket mozdít meg benne, amiről már rég azt hitte, hogy meghaltak. Klára szüleit és kishúgát veszítette el a háborúban, de ezzel egyelőre képtelen szembenézni. Nagynénje, Olga neveli, aki egy árvaházban talált rá, de a lány egyre csak elveszett szeretteit, édesanyját és édesapját várja vissza. Álmaiban még mindig látja szülei kedves arcát és minden áron a gyermeki létben próbál ragadni:16 évesen még mindig nem menstruál, ezért nagynénje orvoshoz viszi. Itt történik meg a két ember sorsfordító találkozása, majd a világban a helyét nem találó Klára cserfes naivitással ragaszkodni kezd az orvoshoz ,akit ő Aldónak nevez, az orvos pedig szintén azonnal valami furcsa módon kötődni kezd a lányhoz. A két főhős között szívet melengető apa-lánya kapcsolat bontakozik ki: valójában mindketten olyan mértékben sérültek, amit egy átlagos ember nem érezhet át és ezért van az , hogy egymásba kapaszkodva talán túlélik a túlélhetetlent.

Kép forrása: Facebook

A szereposztás kitűnő: Körner Aladár szerepében Hajduk Károlyt láthatjuk, akinek mélybarna tekintetében ott van minden, amit nem is mond ki: a mély szenvedés és az odaadó szeretet. Szőke Abigél Kláraként színes palettáját vonultatja fel az érzelmeknek: ő az aki nem tesz lakatot a nyelvére, ami a szívén az a száján! Kamaszos lázadása miatt az orvos találóan Süninek nevezi, hiszen mindig van egy két " kedves" mondata, amivel a környezete felé szurkál. A magának való orvos és a sündisznó állásba helyezkedett kamaszlány a filmvásznon a szemünk előtt szelídítik meg egymást: már-már erotikusan átszőtt viszonyuk még sem megy át egy kétes értékű Lolita történetbe, hanem mindketten rátalálnak arra az útra, amelyen egymást támogatva és el nem engedve, a borzalmak elszenvedése után, azt feldolgozva, de el nem felejtve a teljes élet lehetősége felé haladnak.

A történet lényegéből adódóan kevés hely jut a mellékszereplőknek, mégis kiemelést érdemel az Olgát alakító Nagy Mari alakítása, aki megértően viszonyul a néző számára először különösnek tűnő apa-lány viszonyhoz, és ösztönös szeretettel egyengeti a rábízott kamaszlány útját. Vannak olyan mellékszereplők akinek csak pár pillanat jut: Jordán Adél az anya szerepében mégis beragyogja a szívünket, Stefanovics Angéla pedig képes egy, tanárként elhangzott mondatával is megnevettetni a nézőket. 

A film optimista befejezése mindannyiunknak példát mutathat: a lehetelten helyzetekből is van kiút, a földön fekvő ember is fel tud állni, de ebben nagy segítség, ha egy másik lélek, egy társ, egy barát, akár egy szerelem támogatását el merjük fogadni. Sok sikert a filmnek és szurkolunk a további díjak elnyeréséért!

Az úgy kezdődött, hogy jegyünk volt dec. 6- ra a Katonába a Hóhérokra, de azt már sosem fogjuk látni...

A mai színház élmény viszont a Central siker-darabja a Nemek és igenek volt, amit Katival, valamint jó néhány kollégával és ismerőssel tekintettünk meg hála Erának és a közönségszervezőnek, aki kitűnő jegyeket szerzett nekünk a három órási matiné előadásra .

A szereposztás is kitűnő: a fél Mi kis falunk a színpadon volt, így a szülinapos Pokorny Lia is, aki igazán megrázó alakítást nyújtott a megerőszakolt nő szerepében . De láthattuk Lengyel  Tamást is, aki megnyerő felsőtestén kívül harsogó orgánumát is megmutatta nekünk: néha számomra teljesen indokolatlanul olyan hangerővel bődült el, amely egyrészt csodálattal töltött el (főiskolás tanárai büszkék lehetnek ,jelentem be tudja kiabálni az egész színpadot), másrészt viszont nem egyszer riasztott fel szundikálásomból. Igen, bevallom untam, főleg az első felvonás volt hosszú számomra. Másrészt viszont a hosszú is rövid volt: a darab szerzője ugyanis csak felvezetett és érintett bizonyos kérdéseket a probléma részletes kibontásával azonban adós maradt.

