Tündének, szeretettel

Elég sűrű hétvégém volt. És óriási szerencsém is. Időrendben visszafelé haladva az utolsó színházi élményemről írok először most, és mielőtt bárki megkérdezi: NEM, nem megrendelésre. Csak azért, mert van véleményem, ami a sajátom.

Szóval:pénteken jöttem haza Pestről a Jurányi házból és mikor Tbányán leszálltam a vonatról megláttam Tündét. (szerencsefaktor 1) Egy csomó pakkal jött és láthatólag nehezményezte, hogy nincs meg már a régi átjáró az állomásnál és fel kell mászni a vasmonstrumra (amit egy mozgássérült ,vagy idős ember pl. esélytelen megtenni, de aki tbányai az tudja, hogy ez állandó téma a városlakók közt). Megszólítottam és beszédbe elegyedtünk miközben elvittem haza (figyelitek, hogy tiszta D.T.K. lettem.."Elviszlek magammal"). Mondta, hogy most itt játszik a Népházban és nézzem meg ha tudom...sajna (vagy annyira nem is sajna) szombaton Follow the flow-n voltam a Roxxyban, de vasárnap délután is volt egy előadás. Amire persze nem lehetett jegyet kapni. Legalábbis szombaton ezt az infót kaptam hivatalos úton telefonon. Na de nem olyan fából faragtak, hogy ilyesmibe simán belenyugodjak. Pont véletlen baráti-köröm egyik oszlopos tagjának, Katinak módjában állt segíteni és egy szó mint száz Tünde vendégeként tiszteletjeggyel (szerencsefaktor 2) bejutottam. Igaz egyedül, mert anyu beintett a délutáni színházra...viszont összefutottam Marikával és Katival, akik ü-i nyugdíjasok és pont mögöttem ültek. A mellettem lévő székekre pedig megérkezett a kisfőnököm B. és volt beosztottam É....úgyhogy bár egyedül mentem, nem egyedül jöttem. (szerencsefaktor 3.)  Egyébként is tele volt a nézőtér ismerősökkel, vidéki színházak "előnye"- erről még később.

