A Mentőcsónak Egység és a "Gyere" Gyerekesély Egyesület előadása

És akkor most jöjjön a hétfői blogbejegyzésem párja, ami ugyan időrendben korábban történt, sőt enélkül nem is lett volna az (lsd. abban leírtak).

Egi ezt teljesen egyedül találta ki, még ő sem tudta, hogy pontosan mi az előadás címe, amire megyünk, csak annyit, hogy valami interaktív.  Amikor kisebb tájékozódási és közlekedési nézeteltérés után (hogy hogy is lehet legegyszerűbben a Jurányi házhoz eljutni) vártam Egit a Mechwart téri villamosmegállóban, ott várakozott egy színésznő is, Jolika a Drága örökösökből (és nem látszott rajta, hogy nem jelmezben van, sajna ), épp azon gondolkodtam, vajon szelfizne-e velem, de a kegyetlen 4-es villamos elragadta a lehetőséget..Megjött Egi és elsétáltunk a Jurányi házhoz (én egy szál kardigánban, mert amikor Tbányáról elindultam még melegebbnek tűnt az idő)..egyszóval muszájok voltunk becsapni egy kis üveges pezsit ketten a büfében...

Így ráhangolódva az interaktivitásra érkeztünk fel a terembe már Katival kiegészülve. Négy részre voltak osztva a székek és középen egy játéktáblaszerűen kialakított romos ház fotója volt. Néztem, hol ülnek viszonylag értelmesnek kinéző játékostársak, végül a bal hátsó sarkot választottuk, mi lettünk a sárgák. Rövid játékszabály-ismertetést követően Bass László szociológus narrációja és instrukciói mellett elkezdődött a JÁTÉK., amit nevezhetnénk az" Élet játékának" (hál Istennek nem az én életem játékának).

A szabály a következő: csukd be a szemed és gondolj egy családra, aki Szabolcs - BAZ megyében, egy apró zsákfaluban él, kb. 20 km távolságra bármilyen városnak mondható településtől, az egyedüli munkalehetőség a faluban a közmunka, vagy a vállalkozónál végzett alkalmi és/vagy fekete munka, a család fix kiadása élelemre és rezsire 108 ezer forint, bevételi lehetőségei - választásától függően - a segélytől a fekete munkáig terjedő skálán 79 ezertől 118 ezerig terjedhet különböző szerencsés vagy szerencsétlen eseményektől függően. Most nyisd ki a szemed és képzeld el, hogy ez a család te vagy, a feladat pedig "egyszerűnek" tűnik : éld túl a hónapot adósság nélkül!

A fentiek alapján 4 család (apa, anya, egy iskolás gyermek és egy csecsemő, akik mind mi, azaz a közönség voltunk) "versenyzett" egymással és a sorssal a túlélésért, míg a színészek a falu mindenható gazdagjait: az agyafúrt és korrupt polgármestert, az iszákos és gyenge jellemű vállalkozót és az okos kocsmárosnét, a nejét, valamint a kegyetlen uzsorást; a "hivatalos" szerveket: tanítónéni, védőnő, rendőr, doktor bácsit ;valamint a falu egyéb lakóit: a fogatlan Icukát és férjét a tüdőrákos Pistát, Lacikát, az ügyeskedő roma csávót, Renátócskát, a cipő nélküli gyermeket, és a tehetős család apuka/anyukát alakították.

