2025.12.20.

A Jászai Mari Színház- Népház Tatabányán az októberi bemutatót követően ma játszotta utoljára a nagyszínpadán Lars von Trier dán rendező és forgatókönyvíró darabját, a Főfőnököt. Én most nagyon csúnya leszek: hála Istennek! Így nem követheti el senki azt a hibát, hogy beüljön erre a darabra a színházba néhány önfeledt óra kacagásra vágyva. Én is ezzel a nemtitkolt céllal ajándékoztam meg kedves sógornőmet, Zsuzsit (ezer bocs és anyamedve - ha a darab stílusában akarok maradni)a jeggyel és persze én is jöttem vele. Minden esetre, ha bármely színház úgy döntene, hogy bemutatja ezt a darabot, úgy "fussatok, bolondok" ala Gyűrűk ura.

Amennyit röviden mondhatok az egészről az annyi, hogy drága Larsunk maradhatott volna a fajsúlyosabb témájú alkotásainál, és nyilván ezt ő is érezte, mivel a színházi ismertető szerint 2006-ban mindenki meglepetésére állt elő ezzel a "könnyűkezű" vígjátékkal és talán többet ezt nem tette meg (eddig). A cselekmény nem túl bonyolult és még akár vicces is lehetne, hiszen sok helyzetkomikumra, félreértések hegyére lenne alkalmas. A story szerint egy kis informatikai cég tulajdonosa,  Ravn, nem akarja felvállalni a cégvezetéssel járó a munkavállalókra esetlegesen negatív következménnyel járó döntések súlyát, ezért kitalál egy un. főfőnököt, akinek az utasításaira tud hivatkozni és mégis meg tudja őrizni népszerűségét a kollegái előtt.  A probléma csak akkor jön, amikor Ravn elhatározza, hogy értékesíti a céget, kisemmizve annak vezető fejlesztését megvalósító dolgozóit. A cégeladás aláírásához azonban szükségszerűen meg kellene jelennie a "főfőnöknek". Erre a kellemetlen szerepre Ravn felbérel egy színészt, Kristoffert, akinek persze gőze sincs a cég belső viszonyairól, és könnyedén aláírhatná az alkalmazottakra halálos ítéletként ható szerződést. Igen ám, csakhogy Kristoffer csetlései - botlásai közepette megismeri a cég dolgozóit, megszereti őket és mostmár mindent elkövet annak érdekében, hogy ne kelljen aláírnia az inkriminált szerződést. Nem árulok zsákba macskát, hiszen a darab műfajából (munkahelyi komédia) következően nem is lehetne más a végkifejlet, ez végül sikerül is neki. Ravn beismeri, hogy valójában ő mozgatta a szálakat és nagy összeborulásokat követően eláll a cégeladás tervétől.

Én igazából sajnáltam a darab szereplőit játszó színészeket. Nagyon elbánt velük a szerző. Színészi játékra csak egy embernek, a Kristoffert játszó Mikola Gergőnek lett volna lehetősége, neki is 88%ban ripacskodás jutott, pedig tudom, hogy jó színész. Tehetségét meg-megvillanthatta egy-egy jól sikerült lépéskombinációban, mely képzett táncos múltat sejtet. A többiről inkább ne is beszéljünk, nem volt vicces, na. A második felvonás végén, a darab szerinti katarzis bekövetkezésének késleltetésére hivatott hezitálási jelenetben ( mikor Kristoffer azon vívódik, hogy aláírja-e a gonosz szerződést Ravn megbízásának megfelelően) Mikola több mint 5 percen keresztül artikulálatlan hangok kiadásával és megfejthetetlen mozdulatok produkálásával próbálja ezt ábrázolni, melynek célja nyilvánvalóan az lett volna, hogy a közönség megszakadjon a nevetéstől. Én nem mondom, hogy nem volt olyan, aki ezen tudott nevetni ( például a kettővel mellettünk ülő férfi, aki a darab szinte minden egyes szavát hangos nyerítéssel díjazta, szerintem tutira ittas lehetett), de mi a ma oly divatos megfogalmazás szerinti szekunder szégyenérzetet éltük át. Ja, azt még nem említettem, hogy az első sorban ültünk, úgyhogy közvetlenül áradt felénk a darab szellemisége. Végig attól tartottunk, hogy mikor esik egy kellék, vagy egy szereplő az ölünkbe. Attól is féltem, hogy esetleg bármelyik színész lepillant ránk és meglátja az arcunkon a titkolhatatlan nemtetszést és a körön kívül maradást. 

A többi szereplőnek igazából nem kellett bonyolultat alakítani: mindenki nagyon " valamilyen " volt. A cég dolgozói közül Urbán-Szabó Fanni naivan szerelmes, Bakonyi Csilla kurvás, Német Klára sikitozós, Dévai Balázs dühös, Maróti Attila kuka, Honti György meg semmilyen volt. ( remélem nem kevertem össze a női karaktereket játszó színészek nevét). A Ravnt alakító Kardos Róbert ravasz, eltökélt de végül mégis szerethető volt. Király Attila egy szavát sem lehetett érteni, mivel szerepe szerint külföldit játszott és tolmács segítségével tudhattuk meg mit is mond. Az egyetlen általam értékelhető poén mégis az ő nevéhez fűződik, amikor is az akasztott macskát talán hanging Cirminek mondta a saját nyelvén. A Kissert, az ügyvédet játszó Dobó Enikőben fedeztem fel némi komikai vonást és árnyaltabb szerepformálási törekvést.

Ja és majd elfelejtettem, az egyes jelenetek között voltak random kivetített feliratok is, amiket az első sorból kicsit problémás volt olvasni és amiket valószínűleg szintén viccesnek szánt a szerző. A feliratok kb. arról szóltak, hogy már nem sokat kell kibírni a nézőnek a boldog befejezésig. Sajnos azonban ez nem tréfa volt, hanem a véres valóság- nagyon vártuk a végét. Igazából ezzel az előadással csak a művirágosok jártak jól: a díszlettervező ugyanis valamely rejtélyes okból az egész játszó teret zöldlevelű futónövénnyel és műfűvel borította be, de ez tulajdonképpen méltó keretet is adott az előadásnak. Kb. ennyi- hogy egy klasszikussal fejezzem be kis írásomat.

Kép forrása: facebook 

2025.10.14.

Bármelyikünk lehet "kripli". Illetve egyikőnk sem az. Saint-Exupéry óta jól tudjuk: a lényeg a szemnek láthatatlan. Bár gyakran elfeledkezünk erről. Aki mégsem szeretne, az menjen színházba. Egészen konkrétan a Centrál Színházba. A darab bemutatója az előző szezonban, tavasszal, 2025. március 29- én volt, de szerintem ezt a darabot nem lehet elégszer játszani. Napsugarat lopott a szívünkbe a marcona ír szigeten játszódó történet. 

