Anyák napjára !

Hát ez kemény volt..főleg az első sorból. Nem egy könnyed vasárnap esti szórakozás, az biztos. Egi megint kiélte az első sor iránti szenvedélyét, a jegyszedő néni elismerően gratulált is nekünk, hogy ide sikerült jegyet szereznünk. Mert jelentem, tele volt a nézőtér. Ami mondjuk a hely befogadó képességét tekintve nem nagy dolog, de ha nem lenne jó az előadás, akkor még egy kis hely is konghatna az ürességtől. De jó. Az előadás. A darab nem, sajna. De mondjuk lehetne. Csak meg kellet volna húzni és átszerkeszteni.

Nem nagy titok: a darab rendezője, Gáspár András (akit az előadás előtt láttam a " színház előcsarnokában", csak nem akartam zavarni azzal, hogy odamegyek pár szót váltani, mert nagyon dumcsizott egy szőke szirénnel..) a házastársa a darab szerzőjének, Balázs Ágnesnek. A darabot játszó két színész, Murányi Tünde és Kálid Artúr pedig házaspár szintén. A darabban pedig egy váló félben lévő pár életének legmélyebb titkain keresztül csodálkozhatunk rá az élet dolgaira - mennyi házastárs :)))

Közel volt a színpad, de jelen esetben ez nem volt hátrány. Egyrészt ki tudtam nyújtani a lábam, másrészt a színészek minden egyes rezdülését egészen közelről láthattuk - ami egy két szereplős dráma esetében nem volt hátrány. Tünde, darab-beli szerepe szerint Bogár Ella ötven éves színésznő, kb. 10x öltözött át...nekem a harmadik, kissé kacér, kombiné szerű, eper színű, csipkés csoda tetszett a legjobban, de az utolsó, smaragd zöld színű, elegáns darab sem volt kutya: igaza volt Scarlett O'Hara-nak! Ez a szín a barna hajúak privilégiuma. Ne hordjon ilyet szőke nő.... vörösnek is meggondolandó...Kálid Artúr jobban járt: neki elég volt uszkve egyszer átöltözni, meg egyszer felhúzni a gatyáját ( jó kis alsógatyója volt ). Szegényemről viszont - a reflektorok áldásos hatására - végig ömlött a víz...Milyen fura az élet: amikor először életemben, katona ruhában, a "Ki mit tud"-ban láttam a tv-ben akkor is ömlött róla a víz versmondás közben: van ami állandó :)

Tündéről egyáltalán nem ömlött a víz, és elcsodálkoztam, hogy milyen finom, légies jelenség (igazi Villangó tündér). A bokája még így ötvenhez közel is olyan karcsú, amilyenről én kb. csak álmodhatok. Ezt a valószínűtlenül hosszú, már már démoni, barna - felül vörös - hajat én azért átgondolnám: egy félhosszú, szőke melírral bolondított világos barna mínusz öt évet jelentene tutira ( a szőke parókás résznél ez be is bizonyosodik).

A darabrul: nem rossz a koncepció, kicsit inverz "Nem félünk a farkastól"-nak éreztem. De a megírás kivitelezése félrecsúszott. Másfél órás volt az előadás, de kb. egy óránál a szerző lelőtte a slusszpoént - kár volt. Utána már igencsak értelmetlen volt folytatni és megint visszakanyarodni. Nagyon drámai volt az "Itt volt egy ajtó", igazi csúcspont. Mindent ez elé kellett volna besűríteni. Nyilván én most nem megyek bele a cselekménybe, mert reményeim szerint pár blog-olvasóm azért csak megnézi ezt az előadást, de abszolút átszerkeszteném a rendező helyében. Nagyon olcsó megoldás a szerző részéről a Szopkó Amanda névválasztás is ( a Kapd Bea vagy a Kapd Lea mennyivel igényesebb lenne XD ).

A színészek bravúrosan játszottak, de nem sikerült azért száz százalékosan kiküszöbölniük a darab gyermekbetegségeit. Tünde, aki az ünnepelt, nehéz gyermekkort megélt sztárszínésznőt játszotta, abszolút szerethetővé tette az eleinte hideg kígyónak tűnő nőt: a nézők megértették, hogy ez egy szeretetre vágyó, szerelmes asszony, aki mindent és a mindenen túl is bármit megtesz annak érdekében, hogy a férjét visszakapja. Igazi harmónia van a szereplők között, ezt nyilván megkönnyíti, hogy - nagyon remélem - az életben is ilyen harmónia lehet a pár között. Artúr a darab-beli szerepe szerint Láng Leonárd, ötven éves színész, egyébként lecsúszott alkesz, elvetélt művész. Leó szinte gyermekként kötődik az elhagyott exéhez, de igazi férjként gyámolítja és védelmezi is a nőt annak gyengébb pillanataiban...Mindannyian érezzük: annyi minden összeköti őket, hogy ezt semmi, de semmi nem tépheti szét...és mégis...de hogy miről is beszélek, azt csak akkor tudhatjátok meg, ha megnézitek a darabot!

És hogy miért ajánlottam a darabot anyák napjára? Mert egy meg nem született és egy megszületendő gyermek fontos szerephez jut a darabban. "Egy húsz éves színésznő ne szüljön! " Vagy mégis? Tünde magánemberként megtette ( ha nem is húsz évesen, és nem is egyszer) és picit bele is halt a karrierje. De fogadok nem sajnálja és élete két legnagyobb ajándékának tekinti a gyermekeit, pont úgy mint e sorok írója.