Szóval a kissé hosszúra nyúlt bevezető után: Anconai szerelmesek. Már a díszlettel is egy életvidám, ízig vérig olasz kisvárosi kép tárul elénk...a bevezető zene alatt a " helyi" lakosokat láthatjuk, amint egy-egy rájuk jellemző tevékenységet végeznek random újra és újra...mintha felhúzós játékok lennének ( van aki macskát kerget és pizzát dobál, van aki tereget, van aki terít, van aki erkélyen jár ki-be ). Ebbe az idilli környezetbe csöppen bele Luigi a vándormuzsikus. Mikola Gergő fantasztikusan énekel. És úgy egyébként is fantasztikus. Annak ellenére, hogy ha finoman akarok fogalmazni, nem mehetne el tusfürdő reklámba, de aftershave reklámba sem - mondjuk ki borzasztóan csúnya és a kb. 180-as magasságához max. 60 kg - na jó az igaz, hogy az viszont színizom.DE. Ahogy játszik, ahogy énekel briliáns és megszépül: elhiszem neki, hogy magányos és szerelmes és viszontszerethető. Édes része a darabnak, hogy Lucia, a főszereplő az anconai gazdag polgár, Tomao leánya pont úgy dadog, mint a vándormuzsikus, de amikor első pillantásra egymásba szeretnek kiderül, hogy mindenki mással kommunikálva marad a dadogás - azonban egymással folyékonyan beszélnek (és nemcsak a szerelem nyelvén). Először kicsit gyengébbnek éreztem a Luciát játszó Pilnay Sárát, bár a természetes vörös hajkoronája lenyűgöző, de a darab közepétől kiforrta magát és édes, cuki szerethető lányt alakított. A helyi közösség oszlopos tagjai Agnese a panziótulajdonos és Dorina, Tomao házvezetőnője. A "csajok" egy cipőben járnak: Agnese a volt, Dorina a jelenlegi szeretője a már nem túl fiatal Tomaonak - aki viszont a húszonéves magyar lányba,Viktóriába szerelmes (egyelőre csak plátóian), aki a a panzióban lakik és egy szót sem beszél olaszul (ami nyilván nagyon sok helyzetkomikum forrása lesz a darab során). Agnese-t Murányi Tünde, Dorinát Danis Lídia alakítja kitűnően. Számomra a darab egyik csúcspontja az ő teregetős kettősük, amiben valóban szellemes táncmegoldásokkal nevettetik a nézőket. Ja, azt elfelejtettem írni, hogy a darab során a szereplők gyakorta és néha indokolatlanul dalra fakadnak, mely dalok az italodisco előtti, 60-as 70-es évek közismert olasz slágereinek ( Ciao, ciao bambina, Volare, L'italiano, Felicita, és a személyes nagy kedvencem, az In ginocchio da te -vagyis a térden állva jövök hozzád :))) darabhoz illő szöveggel ellátott változatai. Danis Lídia bájos, kedves és nagyszájú, egyszerűen ennivaló, ahogy finoman alájátszik kolleganőjének, Tündének. Tünde pedig ragyog és lubickol a szerepben. Ha van, aki egyszerűen színpadra született, az ő. Kinyílik, megszépül, a hangja betölti a teret és egész lénye átalakul a szerephez idomulva. Jó lenne, ha haladó hagyományként többször is láthatnánk őt a Jászaiban. Lídia pedig nem véletlenül kapja mostanában a díjakat, rendkívül tehetséges. Már régóta tagja a tatabányai társulatnak, én már az Aranyélet előtti időkből is felfigyeltem rá, valami Shakespeare darabban, talán az Ahogy tetszik-ben láttam először-egyszerűen gyönyörű volt. Manapság kicsit ráment a kommersz vonalra (lásd Bogaras szülők, ahol Tündével együtt bohóckodnak) és néha ebben a darabban is előjön belőle Ramóna anyuka - de szerencsére nem sokszor.. Remélem marad továbbra is a Jászaiban és megörvendezteti a helyieket az alakításaival. A Giovanni cukrászt alakító Dévai Balázs rendkívül sármos...már a Mi osztályunkban is megállapítottam ezt, ahol egy kevésbé szimpatikus szerepet alakított, viszont néha kevesebb ruha is volt rajta...Még a testvérét, Drusillát alakító Bakonyi Csillát is kénytelen vagyok dicsérni. Sajna ő például pont tusfürdő reklámba való (lsd. BABA), csodálatosan jó teste van, de az az eszelős fejhang, amivel a színpadot próbálja bekiabálni, irritál, nem tehetek róla. (Az Aranyéletben is ő volt az egyik leggyengébb láncszem - bár ez részben a forgatókönyvíró hibája volt: az hogy Attila beleszeret és az ambiciózus újságírónő felhagyva az igazságkereséssel Attilával méhészkedik, finoman szólva is hiteltelen). Jelen darabban a sminkes és a ruhatervező sem lehetett a színésznő nagy barátja - a belépőjénél viselt fehér blúz zsabó szerű masnija többnyire a színésznő arcában - nyakában repked, a sminkje meg értelmezhetetlenül erős. De amikor csuhába bújva énekel az egész jó volt és azt követően abszolút felvette a darab és a többiek ritmusát, szóval bravó Csilla csak így tovább. Lucrezio -Figeczky Bence felejthető (bocs), a leggyengébb pedig az egyébként hálás szerepet alakító, magyar lányt játszó Szakács Hajnalka (viszont ilyen keskeny dereka a világon senkinek nincs, na jó esetleg néhány modellnek)

Nem tudom, hogy más előadáson is így volt-e, de nagyon üdvözlendő újításként végig a színpad szélén álló és megvilágított jeltolmács tolmácsolta a siket nézők részére a szöveget - még a dalokat is, színészeket megszégyenítő mozgás és mimika mellett...a végén nagy tapsot is kapott a közönségtől, köszönjük neki innen is a részvételt.

Szünetben egy ismerős pár közölte, hogy részükről a darab egyfelvonásos volt, mert mennek haza. Az ok: "annyira túl van játszva minden szerep".  Felhívtam a figyelmüket arra, hogy ez a darab nem a III. Richárd, hanem egy commedia dell'arte - amely műfajnak pont ezek a jellemzői: minden érzelem fel van nagyítva,  mindenki harsány, mindenki szerelmes mindenkibe, az intrikák megoldása, a titkok lelepleződése után pedig jön a happy end - és a nézők nem is várnak az ilyen daraboktól más mondanivalót. Mondtam azt is nekik, itt minden színész ezért játssza túl a szerepét, sőt még a jeltolmács is :) Mindegy, ők haza, mi meg a büfébe. Összefutottam még jó pár ismerőssel, kollegával - puszi Judit.