A cselekmény annyira nem is lényeges, inkább a karakterek, az azokat megszemélyesítő színészek és az általuk közvetített érzések. Van egy bice- bóca, gyermekbénulásban szenvedő fiú, akit  a sziget népe külső megjelenése alapján nemes egyszerűséggel Csámpás Billynek nevez. Nem volt túl kegyes hozzá a sors: szülei születését követően nem sokkal meghaltak (ki így, ki úgy mondja ennek történetét) és a fiút álnagynéniként két kedves vénlány nevelte fel.  A fiúnak vannak álmai - amelyek nem abból állnak hogy egész életében a szigeten legelésző teheneket fixírozza. Álmai megvalósítása érdekében csalnia kell: de jaj, a színlelt betegsége ráég és valósággá válik. A főhős álmai megvalósítása érdekében a vágyott messzi földre, Amerikába utazik. Hiába azonban a földrajzi hely megváltoztatása a lényeg ugyanaz marad: a "kripli" nem kell senkinek.  Vagy mégis? Visszavárják őt a szigetre nénikéi, Helen, a mocskos szájú széplány és a város pletykafészke, a kimondhatatlan nevű Johnnypateenmike is. Ahogy mélyebben megismerjük ezeket a karaktereket kiderül róluk,  hogy mindegyikükben sokkal mélyebb érzések rejtőznek, mint amit a felszínen  mutatnak.  A széplányról kiderül, hogy nem is olyan durva és örömmel csókolózna és sétálna Billyvel (persze csak ott ahol nem látják), a város hírmondója pedig nem csak egy mások titkaira kíváncsi és azokat nagy hangon szétkürtölő személy, hanem többször is igazi emberi nagyságról tesz tanúságot. Egyszer akkor, amikor a szülei által kövekkel teli zsákban a tengerbe dobott fogyatékkal született csecsemőt megmenti és egyszer akkor, amikor ezt nem árulja el neki,  hanem szép és heroikus áldozatot hozónak tünteti fel Billy előtt a kegyetlen szülőket. 

Az előadás nyomokban káromkodást tartalmaz. Na jó ez most eufemizmus volt. Alig van szereplő aki a  Varró Dániel által fordított, csodálatosan vicces és erőteljes szövegbe nem használ ordenáré szavakat. Furcsa, de ez a bárdolatlan szóhasználat még inkább kiemeli a szigetlakók tiszta és romlatlan szívét. 

A szigetlakók karakterét persze nem csak a szájukba adott szöveg, hanem az őket megelevenítő színészek alakítása adja meg. Számtalan briliáns alakítás láthatunk úgy a főbb szerepekben, mint az egészen kicsikben.  Én Stefanovics Angélával kezdem, aki Helen öccsének bőrébe bújva segíti a cselekmény kiteljesedését.  Zseni ez a nő: ahogy hangsúlyoz, ahogy mozog vagy csak akár biccent olyan elementárisan vicces, hogy én már akkor is kacarásztam, mikor csak megjelent a színen. Hát még mikor megszólalt! Vékony kicsi hangocskája kitűnően illet a szerepéhez, és édesen mondta meg a tutit szereplő társainak ( a testi épségét is kockáztatva). Mucsi Zoltán ugyan szintén kis szerepet alakít - groteszk módon a sziget hímondójának tolószékbe kényszerült, iszákos ÉDESANYJÁT - de színpadi jelenléte olyan erős,  hogy neki szintén meg sem kell szólalnia és már gurul a nevetéstől a néző.  Bár most kicsit csapongó vagyok, de idetartozónak érzem, hogy a frenetikus jelmezekről, sminkekről és  magáról a díszletről ejtsek néhány szót. A jelmez és a smink ugyan eltakarta a színészek valódi alakját és arcát, de cserébe elénk tárta a szigetlakók megjelenésének egyszerű, de nagyszerű mivoltát, amivel a darabra jellemző fekete humort még inkább felerősítette. A díszlet szintén egyszerűségével hivatott megjeleníteni a cselekmény fontos színhelyeit: forog, szét- és összecsukódik, ahogy az adott helyzet megkívánja (és ennek a nézőkön kívül csak a díszletmunkások örülhetnek jobban). 

Vissza a szereplőkhöz : Básti Juli, az édes Básti Juli. Róla eddig is tudtuk, hogy a filmvásznon és a színpadon bármit, és annak az ellenkezőjét is képes eljátszani. Mégis hihetetlen, hogy ez a csodálatos, gyönyörű nő úgy bújik bele egy öregecske, testesecske vénlány figurájába, mintha rászabták volna. Otthonosan mozog benne, minden szerep adta ripacskodást mellőzve. A másik "álnagynénit" Pálfi Kata játssza,aki szerepe szerint legtöbbször csak alájátszik a másik nagynéni karakternek, de mégis képes volt egy önálló személyiségjegyekkel rendelkező  vénkisasszonyt ábrázolni. A Helent játszó Hermányi Mariann bájosan közönséges, néha talán túlzottan is az utóbbi. Nem mindig találta el a színésznő az arányokat a kemény külső érző belső kombó ábrázolása között. gyakran kissé hatásvadász módon egy-egy poén bemondása előtt kinéz a közönségre, de nem baj, így is szerethető figura .A sziget hírmondója szerepét alakító Magyar Attila képes volt a folytonos vicceskedése mellett drámaiságot is kifejezni játékában. A cselekmény szempontjából kiemelkedően fontos pillanataiban síri csöndet tudott varázsolni a nézőtérre. A mellékszereplő gárda többi tagja is kitűnő színészekből állt és megfelelően segítettek a cselekmény kiteljesedését (Szabó Kimmel Tamás és Mészáros András). Végére hagytam a címszerepet játszó Szécsi Bencét. A fiatal színészpalántának igazi jutalomjáték és egyben jó nagy falat ez a szerep. Kicsit sok volt játékában a bénultság testi tüneteinek eljátszása a kacska kezének tartása és a lábra szereltek szerkezet miatti sántítás. A szerepben megmutathatja, mit tanult meg a szakmában eddig és sejtetheti azt is, hogy mire lesz képes még ezután. Véleményem szerint bár megugrotta a kihívást, de lesz még jobb is. Igazán kedves, hogy a "nagy öreg" színészkollégák hogyan segítik a főszereplőt a hiteles alakítás megvalósítása érdekében. 

A darab rendezője Puskás Dávid volt akinek ez volt a bemutatkozó rendezése és szerintem elég jól sikerült, várjuk a hasonló, értő rendezést.

És hogy van-e a darab végén van-e happy end, arról csak annyit, hogy ennek megítélése egyénenként változó lehet, de szerintem van. Amit pedig még feltétlenül el szeretnék mondani az az, hogy Úgy néztük volna még!!!! Szóval vegyétek, vigyétek, nézzétek, ha egy jót akartok nevetve sírni ezen a jó kis fekete komédián!

  A kép forrása a Centrál Színház honlapja 

2025.09.24.

A gyerekeket valóban elvarázsolta. Ennyi kis Elzát és Annát még nem lehetett látni egy kupacban (legfeljebb anno, mikor a Disney film a mozikba került egy iskolai farsangi bálon), mint most a nézőtéren. A többség persze Elza volt, amit meg is értek, hiszen sokkal menőbb az ezüstös kék ruhájában és a szőke hajfonatával. Nagyon cukin ugráltak tapsoltak és énekeltek - de láttam a fáradtságtól vigasztalhatatlanul zokogó 4 éves körülit is a szünetben a büfében, úgyhogy érdemes meggondolni, hogy milyen korú gyermekkel indulunk el az esti órákban a színházba. Pedig lássuk be, igazából ez a darab a gyerekeknek szól és mint ilyen főképpen őket köti le. Ennek érdekében a színház mindent meg is tett, színes jelmezekkel, varázslatos díszlettel, kedves bábokkal várják a kis közönséget. Az előadás végén pedig lufi eső hullik a nézőtérre és valóban olyan sok, hogy minden kis színházjárónak juthat (főleg, ha a felnőtt nézők lemondanak gyermeki énükről és átadják azokat a lufira ácsingózó gyermekeknek).

