Hamlet, Vígszínház 2018. január 5. Erkély páholy jobb 1.

Rögtön egy esküvő közepébe csöppentünk. A pár boldog, a násznép mérsékelten... Micsoda ezüst szandál, van vagy 10 centis a sarka..nekem is kéne, járni meg majd megtanulok benne.. Drága Börcsök Enikő, annyi év betegeskedés után sugárzóan szép és boldog menyasszony - persze mi tudjuk, rossz vége lesz, de nem szólunk neki, hadd legyen boldog, hiszen az ő esküvője  ( igaz a második és igaz nemrég vesztette el az urát, az öreg Hamletet, de lelke rajta). A vőlegény talpig fekete bőrszerkóban, elegáns, mint a sátán -  és mi tudjuk, valóban ő az, de nem szólunk, hiszen csak meghívottak vagyunk ezen a lagzin.

Édes Hegedűs D. Géza a lapok szerint korábban 20 kilót hìzott egy szerepért, amit most, jelentjük, lefogyott ( volt az 40 is és évekig rajta volt a súly, nem csak egy szerep miatt, de ki számolja). Lényeg, hogy újra vékony - egy színésznek a teste a temploma...Rossz hírünk az, hogy a bőr nem felejt és később - bárcsak ne kellett volna - erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk.

Hamlet mackónadrágban van és egy koszos tornacipőben, de ennek ellenére kétségünk sincs,  hogy ő Dánia ifjú hercege: nem ért semmit, annyit tud, hogy ki van akadva anyja árulása miatt és sárga teniszlabdával bombázza a násznépet, a közönséget és mindenkit, aki él és mozog. Aztán találkozik atyja szellemével - akit szintén Hegedűs D. Géza alakít; a különbség az öreg Hamlet és trónbitorló testvére között a hajviselet: az öreg Hamletnek őrült Einsten frizurája van, míg Claudius szépen lenyalva és csuriba kötve viseli a haját.

Ekkor Hamlet végre megért mindent és kezdetét veszi az őrület: Hamlet kúszik, mászik, függeszkedik, ugrik, gurul, pancsol, vív és néz. És micsoda szemekkel. És beszél, micsoda szavakkal. Az újrafordítás lefújta a port a jó öreg Shakespeare-ről, bár néha hiányoznak a klasszikus sorok, de a legfontosabb memoriterek hál istennek benne maradhattak a szövegben ( gondolom, csak azért, hogy az öreg csontok, mint én is, élvezni tudják). Ilyen alakítást még ember nem látott: a 24 éves ifj. Vidnyánszky Attila nem véletlenül kapta meg a Ruttkai Éva Emlékgyűrűt a társulat többi tagjától tavaly: olyat művel a színpadon, amit ember még nem látott, erre szavak nincsenek...elfogytak. Mind elmondta őket Hamlet és a Színész, akit személyes kedvencem, Hajduk Károly alakít.

Hamlet az előadás egy bizonyos pontjától fekete míderben van, haját festékszóróval szőkére festve, de esküszöm, még ez is jól áll neki, és nem lesz tőle kevésbé férfias. Először azt gondoltam, hogy ez a design simán az őrületét szimbolizálja, de aztán rájöttem, hogy furcsa kis fricskát is adhat a korábbi nagy Hamletek szőke- dánkirályfiságának ( Laurence Olivier, Major Tamás, Gábor Miklós stb.)

Hamlet beszél beszél, mondja mondja és azt veszed észre, hogy egyszerűen nem tudod róla levenni a szemedet. Egy alkalommal felnézett hozzánk, a páholy jobb egybe, belenézett a barátnőm szemébe és azt mondta szövege szerint éppen: jóság. ( Basszus, miért nem én ültem a szélső ülésre). Egi, a csúcson kell abbahagyni, ennél már nem lesz feljebb, ilyen pillanat nem lesz több az életben.  

Hajduk Károly a Színész szerepében József Attila Levegőt című versét szavalta a színpadon, olyan mély értelmet adva a szavaknak, hogy a közönség minden egyes tagja tudta pontosan, hogy miről beszél ( talán még a nézőtéren helyet foglaló celebek: Balázs és jóban rosszbanos Katinka is - nem együtt voltak -) A nagybetűs Színész a vers sorainak egy részét a jobb erkély páholy egyben ülő édesanyám szemébe nézve mondta el - gyönyörű és megható pillanat volt. ( Olvassátok újra a verset, érdemes, mintha ma íródott volna, nem pedig csaknem 100 éve).

A darabban Hamlet szerelmét, Ophéliát Réti Nóra egyetemi hallgató alakítja, oly tisztán, ártatlanul, mint a frissen leesett hó. Végre egy Ophélia, - akivel ugyan jól elbánt Shakespeare- ünk, hiszen gyalázatosan kevés szöveget adott a szájába, őrületbe kényszerítette és végül meg is ölte - aki nem egy picsogó szűzlány, hanem egy szerelmes, fiatal nő. Egy igazi nő, aki végül elbukik persze, eszét veszti a sors által rá mért csapások súlya alatt, azonban míg az eddig általam látott Opheliák egyszerűen csak nevetségesek voltak őrültségükben, ez a lány minden volt, csak nem nevetséges. Őrült Opheliaként, ha kinyújtottam volna a kezemet az erkélyről, meg tudtam volna fogni a szenvedélyt és a fájdalmat, amit érzett atyja és első szerelme tisztaságának elvesztése miatt.  Bravo Eszenyi Enikő, hogy ezt a lányt megtaláltad nekünk, a közönségnek és Bravo Eszenyi Enikő, hogy ifj. Vidnyánszky Attila Hamlet lehet.

A rendezésre pedig nem találok olyan jelzőt, ami a valóságot hűen visszaadhatná: az első felvonás két órája úgy repült el, mint egy mély és magvas gondolat, mintha csak 5 perce ültünk volna le. Unatkozni, szájat biggyesztve kritizálni a látottakat nem volt esély: minden egyes pillanatban történt valami, a színpadi elemek mozogtak, tűzijátékok égtek, robbantak, lövések durrantak, kamera felvételek készültek és kivetítődtek a háttérben. Azt mondják, a mai fiatalok figyelmét már csak így lehet lekötni - ezt nem tudom, de ami a színpadon történt az egyszerűen a csoda volt maga. A rendezői koncepció egyes elemeit sajnos nem tudom megfejteni: a szellemautó megjelenését, a színészek benne való kétségbeesett és kilátástalan üvöltözését a hallhatóság érdekében, amit tuti a hátsó sor nem hallott, az egyre növekvő gumikoponyákat a sírásós jelenetben, az egyes szerepek elnőiesítését ( sírásók, Fortinbras ), de ezek akkor maradjanak meg Enikő titkainak.

Van persze olyan is, amit bár láttunk, szívesen kihagytunk volna: Hegedűs D. Da Vinci kódos, megtisztulásra vágyó, meztelen, vizes-imádkozós jelenetét - és higgyétek el, a jobb első erkélyről, felülről a jótékony majdnemsötét ellenére teljesen jól láttunk mindent (bárcsakne); Ifj Vidnyánszky fogkiköpködős-nyelvkitépős, véres nyálcsorgatását. De ezekre spongyát, ne vegyetek jegyet a földszint első sorba és kész.

Hamlet  a végkifejletnél mackógatyában, hófehér ingben és adidas cipőben volt. És elvitt....