Rossz versek (2018. r.:Reisz Gábor)
Nyilván kicsit hangzatos ez a cím, hiszen én arról fogok írni, miért tetszett és miért nem tetszett nekem ez a film. Már nagyon rég óta vártam, hogy láthassam, mert sokat hallottam róla és rangos díjakat is nyert. Igazából picit csalódtam is, de lehet, hogy túl sokat vártam tőle. Annyi biztos, hogy visszarepített abba az időbe, amikor 10 éves koromban, ha beteg voltam, délelőttönként egyedül néztem az Iskola tv-t és ha szerencsém volt, akkor a filmművészeti okítás keretében a Régi idők focija ment vagy az Álmodozások kora, ha kevésbé voltam szerencsés, akkor a Hannibál tanár úr - ami végképpen nem tízéveseknek való. Igazi régi vágású művész filmmel állunk tehát szemben és bevallom, nagy önuralomra volt szükségem, hogy végig nézzem, bármennyire is imádom a jó magyar filmet .
A film ismertetője szerint a főhős Merthner Tamás szerelmi életével ismerkedhetünk meg, de szerintem a főhős maximum magába szerelmes, a barátnőkről, de még az idealizált utolsóról, Annáról sem tudhatunk meg sokat . A főszereplő életét azonban végigkísérhetjük, inkább "Találkozás egy fiatalemberrel" szerű a cselekmény folyása, ha egyáltalán beszélhetünk jelen film esetében cselekményről. Inkább hangulatokról van szó szerintem: a felnövő főhős kitörési kísérleteit követhetjük végig a hétköznapi nyers valóságból, valami nem megszokott, költői lét felé: ezért van a vízilabda, az énekkar, a rajzolás, a zenélés és még a "rossz" versek is, felnőtt korban pedig a meghökkentő rendezői koncepció a PIPI hús reklámban, de végül is a főhős nem akarja a tehetségét aprópénzre váltani és ismét elmenekül a valóság elől.
A főszereplő emberi kapcsolataiban fontos szerepet játszik a családja különösen Vali néni, a nagynénje. Üdítő színfoltja a filmnek,hogy nem az unalomig ismert színészeket láthatjuk a főbb szerepekben- talán csak az anyát játszó Takács Katalin az ismert arc. A Vali nénit játszó Monori Lilit nagyon jó volt újból a filmvásznon látni, és nem véletlen, hogy alakításáért megkapta 2019 évben a legjobb női mellékszereplőnek járó Magyar Filmdíjat.. A film rendezője forgatókönyvírója és főszereplője is Reisz Gábor, ami véleményem szerint sok a jóból , a főszerepet nyugodtan átadhatta volna másnak- más kérdés, hogy a forgatókönyvíró érzéseit nyilván saját maga élheti meg legjobban. A felnőtt Merthner Tamást játszó Reisz Gábor színészi alakítása szerintem messze alulmaradt a 16-18 éves Merthner Tamást játszó Seres Donátétól.
Kép forrása: Facebook
A film vezérvonalát a versek, az ajtók, a plakátok, a levendula és a telefon képezi, ezek segítségévek jutunk el az egyik hangulatból, a másikba, Különösen sok rész játszódik a rendszerváltás körüli Magyarországon, ami hiteles kordokumentumot mutat meg a történelem iránt érdeklődőknek. A párizsi szállal a magam részéről nem tudok mit kezdeni, gyanítom ez csak a film nemzetközi fogadtatását kívánta elősegíteni, vagy az elvágyódás szimbolikájára erősít rá.
Nem értem hogy a film miért vígjátékként van aposztrofálva, mert azért sok poén nincs benne (talán az ikonikus Szomszédok utánérzést tartalmazó fenyőfás részt leszámítva). Inkább egy szellemi utazásnak gondolnám a filmet: a főhős belső útját, múltjával, jelenével való elszámolását láthatjuk 1 óra 37 percben, melyet a legutolsó barátnőjével történő szakítása vált ki. Annak ajánlom ezt a filmet, aki szeret elmerengeni a múlt és jelen nagy kérdésein és semmiképpen nem vár valami őrületes új mondanivalót vagy fordulatos cselekményt.
