2023. október 3. 19.00
Nem, nem törékeny. Inkább tenyeres- talpas. Igazi parasztlány ez az Irma (a darab főszereplője), még ha Hamupipőkének is gondolja magát az álmaiban.
Az úgy volt, hogy vettünk egy keddi bérletet a Vígszínházba, amelynek már a neve is Molnár Ferenc, aki a szóban forgó darab írója. A színházba érve konstatáltuk, hogy három felvonásos a darab és jó későn lesz vége (fél 11). A darab bemutatója nem rég volt (2023. szeptember 23.) ennek megfelelően telt házzal megy az előadás. Anyu szerint a darabot meg lehetett volna húzni és akkor simán belefért volna két felvonásba is. Ha anyu nem szenvedett volna olyan látványosan, akár még élvezetes is lehetett volna az előadás. De szenvedett. Főleg az első felvonáson. Igaz nem sok minden történt a színen az első részben: megismerhettük Irmát, a cselédlányt -akit Waskovics Andrea alakított nagy átéléssel - és az általa érzett nagy szerelmet Sipos úr iránt ( Stohl András). Ekkor hangzik el az első utalás a Hamupipőke storyra, és ekkor mutogatja Irma a meztelen talpát először, de nem utoljára a darab során. / Különben nem nagyon értem ezt a Hamupipőke párhuzamot, amely végigvonul a darabon, hiszen Hamupipőke csodás ruhába öltözve, hercegnőként hódítja meg szíve választottját, úgy hagyja el éjfélkor az üvegcipellőjét, melynek segítségével a királyfi végül is megtalálja a mostohái által rejtegetett Hamupipőkét. Hamupipőke pedig sosem volt parasztlány, hanem egy gazdag ember lánya volt, akit mostohája taszított szolgálólány sorba. Sipos úrnak pedig nem kell megtalálnia Irmát, hiszen ott van a szeme előtt, csak nem ismeri fel benne az igaz szerelmet/.
Az első felvonásban világossá válik számunkra a másik szerelmi vonal is - az idősödő, kétséges múltú Adél (Kovács Patricia ) már 10 éve adja ki az egyik szobáját Sipos úrnak ( plusz kosztot is) ingyen, ezért elvárja, hogy Sipos feleségül vegye. Adél szíve azonban másé - a nála jóval fiatalabb Császár Pál ötvös segédé ( Medveczky Balázs). Van némi pikantéria a szereposztásban, hiszen a bulvárban jártasak tudhatják, hogy az utóbbi két színész az életben egy pár - de ezt hagyjuk is.
A második felvonásban megtörténik az esküvő a baljós előjelek ellenére, a lerészegedő társaság bután mulatozik. A bánatában egyre jobban leittasodó Irma azonban leleplezi, hogy Sipos Lajos megcsalatott már az esküvője napján. Sipos itt kezdi értékelni Irmát és forró csókot is váltanak. Végül a megtisztító eső mossa el az udvaron tivornyázókat és az esküvői bulit.
A harmadik felvonás már tök felesleges (szerintem). A násznép az esküvő másnapján a rendőrőrsön találja magát egy buta félreértés miatt- Irma bánatában örömlány akar lenni, melyet egy razzia meghiúsít. A rendőrség pedig felelőst keres arra nézve, hogy ki taszította ezt a becsületes parasztlányt a rossz hírű Roticsné házba. Persze a vége happy end: Sipos úr és Irma egymás kezét fogva, piros szívecskés esőben (majd ha piros hó hullik) távoznak kéz a kézben a színről.
Waskovics Andrea úgy sivít az első felvonásban, hogy még az angyalok is meghallják az égben. Ezzel ellentétben a második felvonásban, amelyben mindegyik megszólaló színész küzd a háttérben hallatszó cigányzene túlkiabálásával, majdnem végig a színpad belseje felé beszél, így még az ördög sem érti meg gyakran, hogy mit is mond. Érthetőségét nehezíti az is, hogy a második felvonásban a leittasodó Irmát játssza, ennek megfelelően eltorzult hangokat ad ki magából. Az első felvonás tényleg egy kissé unalmas, de ez ugye nem a színészek hibája, hanem a darabé. Ennek ellenére Stohl András becsülettel hozza Sipos Lajost. Kovács Patrícia pedig gyönyörű és manírok nélkül alakítja a hamvadó szépséget, Adélt. Medveczky Balázs kellően bohókás és dzsentris, abszolút elhisszük neki, hogy szerelmes Adélba, (meg másba és magába az életbe is). Az első felvonás némiképp feminizmus ellenes: Irma lesi Sipos minden kívánságát és abban leli örömét, hogy mindenben kiszolgálhatja annak szeszélyeit. Ez felveti annak kérdését is, hogy mit akar nekünk sugallni a Vígszínház ezen darab repertoárra emelésével, de talán csak egyszerűen szerettek volna egy Molnár vígjátékot bemutatni. A második felvonás már mozgalmasabb, tükröt tart a néző elé - ilyen az elbutuló társadalom és az ősi ösztöneit szabadjára engedő "nép". Kiemelném, hogy a színészek közül Kovács Patrícia beszél a legérthetőbben és ő jár leginkább sikerrel a zene túlbeszélésében. Remek karakterszerepet alakít Vlahovics Edit, mint Adél anyja, talán az ő benyögésein lehet igazából nevetni ebben a keserédes darabban. A harmadik felvonás meglehetősen statikus: a színészek egy sorban ülnek a rendőrőrsön, kevés mozgás és kevés értelem (mit keresünk mi itt). Apró, de annál hálásabb szerepben láthatjuk Balázsovits Editet, mint a legúribb piros lámpás ház tulajdonosát, Roticsnét. Némileg undorító és a mondanivaló szempontjából teljesen felesleges Viola ( Virágh Panna ) gyakori vödörbe hányása és öklendezése.
Elmondhatjuk, hogy Az üvegcipő sikeresen tért vissza a Vígszínházba - hiszen a darab ősbemutatója is itt volt. A közönség hálásan nevetgél még a gyengécskébb poénokon is és a színészek vastapsot kapnak. Hogy mit mond ez a darab a mai ember számára, az már egy másik kérdés. Talán a szerelem ereje és végső győzelme lehet egy elkapható szál, amit azonban árnyal az, hogy a szerelmi négyszög szereplője, Adél végképp egyedül marad darab végén, hiszen Sipost elvesztette, Császár Pált pedig ő küldi el, belátva azt, hogy kapcsolatuk kilátástalan és csak egyféle véget érhet. A fentebb leírtak ellenére a darabot jó szívvel tudom ajánlani Molnár Ferenc szerelmeseinek, mert se többet, se kevesebbet nem kapnak tőle, mint amire várhatnak.
Fotó: Vígszínház honlapja