Tudom, hogy most mindenki erről ír, hiszen a hétvégén volt a bemutató, mégis megosztom a saját gondolataimat az előadásról. A mi általunk látott előadásban Muri Enikő játszotta Elsat és talán nem túlzok, de karrierje csúcspontja ez a szerep. Pont neki való, hitelesen tudja játszani a kissé karót nyelt, jégszívű és fagyot sugárzó főszereplőt. Kristálytisztán énekel - ami nyilván természetes is egy vezető musical színházban játszó színésznőtől, de azért felemelő és megható érzés lehet énekelni a Legyen hó-t. Ebben nem lehet pardon, nincs hibázási lehetőség, elcsukló hang, hiszen minden kis néző kívülről fújja a dalt és sokan vele is dúdolták önfeledten a nézőtéren. A darab egyik csúcspontja volt ez és a rendezés szerint bűvészmutatványt megszégyenítő módon alakult át az addig hordott szigorú, sötét ruha az igazi elzás, jégvarászos ruhává. Muri Enikő diadalmas tekintete elárulta, hogy ő is nagyon örült annak, hogy sikerült meglepni a közönséget.

Annát Kardffy Aisha alakította bájos sete sutasággal. A szerep sajátosságaiból adódóan nagyon szerethető, de a színésznő alakításával ez még hitelesebbé vált. Hansban Jenővári Miklóst tisztelhettük - handsome, de semmi különös. Annál inkább meglepett a Kristoffot életre keltő Borbély Richárd. Kicsit ugyan apukás az alakja, de játéka, csodás hangja elbűvöli a nézőt, és abszolút érthető, hogy miért őt választja Anna a felfuvalkodott, számító Hans helyett. Le a kalappal a "bábszínészek" előtt. Értem ez alatt a Sven bőrébe bújt Gyugos Dominikot, és a színház egyik vezető színészét, az Olafot életre keltő Sánta Lászlót. Utóbbi esetében különös nehézség az,hogy az előadásból semmiképpen nem hiányozhatott Olaf eredeti, a rajzfilmből megismert figurája, amit úgy oldott meg a rendezés, hogy "élő bábként" a színész mozgatja a kis műanyag hóembert. Ehhez szerintem kiváló erőnlét, technika, de művészi alázat is szükségeltetik, hiszen mintegy árnyékként játszik a színész a bábfigura mögött. Meg kell említeni még a gyermek Elsát és Annát játszók kis színészpalántákat, akik erős színpadi jelenléttel és többnyire tiszta énekhangokkal személyesítették meg a főhősöket. A kisebb szerepeket játszó színészek közül feltétlenül megemlítendő  Galbenisz Tomasz, aki "kiragyog" a tömegből -értem ez alatt leginkább a tánckart és kórust. Csiszár István Oakene kedves és vicces színfoltja az előadásnak.

És most a fekete leves. Úgy érzem, az előadás nem tudott túllépni, többlet jelentést adni az eredeti, 2013-ban bemutatott rajzfilmnél - bár lehet ez nem is szerepelt a kitűzött célok között. A rajzfilm üzenete átjön persze, de én ennél - azáltal, hogy valós, élő szereplőket látunk a színpadon - valami többet és szívhez szólóbbat, felemelőbbet vártam volna. Talán csak Borbély Richárd volt képes arra, hogy a rajzfilm figurából igazi hús-vér, esendő embert varázsoljon a színpadra. Nem éreztem azt a szívet melengető élményt, amit a színház honlapján, az előadás ajánlójában a felnőtteknek történő kedvcsinálóban írtak. A darab megmaradt egyszerű gyerekelőadásnak - ehhez viszont az esti kezdés nem ideális. Ennek megfelelően az előadás megtekintését a felnőttként is örök gyermekeknek ajánlom, egyébként a várt csoda elmaradhat. És persze kísérőként mindenképpen nagy élmény lehet az, ahogy gyermekünket elragadja és magával sodorja a darab cselekménye és ezt szülőként átélni tényleg az igazi varázslat.

A kép forrása: Facebook

Hihetetlen, hogy már 2 éve nem írtam semmit a blogomba. Pedig havonta új és új színházi élményben volt része kis csapatunknak a teljesség igénye nélkül: Ármány és szerelem, Pinokkió, Liliomfi (Vígszínház), Vámpírok bálja -kijöttünk róla, Az eprésző kislány (Budaörsi Latinovits Színház), A vége - mondjuk erről is kijöttünk, sajna, Kályha Kati (Radnóti Színház), Réka és az oltatlanok (Átrium- Pintér Béla és Társulata), Az orvos (Átrium-Kultúrbrigád), Amadeus (Pesti Színház), Politikusok, Hedda Gabler (Katona József Színház), Kései találkozás (Rózsavölgyi Szalon), Mikor hazudtam (6szín), Oleanna, Játék a kastélyban, Az ügynök halála (Centrál Színház),  A Da Vinci-kód, A vád tanúja, Hölgyválasz, A lány a vonaton (kicsit ráfüggtünk az utóbbi időben a Játékszínre). /Lehet, hogy van olyan is ezek között,amit az utolsó bejegyzésem előtt láttunk/. Hullámzó mélységek és sekélyebb vizek, nem reprezentatív mintavétel a fővárosi színházi életből.

Jelen írásom címe lehetne jajj, vagy uh is. Ezt a darabot most éppen egyébként nem a többiekkel, hanem anyuval néztük meg. Még durvább. Megint kiakasztott (mármint az előadás). Pedig sejtettem, de mindig beviszi a gyomrost Pintér Béla. Olyan szinten arcodba vágja a "tutit", hogy belesüppedsz a székbe, és valahol nagyon máshol szeretnél lenni és azt mondani, hogy ez nem a valóság. Pedig de. Nagyjából.

A darab bemutatója nem mostanában volt (2019. december 21.), de mivel még most is a színház repertoárján van talán érdekes lehet, hogy mit gondolok róla. Most folyamatosan spoilerezni fogok- mert nem lenne érthető, hogy mitől olyan durva és mellbevágó az előadás, ha csak sejtelmesen fogalmaznék. Végig énekeltek, néha farsul, néha fülettépően. Ez is kellet a sokkhoz. Nem vettem figyelembe ugyanis, hogy  darab műfaja "zenedráma". Hogy a nyílt színen basztak (már bocs), azt már mondjuk úgy, megszokhattuk. Fokozni is szokták- most is- műpénisz látszólag indokolatlan bevonásával. És a menstruációs vér, nem kék, mint régen, a betét reklámokban, hanem valósághű bordós-vöröses. A hófehér karateruhát áztatva, a gyermeklány lába között valahogy szívettépő érzés minden nő számára. Nem szívesen gondolunk ugyanis arra, hogy bármennyire is kifinomultnak gondoljuk magunkat, a biológiai meghatározottságunkkal nem tudunk mit kezdeni. Gondolom sokunkkal előfordult már, hogy váratlan szituációban "megjött" és ez letagadhatatlan nyomokkal járt a ruhánkon. Még fájdalmasabb a darabban az, hogy itt egy kislány első menstruációjáról van szó, és az anyja nem képes arra (mert éppen a világát sem tudva, bedrogozta magát), hogy a szituációt megfelelően kezelje ( de erről majd később).

A cselekmény különben nem túl bonyolult: a jólétben és a megszokottság unalmában leledző hősök hol félre keféléssel, hol ennél durvábban, radikális (nyilván nem pozitív) életmódváltással próbálják meggyőzni magukat arról, hogy még élnek, és még történhet velük olyasmi, ami "valódi". 