A játék izgalmát az adta, hogy a 4 elképzelt hét egy-egy napján, sorsolás szerint különböző sorscsapások és nagy ritkán szerencse érte a családokat, amelyek miatt kiadások és bevételek keletkeztek az adottnak vett költségeken, azaz a rezsi és élelem költségén felül. Szűk mozgástere azért volt az egyes családoknak, eldönthették pl. milyen munkákat vállalnak el és milyen hibákat követnek, vagy nem követnek el. Érdekes volt az a szitu is, hogy a "családok tagjainak" vagyis a véletlenszerűen a közönségből egymás mellé került emberkéknek közösen, többség dönt alapon kellett döntést hozni..a mi csapatunkban például volt egy kedves lila hajú hölgy, aki csak random full ostoba döntéseket kívánt hozni - szerencsére hangadásom mellett (jó a jogász a családban) sikerült lehurrognunk és meghozni az adott körülmények között legracionálisabbnak ható döntéseket, melynek köszönhetően - nem fokozom tovább az izgalmakat - természetesen a mi csapatunk "győzött": 17 ezer forint plusszal zártuk a hónapot, úgy hogy adósságunk sem volt .Ahogy utólag a játékról szóló riportokban olvastam, ez nem igazán szokott így alakulni. Volt persze egy jó adag szerencsénk is, de a "Ne légy hülye " elv is sokat segített. A lilalány egyébként még a rulett-játékelmélet alapján is segíthetett volna a jó döntések meghozatalában: mindig fogadj a vesztes ellen, azaz ha ő a pirosra tesz, te tegyél a feketére. A végén a csapatunkban elöl ülő szimpatikus házaspár hölgy tagja megjegyezte, túléltük a hónapot, de semmi örömünk nem volt. És ez tragikusan igaz. Nyilván aki tényleg ebben a helyzetben van, mint amit mi szimuláltunk, nem fog lemondani minden számára örömet okozó dologról (cigi, kávé, pia, szerencsejáték), mert ez az emberi természettel teljesen ellentétes elvárás lenne. És nem egyetemi diplomával a zsebében áll az eldöntendő kérdések előtt, nyilván gyakran rosszul dönt és van úgy, hogy annak ellenére is meglép egy lépést, hogy tudja, később az még visszaüthet. De Carpe diem, ki tudja mi lesz holnap, vagy lesz-e egyáltalán holnap....

A színészek igazán kitettek magukért: That's what i call acting...az uzsorástól rendesen féltem én is..Lacika szerencsétlen volt ,ahogy kellett... Renátócskát sajnáltam nagyon,..az ittas vállalkozó kőbunkó volt (kevesebb orrszívás is elég lett volna azért): ezt mind egyben Jaskó Bálint testesítette meg. A fogatlan Icukát nem lehetett überelni, egyszerre volt szánható és ordenáré.. a kocsmárosné hideg és számító...a tanító néni majdnem stefanovicsangélai magasságokba ért : Sipos Vera amennyire átlagos külsővel rendelkezik, annyira képes volt teljesen átlényegülni. A polgármester, rendőr (ala Mi kis falunk szabógyőző), gazdag csávó kicsit gyengébb volt, Herczeg Tamást  tisztelhetjük benne különben. Le a kalappal a csapat előtt, hiszen szinte teljesen eszköztelenül, ruhadarabok illetve kellékek cseréje segítségével,"közöttünk járva" , a közönséggel kommunikálva és szerepükből ki nem esve kellett hozniuk az egyes figurákat.

Szétröhögtük különben magunkat, de ez a nevetés igazából fájt, hiszen mi itt játszottunk, de léteznek családok, ahol igenis életbe vágó kérdés, hogy megvesszük-e a gyereknek Icukától 4 ezerért a cipőt, hogy suliba tudjon menni, elvállaljuk-e a fekete munkát, még ha tudjuk is, hogy megbüntetnek érte, megiszunk-e egy pofa sört a kocsmában, ha elvileg közmunkán is vagyunk éppen...aki ezt a játékot végigjátssza, beleérzékenyedik ebbe a helyzetbe az tuti...javasolnám néhány celebnek (zimánylinda csapat versus  sarkakata csapat) lehet kapnának új ötleteket, hogy hova lehetne még esetleg pénzt költeni, ami talán másoknak a túlélést jelentené..de mehetnénk feljebb is (most nem megyek).

Egyébként a produkció a szórólap szerint az EU Kultúra Programjának támogatásával jött létre, és a társulat rendszeresen jár felkérésre iskolákba is---úgyhogy tanárnénik, tanárbácsik itt a lehetőség a "játékra" www.szociopoly.hu !