Moliere  örülne - de én nem. Azzal akartam kezdeni, hogy ha jegyetek van erre az előadásra gyorsan adjátok el, ha bérletetek, akkor meg felejtsetek el elmenni rá, mert pusztító a darab. De a végén akkora tapsot kapott az előadás és anyunak is tetszett, ezért nem mondom, hogy ne nézzétek meg. Ha lényegében gondolkozás mentes két órát szeretnétek eltölteni, kellemes környezetben és a lehetőséghez képest igazán kiváló színészi alakításokat akartok látni, akkor ez a ti előadásotok.  

A színészek tényleg megtettek minden tőlük telhetőt. Ugrottak, estek - keltek, verekedtek, bohóckodtak, táncoltak, énekeltek és mindezt szuperul. Akkor kérdezhetnénk, hogy mi a problémám. Az, hogy a darab annyira gyenge és körülbelül egy mondatban összefoglalható gondolatot tartalmaz, ami szerintem kevés ahhoz, hogy két órán keresztül lekösse egy gondolkodáshoz szokott ember figyelmét.

Fotó: Prokl Violetta

Anyu nem értette, hogy miért vagyok ennyire ki, hiszen a moliere-i vígjátékokban sem volt több mondani való: helyzetkomikum, jellemkomikum, nagy lelepleződések és minden megvolt ebben a darabban. A válaszom erre az, hogy nem a XVII. században vagyunk és nekem más elképzeléseim vannak a színház mai szerepéről, de ezt hagyjuk is, mert aki felhőtlen szórakozásra vágyik, az igazán mindent megkap ebben a darabban.

A színészek néha teljesen váratlanul rázendítettek egy egy Balázs Fecó slágerre és számomra még ez volt a legélvezhetőbb része az előadásnak. Tisztán énekeltek ugyanis és viccesen imitálták a zenekar tagjai a hangszeres előadást, a táncos koreográfiák is tetszetősek voltak.

Azt még nem említettem, hogy a darabot - címéhez hűen - 7 férfi színész játszotta, akik a cselekmény szerint egy balul sikerült esküvőt követően egy vendéglátóipari egységben, az esküvői vacsora tervezett színhelyen gyűlnek össze ( vagy inkább verődnek össze ) és itt elmélkednek közösen a férfi lét nagy kérdésein .A végén persze ráébrednek, hogy minden machóságuk oka a tesztoszteron, illetve a nők megszerzésére irányuló ösztön. A világvégét idéző időjárás összehozza a viaskodó fiúkat, az ellentétek kisimulnak és a térerő visszatértével mindenki boldogan hívja fel feleségét, vagy barátnőjét ( már akinek maradt ).

A színészek közül Mikola Gergőt és Jászberényi Gábort tudnám kiemelni, mint nekem legjobban tetsző alakítást nyújtót,  de le a kalappal mind a 7 színész előtt. Végh Péter a szokásos, jó értelemben vett ripacskodással tolja előre a vígjáték szekerét. Figeczky Bence kicsit eltűnt jelmeze és  sminkje mögött ( meg nem ismertem volna ha csak a " kutyás " darabban látom, teljesen másképp néz ki szakállal és szemüvegben). Maróti Attila, Király Attila és Gulyás Hermann Sándor pedig jól alájátszanak az előre megágyazott poénoknak. Minden esetre, nem lehet egyszerű két órán keresztül játszani, beszélni  énekelni és lekötni a közönség figyelmét. Az enyémet most kb. egy órán keresztül sikerült is.