Jogász létemre fontos problémának és lelkiismereti konfliktusnak tartom a szerző által hatásosan érzékeltetett  dilemmát:  védőként kiállhatsz-e az általad is bűnösnek tartott vádlott mellett és milyen érzés az, amikor csakis a te közreműködésed miatt a megerőszakolt, megalázott sértettet még az igazságszolgáltatás is meghurcolja és még szimbolikus módon sem kaphat elégtételt: a vádlottat felmentik. Pokorny Lia alakítása egy pillanatig drámai mélységekbe vitte a darabot, de aztán szünet lett és többet ez a téma nem került elő . Erre én azt mondom, amit a védők nagy többsége: mindenkit megillet az ártatlanság vélelme és a védelem joga. Legbelül mégis kíváncsi lennék, hogyan számol el ilyenkor saját lelkiismeretével a védő. Az ördög ügyvédje c. film pont ezzel a kérdéssel foglalkozik habár manapság ez a " név " más kontextusban szokott felmerülni - ala Borkai.

Kép forrása: Facebook

A darab egyébként alapvetően nem erről szólt . Párkapcsolataink törékenységét, az ember esendőséget volt hivatott bemutatni, fűszerezve ezt a párkapcsolati erőszak témájával. Az előbbit teljes sikerrel, az utóbbit nem nagyon sikerült kibontania a szerzőnek. A nem az nem : ezt semmilyen körülmények között nem szabad figyelmen kívül hagyni a szexualitásban , akkor is, ha házasok vagyunk, akkor is, ha búcsú szexnek szánjuk, akkor is, ha vissza szeretnénk szerezni hűtlen partnerünket. A párkapcsolati erőszak témája a főhős, Edward és  Kitty házasságában nem került  rendesen végigvezetésre: bár a gyermekelhelyezési ügyben felmerül a tény, hogy  Edward megerőszakolta  Kittyt, de végülis Kitty vagy ügyvédje tanácsára, vagy azért, mert megsajnálta Edwardot , visszavonja az erőszak miatti feljelentést ( jelzem ez a magyar jogrendszerben így nem lenne lehetséges ) , sőt a darab záró részében  a házaspár kibékülni látszik, ami elbagatellizalja az erőszak megtörténtét.

 Nem titkolom: többet vártam az előadástól, mélyebb mondani valót, több drámaiságot. A színészek közül a már kiemelt Pokorny Lián kívül Bata Évát tudnám dicsérni, de a színpadon látott összes szereplő igazán profin hozta a rábízott szerepet. A díszlet és  jelmeztervező  egyaránt kitűnő volt, kivéve egy dolgot: üzenem olyan cipőt, ami Bereczky Zolin volt egy ügyész sem vesz fel, ha tárgyalásra megy (legalábbis remélem). Azt a csodálatos sárga táska bőrkabát és  cipő összeállítást, ami a darab első részében Kovács Patricián volt   viszont bárki megirigyelhetné, különösen azzal az ultracsinos sötétkék overallal.

Kicsit olyan ez a darab, mintha maga a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy szórakoztatni akar, vagy elgondolkodtatni. Végülis nálam egyik sem sikerült, vagy mégis? Nemek és igenek...

Rossz versek (2018. r.:Reisz Gábor)

Nyilván kicsit hangzatos ez a cím, hiszen én  arról fogok írni, miért tetszett és miért nem tetszett nekem ez a film. Már nagyon rég óta vártam, hogy láthassam, mert sokat hallottam róla és rangos díjakat is nyert. Igazából picit csalódtam is, de lehet, hogy túl sokat vártam tőle. Annyi biztos, hogy visszarepített abba az időbe, amikor 10 éves koromban, ha beteg  voltam, délelőttönként egyedül néztem az Iskola tv-t és ha szerencsém volt, akkor a filmművészeti okítás keretében a Régi idők focija ment vagy az Álmodozások kora, ha kevésbé voltam szerencsés, akkor a Hannibál tanár úr - ami végképpen nem tízéveseknek való. Igazi régi vágású művész filmmel állunk tehát szemben és bevallom, nagy önuralomra volt szükségem, hogy végig nézzem, bármennyire is imádom a jó magyar filmet .

