Vidnyánszky Attila zseniális- ezt mondjuk eddig is tudtuk (szerintem különben egy földönkívüli, csak mondom). A többiek meg ehhez aszisztálnak. Kb. ennyi. De tényleg.

Volt még zászló, ami kicsit elakadt (földszint középre ne vegyen jegyet, aki félti a frizurája fazonját és/ vagy klausztrofóbiás), repülés, lövöldözés, miegyéb.

Bár a darab címe alapján aktuálisának tűnhet, igazából nem jöttem rá, hogy mi vezette a rendezőt/ színházigazgatót (Eszenyi Enikő) bemutatásának ötletében. Voltak kiszólások a mának - néha a kevés is sok- de a "szeressük egymást gyerekek" gondolata ma már túl halovány mondanivalónak...Ennél több kéne. Jóval. Olyan népnevelős, de aki a Vígszínházba jár, azt már nem igen kell nevelni.

A másik, ami eszembe jutott az előadás nézése során, az a Wunderlich József ./ Szilágyi Csenge Vígszínházi jelenlétének túlsúlya. Egyszerűen nem értem. Annyira középszerűek. Jó iparosok. Nincs velük baj, de sorozatban kapnak olyan szerep-lehetőségeket, amiről más színészek csak álmodhatnak, és semmi. Azaz nekem nem jön át. Nem érzek semmit, ha jelen vannak, megszólalnak stb. És ez baj (bár lehet, hogy a hiba az én készülékemben van - de ez az én blogom).

Viszont tényleg sokan voltak a nézőtéren,pótszék stb. És a zenekar is jó volt. Az elején egy pillanatig rettegtem, hogy talán némafilm-szerű lesz a darab, de szerencsére azt nem.. Több jót most nem tudok írni, rosszat meg minek. Egyszer meg lehet nézni, ha sok időtök van (tapssal együtt 22.00-ig tart az előadás).

Minden esetre színházi szezon (újra)nyitva Anyuval ,Egivel és Katival. Tudom,hogy hiányoztam :)