A Viszkis, r.: Antal Nimród
Kicsit megszaladt a "tollam" mostanában, ezért már előre is elnézést kérek a kedves olvasóimtól. Úgy adódott, hogy bizonyos okokból újra több időm van arra, amit igazán szeretek az életben vagyis: Film Színház Muzsika.
A kulturális morzsák összeszedegetéséhez megpróbálok mindig más és más társaságot szerezni, hiszen belátom, hogy van akinek ez igazi kultúrsokk - Egi barátnőm azért igazán jól bírja a gyűrődést :)
A fenti alapelvek mentén a Viszkis c. filmet édesanyámmal és fiammal, Milánnal tekintettük meg, így három generáció foglalt helyet a moziban. Bizton állíthatom - bár nyilvánvalóan különböző okoknál fogva- mindhármunknak tetszett a film és elégedetten távoztunk a moziból. A moziterem - igaz a legkisebb fajta volt a Mi mozinkban - vasárnap 18.30.-kor fullra tele volt, pedig már kb. 2 hete játsszák a filmet.
Olvastam már a filmről több kritikát is, amelyek eléggé lehúzták- nem tudok egyetérteni egyikkel sem. Antal Nimród rendező számomra a Kontroll óta igazi ikon. Bár ez a film meg sem közelíti a Kontrollt, de ettől függetlenül igazán jól sikerült alkotás. Egyformán jelen van benne a kaland, az őrület, az üldözés és izgalom, és van valami benne az örökkévalóságnak is. Nem igazán értem a média cirkuszt, amely a "Viszkis jelenség" köré szerveződött mostanság. És persze, hogy nem véletlen az sem, hogy az Ázsia expressz vetélkedő Ambrus Attila részvételével forgatott részei épp a film bemutatójának idején kerültek a tv2n adásba. ( Jelen film támogatója a Magyar Nemzeti Filmalap, összefüggés ...? ) Megjegyzem ez utóbbi sorozatból Ambrus Attila abszolút jól jött ki: mint ember szimpatikussá vált, sokkal normálisabban viselkedett végig, mint versenyzőtársa Berki Krisztián. Olyan arcát mutatta meg ebben a reality játékban a nézőknek, amelyet talán sosem ismerhettünk volna meg önmagában a sajtóban megjelent riportok és híradások, illetőleg az általa elkövetett bankrablások alapján. Summa summárum: nem értem, hogy miért ne lehetne egy rossz emberről jó filmet készíteni. Hogy a klasszikusokhoz nyúljunk vissza :Shakespeare- nek sem mondta senki, hogy ne írjon drámát III. Richárdról, vagy Machbetről, hiszen őrült gyilkosok voltak és minek népszerűsíteni őket. A Viszkis egy bűnöző volt, a film pedig az ő bűneiről és bűnhődéséről szól.
Kicsit más szemmel is tudom ezt a filmet nézni, mint a nézők nagy többsége - aki ismer, az tudja, hogy ennek mi az oka, aki pedig nem ismer, azt gondolom nem is érdekli, hogy miért. Mindenesetre szakmai meglátásaimat is leírom.
A blogbejegyzés a továbbiakban olyan részeket is tartalmaz, amelyek a film cselekményét ismertetik, úgyhogy, ha az olvasók között vannak olyanok, akik még nem látták a filmet, ők először is gyorsan nézzék meg, utána pedig olvassák el a blogomat. Én szóltam!
A film a Viszkis szemüvegén keresztül láttatja az eseményeket, az őt elfogó-kihallgató rendőrnyomozó kérdései nyomán nyerünk betekintést a főhős gyermekkorába, a rablások elkövetésének közvetlen előzményeibe és magukba az elkövetett bankrablásokba- esetenként üldözésekbe is. A film ennek megfelelően több idősíkon játszódik. Ne maradjon senkiben kétség: egy valódi nyomozás során a vizsgálókat nem igazán érdekli a gyanúsított gyermekkora ( jelen esetben sanyarú ), és ilyen mélységig az sem, hogy vajon mi vitte rá a delikvenst a bűncselekmények elkövetésére ( jelen esetben a kilátástalan anyagi helyzet és a vágyott állampolgársági státusz megszerzése). A valóságban a nyomozó nem megy le filozófiai mélységekig a kihallgatás során, nem ismerteti a bűnözővel a saját magánéleti problémáit és legfőképpen nem röhög az arcába, hogy " akkor is megvádolom emberölés kísérletével, ha nem követte el és a börtönben fog megrohadni " - ez utóbbit legalábbis nagyon remélem. Ami viszont realisztikus volt a kihallgatásban az a szegényes, sivár, kissé lepusztult irodák és folyosók, valamint a hatóság modern technikától való ódzkodása. Személyes kedvencem az alábbi poén: "Nyomozó: Tudja maga, hogy milyen kurva nehezek a maga aktái? Már harmadszorra kellett új irodába költözzek maga miatt, hogy elférjenek!"
Azért is fontos tudnunk, hogy a Viszkis elmondása alapján készült a film, mert ő a mai napig ragaszkodik ahhoz, hogy nem bántott senkit és nem lőtt a rendőrökre. Nos, az ügyészség álláspontja valószínűleg más volt, hiszen úgy emlékszem megvádolták ezen cselekménnyel is, de óriási szerencséjére, ebben nem ítélték el. Akkor ugyanis tutira életfogytiglant kapott volna és nem árulhatná nagy, szomorú bajszával a kerámiákat a Víz, Zene, Virág Fesztiválon (sem).
A főszereplő számomra ismeretlen, fiatal színész, nagyon atletikus ( kemény meló ez a bankrablás és menekülés, de még annál is keményebb a Gyorskocsi utcából való szökés - nem is nagyon sikerült még a Viszkisen kívül sokaknak. ) Hihetően, kellő átlényegüléssel játssza a szerepet, néha már már a valódi Ambrus Attilát láttam rajta keresztül - különösen az utolsó előtti bankrablásból történt menekülés során, taxisofőrként ( ez egy igen rossz poen tőlem, aki látta a filmet, tudja miért.)
Ami viszont elszomorított a film nézése közben az az, hogy a Viszkist üldöző rendőrök tényleg fillérekért kockáztatták az életüket a gyengén felszerelt szolgálati kocsijukkal stb., míg ez a kedves rabló vígan lövöldözött rájuk. Köszönjük meg nekik, hogy naponta készek meghalni értünk, állampolgárokért, ha arra kerülne a sor. A szomorú magyar valóság része az egyik rablás során a fiókigazgató viselkedése is : inkább azt választotta volna, hogy a Viszkis lelője, de nem nyitotta ki a trezort, hiszen akkor az utcára kerül és inkább legyen halott, mint munkanélküli ( köszönjük Otp a humánus belső szabályozást bankrablás esetére, ha ez valóban igy volt).
A filmnek több tanulsága is van:
1/ Ne rabolj bankot, mégha a csajod szülei le is néznek, hogy csóró vagy
2/ Ha mégis, akkor tudd, mikor kell abbahagyni.
Nekem például az írást most :))))
Ez a blogbejegyzés nem jött volna létre, ha Vera nem kér meg rá. Jelen blogomban valós személyek és megtörtént események szerepelnek a saját nevükön, azonban a blogban leírtak kizárólag az én saját magánvéleményemet és értékítéletemet tartalmazzák, amivel senkit nem szándékoztam megbántani. Ha mégis megtettem, akkor már most - ezúton - bocsánatot kérek.