A film ismertetője szerint a főhős Merthner Tamás szerelmi életével ismerkedhetünk meg, de szerintem a főhős maximum magába szerelmes, a barátnőkről, de még az idealizált utolsóról, Annáról sem tudhatunk meg sokat . A főszereplő életét azonban végigkísérhetjük, inkább "Találkozás egy fiatalemberrel" szerű a cselekmény folyása, ha egyáltalán beszélhetünk jelen film esetében cselekményről. Inkább hangulatokról van szó szerintem: a felnövő főhős kitörési kísérleteit követhetjük végig a hétköznapi nyers valóságból, valami nem megszokott, költői lét felé: ezért van a vízilabda, az énekkar, a rajzolás, a zenélés és még a "rossz" versek is, felnőtt korban pedig a meghökkentő rendezői koncepció a PIPI hús reklámban, de végül is a főhős nem akarja a tehetségét aprópénzre váltani és ismét elmenekül a valóság elől.

A főszereplő emberi kapcsolataiban fontos szerepet játszik a családja különösen Vali néni, a nagynénje. Üdítő színfoltja a filmnek,hogy nem az unalomig ismert színészeket láthatjuk a főbb szerepekben- talán csak az anyát játszó Takács Katalin az ismert arc. A Vali nénit játszó Monori Lilit nagyon jó volt újból a filmvásznon látni, és nem véletlen, hogy alakításáért megkapta 2019 évben a legjobb női mellékszereplőnek járó Magyar Filmdíjat.. A film rendezője forgatókönyvírója és főszereplője is Reisz Gábor, ami véleményem szerint sok a jóból , a főszerepet nyugodtan átadhatta volna másnak- más kérdés, hogy a forgatókönyvíró érzéseit nyilván saját maga élheti meg legjobban. A felnőtt Merthner Tamást játszó Reisz Gábor színészi alakítása szerintem messze alulmaradt a 16-18 éves Merthner Tamást játszó Seres Donátétól. 

Kép forrása: Facebook

A film vezérvonalát a versek, az ajtók, a plakátok, a levendula és a telefon képezi, ezek segítségévek jutunk el az egyik hangulatból, a másikba, Különösen sok rész játszódik a rendszerváltás körüli Magyarországon, ami hiteles kordokumentumot mutat meg a történelem iránt érdeklődőknek. A párizsi szállal a magam részéről nem tudok mit kezdeni, gyanítom ez csak a film nemzetközi fogadtatását kívánta elősegíteni, vagy az elvágyódás szimbolikájára erősít rá.

Nem értem hogy a film miért vígjátékként van aposztrofálva, mert azért sok poén nincs benne (talán az ikonikus Szomszédok utánérzést tartalmazó fenyőfás részt leszámítva). Inkább egy szellemi utazásnak gondolnám a filmet: a főhős belső útját, múltjával, jelenével való elszámolását láthatjuk 1 óra 37 percben, melyet a legutolsó barátnőjével történő szakítása vált ki. Annak ajánlom ezt a filmet, aki szeret elmerengeni a múlt és jelen nagy kérdésein és semmiképpen nem vár valami őrületes új mondanivalót vagy fordulatos cselekményt.

Nem szeretem az abszurdot. Túl valóságos. Ez ebben a Pintér Béla darabban végleg bebizonyosodott. Az elején nagyon szenvedtem, liszt hull apadó fára, műkéz nyúl az üldözött felé barlangjában...mi ez a rettenet? De aztán magával ragadott..és a színészek nem győztek ragyogni, volt akire egyszerűen nem ismertem rá. A színtársulatot ismerve sejtettem, hogy Szakács Hajnalka játssza a címszerepet, de előre nem néztem meg a szereposztást és ezért nem hittem el, hogy tényleg ő az. Nem lövök le semmit azzal, ha elárulom a Szutyok a darabbeli örökbefogadott lány csúfneve, melyet rothadó fogsora, de még inkább érdes modora miatt kapott az intézetben.Talán azzal sem árulok nagy titkokat el, hogy persze Szutyok az egyik legtisztább emberi lény a darabban, ő képviseli a brutál őszinteséget, azt a szintet, amit azonban már egy átlagos ember nem tud elviselni, ezért mindenki utálja a környezetében: hideg racionalitása inkább taszító, mint részvétet ébresztő, ezért nem csoda, ha igazából nem tudunk sajnálattal fordulni felé.