Az előadás hivatalos summázata szerint Barna Brigitta (Giordano Brunella), a Sztártévé műsorvezetőnője napközben különleges vendégekkel találkozik, készít interjút, este otthon pedig szeretett férje és kislánya várja. Irigylésre méltóan sikeres élete egy ponton mégis tragikus fordulatot vesz. Na erről beszélek. A főhősnő a darab egy pontján ugyanis úgy dönt, hogy megvalósítja önmagát, kilép a megszokott életéből és összeáll egy drogozó rockerrel, osztozva annak mindennapjaiban és szokásaiban. Olyan jól sikerül ez, hogy elveszti a munkáját, a férje és kislánya szeretetét, ahonnan már nincs visszaút. Látszólag van feloldozás, győzhet még a józan ész, hátha 2 év kemény munkájával, a rehab segítségével visszakaphatja Brigitta, amit durván eltékozolt, de a szívünk mélyén tudjuk, nem lesz happy end. Nincs is persze. A drámai végkifejletben az összes szereplő veszít, elbukik és nem tudni, hogy lehet ezután tovább (ezen persze maximum az előadás után gondolkozhatunk, mert mint a legtöbb színdarab a kicsúcsosodott drámai pillanatban ér véget).

A megfelelő letaglózás nyilvánvalóan a szereplők dolga és előadásban szereplő színészek - nem túlzok - zseniálisak ebben. A főszerepet alakító Jordán Adél gyönyörűen frivol, meggyőzően és kellőképpen őrült ahhoz, hogy elhiggyük neki azt, hogy az ő szemszögéből mindez nem csak egy rémálom, hanem átélt valóság. Pintér Béla a Sztártévé managere/tulajdonosa, vagy ilyesmi szerepében arcpirítóan közönséges. Az apát játszó Nagy Ervin nagydarab és buta. Stefanovics Angéla szerethető, a többi szereplőhöz mérten törékeny, kicsi és tiszta (nem meglepő, mivel ő alakítja a kislány szerepet). Fodor Annamária egyszerű, vagy inkább csak nagyon naiv? A drogos rocker, Jankovics Péter kellően romlott, kiégett és pusztító - melynek éles ellenképe ahogyan a megtért szektás/hívő embert alakítja. A többi szerepet játszó színész kellő hátteret biztosít a tragikus végkifejlet bekövetkezése szükségességének megértéséhez.

Hogy kinek ajánlom az előadást? Annak, akinek elég erős gyomra és személyiségszerkezete van ahhoz, hogy elviselje és hajlandó legyen befogadó nézőként a valóság olyan szeletére is nyitni, amely nagyon nem a tündérmeséken alapul, hanem szó szerint véres, hányásos és pusztító.

 Forrás: facebook

2023. október 3. 19.00

Nem, nem törékeny. Inkább tenyeres- talpas. Igazi parasztlány ez az Irma (a darab főszereplője), még ha Hamupipőkének is gondolja magát az álmaiban.

Az úgy volt, hogy vettünk egy keddi bérletet a Vígszínházba, amelynek már a neve is Molnár Ferenc, aki a szóban forgó darab írója. A színházba érve konstatáltuk, hogy három felvonásos a darab és jó későn lesz vége (fél 11). A darab bemutatója nem rég volt (2023. szeptember 23.) ennek megfelelően telt házzal megy az előadás. Anyu szerint a darabot meg lehetett volna húzni és akkor simán belefért volna két felvonásba is. Ha anyu nem szenvedett volna olyan látványosan, akár még élvezetes is lehetett volna az előadás. De szenvedett. Főleg az első felvonáson. Igaz nem sok minden történt a színen az első részben: megismerhettük Irmát, a cselédlányt -akit  Waskovics Andrea alakított nagy átéléssel - és az általa érzett nagy szerelmet Sipos úr iránt ( Stohl András). Ekkor hangzik el az első utalás a Hamupipőke storyra, és ekkor mutogatja Irma a meztelen talpát először, de nem utoljára a darab során. / Különben nem nagyon értem ezt a Hamupipőke párhuzamot, amely végigvonul a darabon, hiszen Hamupipőke csodás ruhába öltözve,  hercegnőként hódítja meg szíve választottját, úgy hagyja el éjfélkor az üvegcipellőjét, melynek segítségével a királyfi végül is megtalálja a mostohái által rejtegetett Hamupipőkét. Hamupipőke pedig sosem volt parasztlány, hanem egy gazdag ember lánya volt, akit mostohája taszított szolgálólány sorba. Sipos úrnak pedig nem kell megtalálnia Irmát, hiszen ott van a szeme előtt, csak nem ismeri fel benne az igaz szerelmet/.

Az első felvonásban világossá válik számunkra a másik szerelmi vonal is - az idősödő, kétséges múltú Adél (Kovács Patricia ) már 10 éve adja ki az egyik szobáját Sipos úrnak ( plusz kosztot is) ingyen, ezért elvárja, hogy Sipos feleségül vegye. Adél szíve azonban másé - a nála jóval fiatalabb Császár Pál ötvös segédé ( Medveczky Balázs). Van némi pikantéria a szereposztásban, hiszen a bulvárban jártasak tudhatják, hogy az utóbbi két színész az életben egy pár - de ezt hagyjuk is.

A második felvonásban megtörténik az esküvő a baljós előjelek ellenére, a lerészegedő társaság bután mulatozik. A bánatában egyre jobban leittasodó Irma azonban leleplezi, hogy Sipos Lajos megcsalatott már az esküvője napján. Sipos itt kezdi értékelni Irmát és forró csókot is váltanak. Végül a megtisztító eső mossa el az udvaron tivornyázókat és az esküvői bulit.

A harmadik felvonás már tök felesleges (szerintem). A násznép az esküvő másnapján a rendőrőrsön találja magát egy buta félreértés miatt- Irma bánatában örömlány akar lenni, melyet egy razzia meghiúsít. A rendőrség pedig felelőst keres arra nézve, hogy ki taszította ezt a becsületes parasztlányt a rossz hírű Roticsné házba. Persze a vége happy end: Sipos úr és Irma egymás kezét fogva, piros szívecskés esőben (majd ha piros hó hullik) távoznak kéz a kézben a színről.

Waskovics Andrea úgy sivít az első felvonásban, hogy még az angyalok is meghallják az égben. Ezzel ellentétben a második felvonásban, amelyben mindegyik megszólaló színész küzd a háttérben hallatszó cigányzene túlkiabálásával, majdnem végig a színpad belseje felé beszél, így még az ördög sem érti meg gyakran, hogy mit is mond. Érthetőségét nehezíti az is, hogy a második felvonásban a leittasodó Irmát játssza, ennek megfelelően eltorzult hangokat ad ki magából. Az első felvonás tényleg egy kissé unalmas, de ez ugye nem a színészek hibája, hanem a darabé. Ennek ellenére Stohl András becsülettel hozza Sipos Lajost. Kovács Patrícia pedig gyönyörű és manírok nélkül alakítja a hamvadó szépséget, Adélt. Medveczky Balázs kellően bohókás és dzsentris, abszolút elhisszük neki, hogy szerelmes Adélba, (meg másba és magába az életbe is). Az első felvonás némiképp feminizmus ellenes: Irma lesi Sipos minden kívánságát és abban leli örömét, hogy mindenben kiszolgálhatja annak szeszélyeit. Ez felveti annak kérdését is, hogy mit akar nekünk sugallni a Vígszínház ezen darab repertoárra emelésével, de talán csak egyszerűen szerettek volna egy Molnár vígjátékot bemutatni. A második felvonás már mozgalmasabb, tükröt tart a néző elé - ilyen az elbutuló társadalom és az ősi ösztöneit szabadjára engedő "nép". Kiemelném, hogy a színészek közül Kovács Patrícia beszél a legérthetőbben és ő jár leginkább sikerrel a zene túlbeszélésében. Remek karakterszerepet alakít Vlahovics Edit, mint Adél anyja, talán az ő benyögésein lehet igazából nevetni ebben a keserédes darabban. A harmadik felvonás meglehetősen statikus: a színészek egy sorban ülnek a rendőrőrsön, kevés mozgás és kevés értelem (mit keresünk mi itt). Apró, de annál hálásabb szerepben láthatjuk Balázsovits Editet, mint a legúribb piros lámpás ház tulajdonosát, Roticsnét. Némileg undorító és a mondanivaló szempontjából teljesen felesleges Viola ( Virágh Panna ) gyakori vödörbe hányása és öklendezése. 

