Madách színház, 2023.09.21.
Először is azok kedvéért, akik nem szándékoznak végig olvasni a blogbejegyzésem, de megkérdezik, hogy " aztán milyen vót aza Pretty woman" leírom, hogy jó volt. A néző pont azt kapta amire várt: kiváló táncosok, gyönyörű énekhangok, csinos kis ruhák, sírás- nevetés.
Nagy szerencsénk volt a szereposztással, mert a mai este kedvenceim, Gubik Petra és Pesák Ádám játszották a főszerepeket. Petra leénekelte a csillagokat is és Ádám ebben méltó társa volt. És micsoda nő ez a Petra! Esküszöm majdnem Julia Roberts volt, hiszen elkerülhetetlen az összehasonlítás, de énekhangban tuti Petra nyerne. És a jelmeztervező is kitett magáért: olyan ruhákba bújtatta Vivient, azaz Petrát amelyek visszatükrözték a filmbeli megszokott göncöket, de mégis attól különböznek és egyediekké tették a főszereplő megjelenését. Petra az első, utcalányos szettben miniszoknya hosszú csizma szerelésben van - úh, hogy irigyelem azokat a csizmákat, persze ehhez lábak is kellenének...Csak a paróka más színű amit a filmhez képest hord Vivien - itt és most bár fazonra hűen tükrözi Julia Robertsét, fehér parókát láthatunk. Az elegáns Vivien ruhái pedig gyönyörűek és kiemelik Petra szépségét. A paróka azonban hamar lekerül és láthatjuk Petra természetesen szép hosszú barna hajkoronáját.
A story unalomig ismert, úgyhogy nem árulok zsákba macskát akkor, amikor elárulom, hogy minden úgy zajlott, akár a filmben. Kisebb változtatások tették mégis a nézők számára érdekessé és újszerű élményt adóvá a darabot. Nagyobb szerepet kap például Vivien prosti barátnője, sokszor többet van a színen, mint az eredeti filmben. Nagy bánatomra a kiadott napi szereposztással ellentétben nem Sári Évi játszotta őt ma este, hanem valószínűleg Kecskés Tímea - mivel nem ismerem a színésznőt, bocsánat, ha tévedek. Kit de Luca annyira harsány volt az elején, hogy nagyon bántotta a fülemet, amikor énekelt, szerencsére a vége felé visszavett a hangerőből. Érdekes megoldás, hogy a mai estén Sánta László által megszemélyesített Happy Man többféle szerepben is feltűnik - a teljesség igénye nélkül ő játssza az utcai kikiáltót, a kedves szállodaigazgatót, az opera karmesterét, egy gitárost. Az Edward ügyvédjét játszó Posta Victor pont olyan pénzéhes és visszataszító, mint a filmben. Pesák Ádám Edwárdja szerethető és kellően romantikus is , amikor azt kívánja meg a szerepe. A szerelmi (ágy) jelenetek diszkrét jelzésszerűen működnek- Pesák Ádám azért leveszi az ingét a női nézők örömére. Ki kell emelni az opera énekesnőt játszó szereplőt, Haraszti Elvirát, aki olyan gyönyörűen énekel, hogy a néző teljesen át tudja érezni Vivien meghatódását, aki először találkozik az opera műfajával.
Egy hivatásos kritikustól azt olvastam, hogy a darab fordítása bugyutára sikerült. Ebből annyi lehet érzékelhető, hogy a színház által kivetített angol szöveg köszönő viszonyban sincs azzal, amit a színészek énekelnek. Erre azonban van egy jó megoldás: nem kell olvasgatni az angol szöveget, hanem hagyni kell, hogy az előadás magával ragadjon és elvigyen.
A díszlet nekem nem tetszett. A forgó színpad a Madáchban megszokott eszközökkel többnyire utcaképeket ábrázol, a szállodai szoba luxus hatása abszolút nem tükröződik vissza, a lovas póló pálya felismerhetetlen, egyedül a szállodai szoba fürdőkádja emlékeztetett a filmbeli ikonikus jelenetre, amikor is Vivien mégoly hamisan, de boldogan énekelve élvezi annak minden kényelmét.
Visszatérve az előadás egészére, nekem nagyon hiányzott a darab közepén a Rodeó drive-ról ruhakölteményben hazaérkező Vivien diadalmenetét aláfestő Roy Orbison szám ,az Oh, pretty woman. Ezt a hiányérzetemet duplán is pótolták az előadás végén, mivel a közönség nagy örömére a színészek kétszer is elénekelték az ikonikus slágert. A közönség állva tapsolt, mi azért mert nem láttunk az előttünk állóktól. Mindenki megkapta tehát, amire vágyott és jól szórakozott a teltházzal futó, mintegy 2 és fél órás előadás alatt.
P.S.: És most pár hasznos tudnivaló a Pestet Hegyeshalom irányából vonattal megközelítők számára. A Szárliget és Budaörs közötti vágányzár ellenére kislányommal vettük a bátorságot és vonattal mentünk Pestre az este hét órás előadásra. A Keletibe fél óra késéssel, de átszállás nélkül jutottunk el a Lehár Eurocityvel. Féltem, hogy nem lesz ülőhely, de volt. Hazafelé pedig Tatabányáig egy másfél órás utazás várt ránk, Budaörsön át kellett szállni a pótlóbuszra, amely Tatabányáig vitt. Mondanom sem kell, hogy Budaörsön futóverseny alakult ki az utasok között a buszon található ülőhelyekért. Jelentem, nyertünk és ülni tudtunk, de Bicskéig sokan álltak a buszon, mert ez a jólelkű MÁV csak egy pótló buszt biztosított az éjszakai járatra. Nem volt azonban gond, sőt megismerkedtünk egy kedves, szintén színház rajongó hölggyel, aki éppen a Monte Cristo előadásról igyekezett haza Tatabányára és pár hasznos tippet kaptunk tőle, hogy mely színházi előadásokat érdemes megnézni, melyik színész menyire közvetlen, sőt még a Víg napokon színészekkel készült selfijeit is megmutatta.
