Az úgy kezdődött, hogy jegyünk volt dec. 6- ra a Katonába a Hóhérokra, de azt már sosem fogjuk látni...

A mai színház élmény viszont a Central siker-darabja a Nemek és igenek volt, amit Katival, valamint jó néhány kollégával és ismerőssel tekintettünk meg hála Erának és a közönségszervezőnek, aki kitűnő jegyeket szerzett nekünk a három órási matiné előadásra .

A szereposztás is kitűnő: a fél Mi kis falunk a színpadon volt, így a szülinapos Pokorny Lia is, aki igazán megrázó alakítást nyújtott a megerőszakolt nő szerepében . De láthattuk Lengyel  Tamást is, aki megnyerő felsőtestén kívül harsogó orgánumát is megmutatta nekünk: néha számomra teljesen indokolatlanul olyan hangerővel bődült el, amely egyrészt csodálattal töltött el (főiskolás tanárai büszkék lehetnek ,jelentem be tudja kiabálni az egész színpadot), másrészt viszont nem egyszer riasztott fel szundikálásomból. Igen, bevallom untam, főleg az első felvonás volt hosszú számomra. Másrészt viszont a hosszú is rövid volt: a darab szerzője ugyanis csak felvezetett és érintett bizonyos kérdéseket a probléma részletes kibontásával azonban adós maradt.

Jogász létemre fontos problémának és lelkiismereti konfliktusnak tartom a szerző által hatásosan érzékeltetett  dilemmát:  védőként kiállhatsz-e az általad is bűnösnek tartott vádlott mellett és milyen érzés az, amikor csakis a te közreműködésed miatt a megerőszakolt, megalázott sértettet még az igazságszolgáltatás is meghurcolja és még szimbolikus módon sem kaphat elégtételt: a vádlottat felmentik. Pokorny Lia alakítása egy pillanatig drámai mélységekbe vitte a darabot, de aztán szünet lett és többet ez a téma nem került elő . Erre én azt mondom, amit a védők nagy többsége: mindenkit megillet az ártatlanság vélelme és a védelem joga. Legbelül mégis kíváncsi lennék, hogyan számol el ilyenkor saját lelkiismeretével a védő. Az ördög ügyvédje c. film pont ezzel a kérdéssel foglalkozik habár manapság ez a " név " más kontextusban szokott felmerülni - ala Borkai.

Kép forrása: Facebook

A darab egyébként alapvetően nem erről szólt . Párkapcsolataink törékenységét, az ember esendőséget volt hivatott bemutatni, fűszerezve ezt a párkapcsolati erőszak témájával. Az előbbit teljes sikerrel, az utóbbit nem nagyon sikerült kibontania a szerzőnek. A nem az nem : ezt semmilyen körülmények között nem szabad figyelmen kívül hagyni a szexualitásban , akkor is, ha házasok vagyunk, akkor is, ha búcsú szexnek szánjuk, akkor is, ha vissza szeretnénk szerezni hűtlen partnerünket. A párkapcsolati erőszak témája a főhős, Edward és  Kitty házasságában nem került  rendesen végigvezetésre: bár a gyermekelhelyezési ügyben felmerül a tény, hogy  Edward megerőszakolta  Kittyt, de végülis Kitty vagy ügyvédje tanácsára, vagy azért, mert megsajnálta Edwardot , visszavonja az erőszak miatti feljelentést ( jelzem ez a magyar jogrendszerben így nem lenne lehetséges ) , sőt a darab záró részében  a házaspár kibékülni látszik, ami elbagatellizalja az erőszak megtörténtét.

 Nem titkolom: többet vártam az előadástól, mélyebb mondani valót, több drámaiságot. A színészek közül a már kiemelt Pokorny Lián kívül Bata Évát tudnám dicsérni, de a színpadon látott összes szereplő igazán profin hozta a rábízott szerepet. A díszlet és  jelmeztervező  egyaránt kitűnő volt, kivéve egy dolgot: üzenem olyan cipőt, ami Bereczky Zolin volt egy ügyész sem vesz fel, ha tárgyalásra megy (legalábbis remélem). Azt a csodálatos sárga táska bőrkabát és  cipő összeállítást, ami a darab első részében Kovács Patricián volt   viszont bárki megirigyelhetné, különösen azzal az ultracsinos sötétkék overallal.

Kicsit olyan ez a darab, mintha maga a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy szórakoztatni akar, vagy elgondolkodtatni. Végülis nálam egyik sem sikerült, vagy mégis? Nemek és igenek...