Elmondhatjuk, hogy Az üvegcipő sikeresen tért vissza a Vígszínházba - hiszen a darab ősbemutatója is itt volt.  A közönség hálásan nevetgél még a gyengécskébb poénokon is és a színészek vastapsot kapnak. Hogy mit mond ez a darab a mai ember számára, az már egy másik kérdés. Talán a szerelem ereje és végső győzelme lehet egy elkapható szál, amit azonban árnyal az, hogy a szerelmi négyszög szereplője, Adél végképp egyedül marad darab végén, hiszen Sipost elvesztette, Császár Pált pedig ő küldi el, belátva azt, hogy kapcsolatuk kilátástalan és csak egyféle véget érhet. A fentebb leírtak ellenére a darabot jó szívvel tudom ajánlani Molnár Ferenc szerelmeseinek, mert se többet, se kevesebbet nem kapnak tőle, mint amire várhatnak.

Fotó: Vígszínház honlapja

Madách színház, 2023.09.21.

Először is azok kedvéért, akik nem szándékoznak végig olvasni a blogbejegyzésem, de megkérdezik, hogy " aztán milyen vót aza Pretty woman" leírom, hogy jó volt. A néző pont azt kapta amire várt: kiváló táncosok, gyönyörű énekhangok, csinos kis ruhák, sírás- nevetés.

Nagy szerencsénk volt a szereposztással, mert a mai este kedvenceim, Gubik Petra és Pesák Ádám játszották a főszerepeket. Petra leénekelte a csillagokat is és Ádám ebben méltó társa volt. És micsoda nő ez a Petra! Esküszöm majdnem Julia Roberts volt, hiszen elkerülhetetlen az összehasonlítás, de énekhangban tuti Petra nyerne. És a jelmeztervező is kitett magáért: olyan ruhákba bújtatta Vivient, azaz Petrát amelyek visszatükrözték a filmbeli megszokott göncöket, de mégis attól különböznek és egyediekké tették a főszereplő megjelenését. Petra az első, utcalányos szettben miniszoknya hosszú csizma szerelésben van - úh, hogy irigyelem azokat a csizmákat, persze ehhez lábak is kellenének...Csak a paróka más színű amit a filmhez képest hord Vivien - itt és most bár fazonra hűen tükrözi Julia Robertsét, fehér parókát láthatunk. Az elegáns Vivien ruhái pedig gyönyörűek és kiemelik Petra szépségét. A paróka azonban hamar lekerül és láthatjuk Petra természetesen szép hosszú barna hajkoronáját.

A story unalomig ismert, úgyhogy nem árulok zsákba macskát akkor, amikor elárulom, hogy minden úgy zajlott, akár a filmben. Kisebb változtatások tették mégis a nézők számára érdekessé és újszerű élményt adóvá a darabot. Nagyobb szerepet kap például Vivien prosti barátnője, sokszor többet van a színen, mint az eredeti filmben. Nagy bánatomra a kiadott napi szereposztással ellentétben nem Sári Évi játszotta őt ma este, hanem valószínűleg Kecskés Tímea - mivel nem ismerem a színésznőt, bocsánat, ha tévedek. Kit de Luca annyira harsány volt az elején, hogy nagyon bántotta a fülemet, amikor énekelt, szerencsére a vége felé visszavett a hangerőből. Érdekes megoldás, hogy a mai estén Sánta László által megszemélyesített Happy Man többféle szerepben is feltűnik - a teljesség igénye nélkül ő játssza az utcai kikiáltót, a kedves szállodaigazgatót, az opera karmesterét, egy gitárost. Az Edward ügyvédjét játszó Posta Victor pont olyan pénzéhes és visszataszító, mint a filmben. Pesák Ádám Edwárdja szerethető és kellően romantikus is , amikor azt kívánja meg a szerepe. A szerelmi (ágy) jelenetek diszkrét jelzésszerűen működnek- Pesák Ádám azért leveszi az ingét a női nézők örömére. Ki kell emelni az opera énekesnőt játszó szereplőt, Haraszti Elvirát, aki olyan gyönyörűen énekel, hogy a néző teljesen át tudja érezni Vivien meghatódását, aki először találkozik az opera műfajával.

Egy hivatásos kritikustól azt olvastam, hogy a darab fordítása bugyutára sikerült. Ebből annyi lehet érzékelhető, hogy a színház által kivetített angol szöveg köszönő viszonyban sincs azzal, amit a színészek énekelnek. Erre azonban van egy jó megoldás: nem kell olvasgatni az angol szöveget, hanem hagyni kell, hogy az előadás magával ragadjon és elvigyen.

A díszlet nekem nem tetszett. A forgó színpad a Madáchban megszokott eszközökkel többnyire utcaképeket ábrázol, a szállodai szoba luxus hatása abszolút nem tükröződik vissza, a lovas póló pálya felismerhetetlen, egyedül a szállodai szoba fürdőkádja emlékeztetett a filmbeli ikonikus jelenetre, amikor is Vivien mégoly hamisan, de boldogan énekelve élvezi annak minden kényelmét.

Visszatérve az előadás egészére, nekem nagyon hiányzott a darab közepén a Rodeó drive-ról ruhakölteményben hazaérkező Vivien diadalmenetét aláfestő Roy Orbison szám ,az Oh, pretty woman. Ezt a hiányérzetemet duplán is pótolták az előadás végén, mivel a közönség nagy örömére a színészek kétszer is elénekelték az ikonikus slágert. A közönség állva tapsolt, mi azért mert nem láttunk az előttünk állóktól. Mindenki megkapta tehát, amire vágyott és jól szórakozott a teltházzal futó, mintegy 2 és fél órás előadás alatt.

P.S.: És most pár hasznos tudnivaló a Pestet Hegyeshalom irányából vonattal megközelítők számára. A Szárliget és Budaörs közötti vágányzár ellenére kislányommal vettük a bátorságot és vonattal mentünk Pestre az este hét órás előadásra. A Keletibe fél óra késéssel, de átszállás nélkül jutottunk el a Lehár Eurocityvel. Féltem, hogy nem lesz ülőhely, de volt. Hazafelé pedig Tatabányáig egy másfél órás utazás várt ránk, Budaörsön át kellett szállni a pótlóbuszra, amely Tatabányáig vitt. Mondanom sem kell, hogy Budaörsön futóverseny alakult ki az utasok között a buszon található ülőhelyekért. Jelentem, nyertünk és ülni tudtunk, de Bicskéig sokan álltak a buszon, mert ez a jólelkű MÁV csak egy pótló buszt biztosított az éjszakai járatra. Nem volt azonban gond, sőt megismerkedtünk egy kedves, szintén színház rajongó hölggyel, aki éppen a Monte Cristo előadásról igyekezett haza Tatabányára és pár hasznos tippet kaptunk tőle, hogy mely színházi előadásokat érdemes megnézni, melyik színész menyire közvetlen, sőt még a Víg napokon színészekkel készült selfijeit is megmutatta.