A darab cselekménye talán nem is annyira lényeges, pár szóban összefoglalva annyi,hogy Irénke és Attila egy kis isten háta mögötti falu "értelmiségi" párja szembesül azzal, hogy nem lehet közös gyermekük, ezért - bár eredetileg csecsemőt szerettek volna örökbe fogadni - az intézeti körülményeken elborzadva, hirtelen érzéseiktől vezérelve örökbe fogadják a 14 év körüli, taszítóan csúf és bárdolatlan Rózsit (Szutykot) és cigány barátnőjét, a kedves és csinos Anitát. Hogy ki kit fogad el és szeret meg az maradjon az előadást megnézni kívánókra tekintettel titok. Ami viszont érdekes az az, hogy hogy viszonyulunk a mássághoz: magunkba nézve mit gondolunk az örökbefogadásról, az előnytelen külsőről vagy az etnikai másságról: ha eltűnik valami, kit fogunk először gyanúsítani a lopással, ki lesz az, akinek kiszolgáltatott helyzetét ki fogjuk használni, hiszen vele következmények nélkül megtehetjük. De valóban megtehetjük, van arra joga bárkinek, hogy a földön fekvőbe rúgjon, csak azért, mert lent van? És mi van amikor a sztereotípia minden vágyunk ellenére igaznak bizonyul? Hazudunk-e magunknak, amikor hiszünk a változás lehetőségében, krisztusi módon tartsuk-e oda a másik orcánkat is? Automatikusan jók-e a szépek és simulékony modorúak és rossz-e az aki a szemedbe vágja a kellemetlen igazságot ? Nem egyszerű és könnyen megválaszolható kérdéseket feszeget a darab. A választ mindenkinek magába nézve kell ezekre a kérdésekre megadnia...

Fotó: Prokl Violetta

De a Jászai egyes színészeivel egyszerűen csodát tett ez a darab. Szakács Hajnalkáról már szóltam, de csodálatos undoksága új szint villantott fel színészi palettáján: az egyébként elragadó külsejű színésznő alázattal  és hitelesen bújik a visszataszítóság bőrébe. A másik csoda az Irént játszó Bakonyi Csilla: teljesen más, manír nélküli, igazi tehetséget tükröző alakítást láthatunk tőle, mint a korábbi jászais darabokban. Bevallom én most láttam őt először száz százalékosnak, de érdemes volt erre az alakításra várni és remélem még sok ilyen lesz.  Az Anitát játszó Danis Lídia most is remek, (csak halkan kérdezem,mekkora fantázia kell ahhoz ,hogy megint etnikai szerepet kapott). A kisebb szerepeket játszó színészek Bandi bácsi, Pali bácsi, Etuska személyében viccesen alakítják a falusi törzsközönséget, Crespo Rodrigo pedig a tőle megszokott pontossággal játssza Attila szerepét (bár a valóságban Attila sokkal sokkal dörzsöltebb szerintem és nem ilyen ártatlan barna szemekkel nézi a történéseket).

A darabot a kedvenc jászais rendezőm Guelmino Sándor rendezte. Látunk csudákat tőle: (a teljesség igénye nélkül) guruló díszlet és színészek, nyíló és csukódó falak, óriások és törpék, az évszakok változásának vicces szimbolikája. Nem tudom, milyen lehetett ez a darab a Pintér Béla Társulat előadásában, de a jászaisoknak semmi okuk a szégyenkezésre az biztos.

A darabbal magával egyébként koránt sem vagyok ilyen elégedett: mágneses művér fröccsent a lelkemre, és nem vagyok biztos benne, hogy én ezt akartam...