Centrál színház, 2023. február 12.

Azok a gyönyörű kerti törpék! Meg a Balaton színű háttér és a szoc. reál piros kerti székek, no meg a hal mintás kerítés - ebből valami vidámabb is kisülhetett volna. De nem sült. Egy családi ünnep közepébe csöppen a néző, melyen keresztül a társadalmi problémák szeleteit láttatja a szerző, Bíró Bence. A balatoni nyaralóba egymás után érkeznek meg a szereplők, akik egy házassági évforduló és egy születésnap apropójából gyűlnek össze, magukkal hozva problémáikat is, melyek fokozatosan bontakoznak ki a szemünk láttára.

Először Gábor és Örs utazását követhetjük figyelemmel, akik Gábor szüleit és nagyszüleit köszönteni érkeznek a nyaralóhoz. Már az úton érződik köztük a feszültség, kiderül, hogy ők már két éve egy párt alkotnak, azonban a szűk családon kívül ezt senki nem sejti és ha Gáboron múlna ez így is maradna, míg Örs szeretné, ha mindenki előtt tiszta víz kerülne a pohárba. Örs egyébként erdélyi származású és szappanopera sztár, míg Gábor a kezdő színészek világmegváltó öntudatával ezt nehezményezi. Aztán a nyaralóhoz érkezik Péter és Dóra, 8 hónapos kisbabájukkal és sok sok csomaggal. Róluk azt tudhatjuk meg elsőre, hogy pedagógusok és Dóra őszintén rühelli Péter rokonait, különösen nővérét, Patríciát, a szingli csajt, akit anyagilag is muszáj támogatniuk. A Pétert játszó Rada Bálint egykor snájdigabb legény volt, -  jól emlékeszem rá, amikor még az Illatszertárban játszott talán kifutó fiút - és az előadás alatt végig azon törtem a fejem, hogy vajon a bajusza igazi-e vagy csak a maszk része. Ez utóbbit csak remélni tudom, mert szörnyű. Hasi tasi és térdzokni alap a történelem tanár ábrázolásában. A nyaralóban már várja a rokonokat Kata, akiről a későbbiek folyamán kiderül, hogy éppen válni készül a születésnapos Gyuritól, és az ő gyermekük Gábor. Gyuri és Kata már tudják, hogy Gábor és Örs nem szimplán barátok, de ezt a család többi tagja előtt ezt nem szívesen vállalnák fel. Végül mégis kiderül a dolog, Kata sírva-nevetve adja a többiek tudtára. A nyaralóban jelen van még Patrícia, az örökifjú szép asszony (igazából lány), aki saját gyermek híján örökbe fogadni készül egy három éves cigány származású kislányt, mivel egyedülállóként csak erre van esélye. De azt még nem tudja, hogy a család "cigányozó" tagjai, hogy fogják fogadni döntését, és igazából ő is egy saját gyermekről álmodozik inkább. A nyaralóban tartózkodik a papát játszó Papp János, aki végig tolókocsiban ül, és várja haza Erzsit, a mamát, aki pont az évfordulójukon került be a kórházba és Gyuri azért nincs a darab elején jelen, mert a mamát vitte a kórházba. A darab során megismerhetjük még a szomszéd doktor urat, Andort, akinek valószínűleg viszonya volt korábban az ifjú Gáborral, jelenleg viszont az édesanyjával, Katával van. A szereplők fenti "csomagjai" természetesen kiborulnak, mikor mindenki lerészegedik és kitálal az igazi jelleméről és törekvéseiről. A társadalmunkban jelenlévő homofóbia, cigány gyűlölet és irredentizmus ömlik a nézők nyakába, feloldozást azonban nem kapunk annak ellenére, hogy a második felvonásban minden szereplő fehér árnyalatú ruhában jelenik meg. Az egyetlen igazából pozitív karakter a Svájcba származott nagynéni Ibolya, akitől a Balaton legendáját ismerhetjük meg, és aki egy nagyon szép jelenetben egy csomag sót szór szakrálisan a Balatonba. A Balaton ugyanis a legenda szerint korábban sós volt, mint az Isten könnye, azonban Isten magára hagyta a magyarokat és nem sírt már értük, a só pedig elpárolgott a vízből, ezért a sót pótolni kell.

A szereposztás parádés, a Patríciát játszó Balsai Móni gyönyörű mint mindig, kacér, de a karakter sebezhető lelkét is hihetően ábrázolja. A Szécsi Bence és Fehér Tibor által játszott fiú szerelmes pár igazán megható párost alkot, egymáshoz való ragaszkodásuk és a kapcsolatukban jelenlévő feszültségek játékukból a néző számára tapinthatóvá válik. Kiemelést érdemel még a Papp János által alakított nagypapa, aki bár végig tolószékben ül, eszköztelenül is hitelesen ábrázolja a megfáradt családfőt, akit megszokásaiból semmi nem képes kimozdítani - például a vendégség ellenére is a tv-t bámulja - egyedül Erzsi iránt érzett örök szerelme bírja rá arra, hogy szimbolikusan ugyan de a darab katartikus befejezésekor megpróbál felállni a kerekes székéből.

A darab zenei aláfestését néha indokolatlannak tartottam, többször felcsendül Madonna Like a prayer című száma, amely az egyik szereplő, talán Örs szerint egy szopásról szól, de igazából szerintem nem illik a darab hangulatához. A díszlet, mint már fent említettem hűen adja vissza a szoc. reál elemeket tartalmazó, tipikus, régi építésű magyar balatoni nyaralók képét. A kerti törpéken kívül a pirosra festett kerti székek, az elmaradhatatlan Gorenje hűtő, az ósdi típusú televízió és a "gyönyörű" halmintás kerítés mind mind a régi világba beleragadtságot szolgálják alátámasztani. A díszlet olyan, hogy számomra nem derült ki pontosan, hogy a darab cselekménye a teraszon játszódik-e vagy bent a nyaralóban. Én a teraszra tippelnék, de a hűtő és a tv jelenléte ezt a tippet gyengítik, valamint a papa egy alkalommal a teraszra kívánkozik ki levegőzni, úgyhogy a kétségeim megmaradtak. A jelmezek hűen visszatükrözik a színészek által ábrázolt karaktereket, az egyszerű zsákruhás Kata mellett éles kontrasztot alkot az élénk színű, divatos ruhás Patrícia, a hasi tasis, térdzoknis Péter pedig a karakter földhözragadt gondolkodását tükrözi vissza. A második felvonásban, a nagy italozás másnapján, mintegy megtisztulásként, az összes szereplő által viselt fehér árnyalatú ruhák valamiféle feloldozást tükröznek.

Összességében mindenkinek ajánlani tudom ezt a darabot, aki szeretne és hajlandó elgondolkodni a "nagy magyar lélek" rejtelmeiről, elfogadva azt, hogy a szerző - ha néha vicces, vagy sírva mulatós formában is - tükröt tart elénk. A tükör pedig nem hazudik.

A kép forrása a Centrál színháznak előadásról szóló szórólapja:

A sorozat Velencében játszódik, és kb. fél órás részekből áll. Azt hiszem, ezzel minden jót el is mondtam erről a minisorozatról. Egyébként a story a legrosszabb kórház-sorozatok és a Bridget Jones naplója félresikerült szerelemgyereke lehetne. Arra lettem volna mindössze kíváncsi a sorozat nézése közben, hogy hogyan sikerült Velencében úgy leforgatni a részeket, hogy egyikben sem látszik a turista áradat, ami köztudomásúan állandóan ellepi Velencét.

Én egyben lenyomtam mind a hat részt, és úgy látszik ez még a Netflixnek is sok volt, mert rám kérdezett, hogy biztos megnézem-e a hatodik részt is. Sajnos és valószínűleg a sorozatnak folytatása is lesz, már a befejezéséből ítélve.

A történet teljesen sablonos és két mondatban leírható: Gianna a szingli nővér - miután kiakadt, hogy a családi vacsorákon mindig a gyerekek közé ültetik, - azt füllenti a családnak, hogy van barátja és el is fogja hozni a karácsonyi vacsorára. Mivel ugye nincs barátja, a Karácsonyig hátra lévő 20 napban kell megtalálnia a párját.

Két nagy színtere van a storynak, amely néha természetesen keveredik: Gianna kórházi szakmai munkája és magánéleti problémái.

A kórházban a tipic betegekkel való szeretetteljes kapcsolatát láthatjuk: az idős hölgyet, aki bár öreg,de nem hülye, minden huncutságban benne van (lsd engedély nélküli cigizés a kórház előtt, volt férjek és szeretőkkel való intim kapcsolatának emlegetése) A néniben egy szerethető dolog volt számomra: az, hogy a magyar hangja Pásztor Erzsi volt, így a karaktere kicsit emlékeztetett Janka nénire (bár ez utóbbi sokkal összetettebb és érdekesebb személyiség volt). Megismerhetjük a süketnéma takarító srácot, akiről persze csak a harmadik rész körül derül ki a főhős számára, hogy azért nem köszön vissza reggelenként neki, mert nem tud; a gyógyulni kívánó drogost, aki bár először rendkívül undorítóan viselkedik, később persze a főhős közrehatására megszelidül és elhatározza, hogy leszokik a drogról; a csetlő- botló új dokit, akiről az utolsó részek felé kiderül, hogy természetesen szerelmes lett a főhősbe.

Most vegyük sorba Gianna szerelmes párjának jelöltjeit: a bunkó halpiacost, akiről tényleg csak annyit tudunk meg, hogy túl bunkó lenne a karácsonyi vacsorához, na meg annyit, hogy végül Gianna szingli lakótársával jön össze; a kerekesszékes gazdag embert, aki bár rögtön megkedveli a főhőst mégis rettenetesen önzően viselkedik vele; a gimnazista szépfiút, akinek Gianna bármily fájó, csak a szexre kell; és a már említett csetlő botló dokit (aki nagy valószínűséggel a befutó lesz, bár ezt a sorozat szerkesztők csak sejtetik.

És szerepelnek még a sorozatban Gianna családtagjai és barátai: a Betlehemet a lányával építeni kívánó apa, akiről a sorozat egy pontján kiderül, hogy megcsalja az anyát, de ez nem baj, hiszen az anya is csalja őt , mivel " válságban van a házasságuk" és lehet, hogy ez lesz az utolsó karácsonyi vacsora, amit együtt tölt a család; Gianna anyja, akit nem érdekelnek lánya problémái, csak az, hogy mikor megy férjhez már végre; Gianna lestarpált, kétgyermekes háziasszony nővére, aki több megbecsülésre vágyik, ezért le is fekszik egy pincérsráccal; Gianna öccse, aki mindent tud a családban zajló belső konfliktusokról és ezt egy bizonyos ponton meg is osztja a főhőssel; Gianna szingli lakótársa, akiről már fentebb szó volt; egy kedves pincérlány a vendéglőből, akinek egy ismeretlen hódoló minden nap origamit csempész a biciklijére (és a sorozat írói nem olyan galádak, hogy végül ki ne derülne ki is a titkos hódoló, de én viszont nem leszek olyan ünneprontó, hogy leleplezzem ezt); és még Gianna számolatlan kórházi kolléganői, akik közül az egyik leszbikus csókot is vált a főhőssel (milyen vicces lenne, ha őt vinné el Gianna a karácsonyi vacsorára).

Gianna ezen szereplőkkel való interakciójából áll a sorozat, amelyeknek konkrét részleteit felesleges ismertetni, mert akkor nem lenne érdemes megnézni a sorozatot (így sem az ).

A történet végül az ominózus karácsonyi családi vacsorával zárul, ahová a családtagokon kívül megjelennek a történet legfontosabb szereplői is, és nem derül ki, hogy ki lesz az utolsó vendég, akinek láttán Gianna arca felderül, amikor kinyitja számára a családi fészek ajtaját. Ez utóbbiból gondolom, hogy azért marad nyitva ez a kérdés, mert a sorozat készítői tovább akarják folytatni ezt a családi minisorozatot (jajj). De most már leírom, hogy szerintem csakis a szerelmes doktor lehetett az utolsó vendég (hajrá doki! )

Hol is kezdjem..kissé bugyuta film. De annyi és annyi hó van benne meg kandalló, amiről itt a lakótelepen csak álmodik az ember lánya. A film különben simán lehetne valami Júlia vagy Romána füzet ( már aki még emlékszik ezekre ) alapján készült feldolgozás.Egy facebookos Netflixes csoportban ajánlották, mint olyan romantikus filmet, aminek a vége nem happy end. Na szerintem aki ezt írta az tutira elaludt rajta, vagy simán csak nem nézte végig - de ne szaladjunk ennyire előre.

A film főszereplőjét Jacob Turnert egy igazán jóképű színész alakítja, akit már láthattunk egy másik karácsonyi filmben, igaz ott csak mellékszereplő volt. Mégis sok hölgynek bevésődhetett a sármos stripper, aki korábban tűzoltó volt. Bizonyára az amcsi romkomok kedvelői rájöttek már, hogy a Rossz anyák Karácsonya című filmről van szó. 

De hogy visszakanyarodjunk az ismertetendő filmhez, mint említettem nem egy agysebészeknek való story. Jacob Turner híres író, aki jóképű és sikeres, mégis egyedül tervezi tölteni a karácsonyi ünnepeket. Ekkor éri váratlanul a hír, hogy édesanyja, akivel már egy ideje nem beszélt, elhunyt és át kellene venni a hagyatékát. A főhős el is utazik a szülői házhoz, ahol irdatlan állapotokat talál: édesanyja az utolsó éveiben eléggé gyűjtögető életmódot folytatott. Jacob ott marad hát pakolni és közben persze megrohanják az emlékek is. Megtudhatjuk, hogy volt egy bátyja, akit kiskorában baleset érte és meghalt, illetve hogy édesapja ezután elhagyta a családot, ami miatt főhösünk meglehetősen zabos rá és látni sem akarja. 

A házban való pakolás közben feltűnik egy ismeretlen lány a környéken, akiről kiderül, hogy örökbefogadták, de szeretné megtalálni az igazi édesanyját, aki Turnerék házában lakott valaha. Rutinos romantikus film nézők ekkor már sejthetik, hogy az író és a lány a film során természetesen egymásba fognak szeretni. Jordan és a lány elindulnak megkeresni Jordan apját, hátha ő többet tud a korábban tényleg a családnál babysitterként dolgozó nőről, Noelröl, aki a lány édesanyja volt. Közben az is kiderül, hogy Noel naplót írt, amig a Turner családnál dolgozott, amiből megtudhatjuk, hogy mélyen szerette születendő gyermekét, bár tudta, hogy nem tarthatja meg. Jordan és a lány útra kelnek tehát Jordan apjához és az útjuk során megtörténik, amire mindenki számított: egymásba szeretnek. Némi kis üröm az örömben, hogy a lánynak vőlegénye van, akihez ragaszkodik. Ezért meg is történik az a "váratlan" fordulat,  hogy a lány ( akinek nevére nem emlékszem) faképnél hagyja Jacobot. Jacob azért felkutatja a lány anyját és visszaadja neki a naplóját. Majd eljön a Karácsony este és Jacobunk ott áll a lány ablaka alatt. Mobiltelón bevallja neki, hogy beleszeretett, de a lány ismét kosarat ad neki. Szerintem a facebookos kommentelő idáig bírta nézni a filmet és azért örvendezett annak, hogy végre egy olyan romantikus film, amelyben nincs happy end. Na jó nem csigázom tovább az olvasót: de igenis van. Azt azonban, hogy mi, nem árulom el, ehhez meg kell nézni a filmet.

Mindezek után felmerülhet a kérdés: kinek is ajánlható ez a film. A válasz: bárkinek, aki hideg téli napokon szeret bekuckózni és valami olyan kedves kis filmet szeretne nézni, amin nem sokat kell gondolkozni, viszont szép képek, emberek és tájak vannak benne, egyúttal karácsonyi hangulatot áraszt. Jó összebújós filmnézést és kellemes elandalodást kívánok mindenkinek, aki ezt a filmet választja egy borongós téli napon! 

Magyar sorozat- Rtl+

Botrány ez a főcím. Szenteket ábrázol, holott Jimmyről és a környezetéről bármi elmondható, de ez nem. Jó rendben, elhunyt, de ettől még nem kell szentté avatni.

A Király második és negyedik része között még mindig azt követhetjük nyomon, ahogy Jimmy a sikerhez vezető rögös úton halad előre. A második rész jórészt Edit asszonyé, meg a szexé. Ebben a részben hódítja el végleg a fiatal Edit Jimmyt, aki ekkor még csak Imi, az első feleségétől, amiben jócskán szerepe van a fülledt erotikának. Nem mintha Jimmy mással nem szexelne - előkerül egy kis liaison ami Krisztián kisiskolás osztályfőnökével történt meg - de hát van ilyen. Az első feleség, Vera figyelmezteti is Sebasztián első születésnapján Editet, jó, hogy most vele él Jimmy ,de a szerető státusza üres. Úgy látszik Krisztiánt eléggé megviselte apja viselkedése, amit gyermekkorában tanúsított: hol otthon volt, hol nem, ingázott a régi és az új családja között és ráadásul még egy " kistestvére" is született Seba személyében. Nem csoda, hogy amikor senki sem figyel rá, Krisztián megtapossa Seba születésnapi tortáját, illetve a kisfiú a családi hagyományoknak megfelelően hosszúra növesztett haját egy óvatlan pillanatban levágja. A sorozat ugrál az idősíkok között és a feltörekvő Jimmy kalandjai mellett a halálát követő nyomozás részletei zajlanak, a családtagok és barátok kihallgatásával. Megismerhetjük Jimmy alvilági kapcsolatainak kezdetét is, és ki játszaná más az alvilág korlátlan uralkodóját, mint az Aranyéletből megismert Endre bá, azaz Anger Zsolt.

A harmadik részben előkerül Háfra Mari, akivel szenvedélyes szerelmi kapcsolatba kerül Jimmy. Mari egy táncosnő volt a Casanova bárban, aki vesztére kapcsolatba bonyolódott Jimmyvel. Sokat veszített ez a lány azzal, hogy szerelmes lett Imibe akinek ekkor kezdenek beindulni a dolgai egyelőre még csak a Casanova bárban. Itt találkozik Imi Luival, a rutinos bár énekessel, és az ő ugratására veszi fel a Jimmy művésznevet -bár a család számára ő mindig Imici marad. Megismerhetjük a Jimmyt felkarolni akaró Novai Gábort is, aki barátjával meghallgatásra viszik a kor mindent eldöntő popcézárához, Erdős Péterhez, aki azonban nem lát benne fantáziát, hanem inkább Marit karolná fel, ami miatt Jimmy eléggé kiborul és "vademberként viselkedik", majd repül is a cézár irodájából. Vegyük számba ,hogy mit is nyert és veszített Mari Jimmyvel való kapcsolata során. Megnyerte Jimmy szerelmét, ami valljuk be perzselő és szenvedélyes lehetett, de egyúttal olyan mélységeket is megéltek együtt, amik elviselésére tényleg csak egy szerelmes asszony képes (lsd. pofonok és indulatkitörések). Mari teljesen feladta saját karrierjét ebben az időszakban Jimmyért, kirúgták a tánckarból, mert Jimmy nem nézte jó szemmel, hogy máshol is táncol, nem csak körülötte. Ígéretes fotómodell karrierjének is lőttek szintén ezen okokból. És a legnagyobb fájdalom, egy kisbaba elvesztése, akinek felnevelésére Jimmy nem állt készen.

A negyedik rész javarészt a siófoki Interpop fesztiválról szól, annak szervezőjét Lengyel Tamás játssza, aki végül egy ablakból kiugorva a földön leli halálát, de ne szaladjunk ennyire előre. Erdős Pétert leváltják és utódja már több fantáziát lát Jimmyben, ezért meginvitálja az Interpop fesztiválra. A fesztiválon több későbbi ismert popsztár is feltűnik, így például a Padödö együttes két tagja Lang Györgyit és Falusi Mariannt játszó színészek. Mari egy Ausztrál fotózásra indulna Jimmy persze nem engedi és inkább felajánlja neki, hogy együtt lépjenek fel a fesztiválon. A fesztivál igen csak nagy nézettségnek örvendett a nyolcvanas években, hiszen valamilyen szinten kuriózum volt és a tv is közvetítette. Természetesen itt is feltűnnek a nyolcvanas éveket jellemző háttéralkuk: már előre le van beszélve ki lesz a győztes előadó kislány. Sajna viszont nem volt gusztusa a zsűri elnökéhez, akik ellenszolgáltatást követelt a díjért (tudjukmit), így mégsem ő nyer. Láthatjuk a fesztivált övező túlszámlázásokat is ,ami a főszervező vesztét okozta később. A fesztiválon adta elő Jimmy első nagy slágerét, a Valahol bús dal szól- milyen hideg tud lenni egy város-t, Mari pedig csinoskásan a háttérben szaxofonon játszást imitál. Szóval Jimmy itt megnyeri a legjobb előadó és dalszerző díját és boldogan ünnepel. Az örömébe kis üröm csöppen - a jelenlévő Erdős Péter felhívja a figyelmét arra, hogy a fesztivál több résztvevőjével a kiadók éppen szerződést kötnek, míg Jimmyt senki nem keresi. Ezek után következik Lengyel Tamás földön landolása és halála, hiszen a túlszámlázások miatt kegyvesztett lett és kiadták rá a hatalmasok a "kilövési engedélyt" ,amelynek következményeit nem kívánta megvárni.

Nagyon várom a sorozat következő részeit, hiszen mindezidáig Olasz Renátó bújt Jimmy bőrébe - tegyük hozzá nagyszerűen- de Nagy Ervin játékát még nem láthattuk. Szóval folyt. köv.

A kép forrása: Facebook