Itt szeretnék pár sorban megemlékezni a színház és közönség viszonya kapcsán arról, hogy miért is nem szeretek a Jászaiba járni igazából (attól függetlenül, hogy ez az előadás most egy üdítő kivétel volt).  Szóval jó darabok és jó színészek vannak, ez igaz, De valami miatt mindig csak a felszínt kapargatják és igazi katarzist nem idéznek elő bennem - vagyis ez a nagyszínpadi előadásokra igaz. Tavaly láttam a 12 dühös embert és a Terrort. Igaz jogászként és tegyük hozzá magyar, azaz a kontinentális joggal foglakozó jogászként, ezek az angolszász jogrendszerből megjelenített konfliktusos helyzetek számomra semmi drámaisággal nem bírnak. Bár aki a Nemzetiben Stohllal látta a 12 dühös embert, azt jogászként is lenyűgözte (puszi Judit megint). Nyilván egy nagyszínpadi előadásnál figyelembe kell venni a befogadó közeget is: ne szépítsük, Tbánya még mindig egy bányász/ipari város, évszázados kulturális lemaradása van, a fejekben is. Az én nagyszüleim is bányászok voltak, nem ez a probléma, nincs ebben semmi szégyen sőt spec. én büszke is vagyok erre. A probléma abban van, ha valaki nem akar fejlődni..és valljuk be a nagyszínpadon például Tbányán egy alternatív előadás simán megbukna és érdektelenségbe fulladna. De azért próbálkozni kell. Mint ahogy nagyon helyesen teszi is ezt a színház, a kisszínpadon : a Mi osztályunk c. darab felejthetetlen, hiteles és átütő volt, a mai napig beleborzongok pl. a templomban bentégő zsidó polgárokról szóló jelenetbe, vagy amikor a kommunista fiút egyszerűen agyonverték az utcán...Kellene a nagyszínpadon is ilyesmivel próbálkozni...szerintem. És az sem helyes, hogy a szereposztások egysíkúak: az ügyeletes jónő mindig Bakonyi Csilla (uncsi), a fentebb megdicsért Danis Lídia pedig folyton sztereotíp szerepet kap: elnyomott  latin vagy afro nő, egyszerű takarítónő stb...miért nem ő játszotta a Terrorban az ügyészt, vagy a 12 dühös emberben a fajgyülőlő szerepet? Máris kicsit érdekesebb lenne ,mint egy fekete bőrű színész által játszott Othello...Na mindegy...

Vissza Anconába: a Tomeot, a quasi főszereplőt játszó Végh Péter a Média Marktos reklámok ellenére még mindig hiteles és jó - érdekes persze, hogy ekkora beszédhibával hogyan lett ő színész, de szerencsére az lett. Az előadás végére mindenki megtalálta a párját, kivéve szegény Agnese-t, akinek párként maradt a macskája....A közönség a vége-tapsnál tombolva ünnepelte a szerelmet és a színészeket...bárcsak színház lenne az élet is !

Szeretettel, Nőnapra!

Azzal kezdem in medias res, hogy Bata Éva végre JÓ  volt. Sőt nagyon jó! Tudtam én. Csak eleget kell járjak olyan darabokra, amiben ő játszik. A múltkor is, a Bűn és bűnhődésben már 5 percig jó volt..de most végig...és nagyon..Mondjuk ehhez kellett egy jó rendező is - azt csak ma realizáltam, hogy a darabot Alföldi Róbert (the best ever) rendezte. Egyetlen Tecás megnyilvánulás, hamis hang nem volt. Annyira érdekes, lágy hangszínen beszélt, értettem, imádtam, sajnáltam. A női sors megtestesülése: ha esetleg felmerülne benned, hogy szakítasz a mihaszna pasiddal, mire végiggondolod, már egy másik nő lóg rajta és te le vagy magasról fütyülve.

Egi VIP jegyet vett, az első sorba, ezért kiválóan láttuk a színészek cipőit. Hát nem voltam elragadtatva. A nők közül Karoliné és Mariáé jöhetett volna szóba..a fasziké meg érdekes volt, mert néhányuk (pl. Kasimir és talán Schürzinger is ) kifejezetten makkos cipős karakter volt, mégis mellőzte ezt az olcsó fogást a jelmeztervező. Egyébként is voltak érdekességek a jelmezekben: tuti végkiárusítás lehetett valamelyik Röltex-ben, és a legocsmányabb csillogós, nyomott mintás, gagyi anyagok maradhattak már csak meg, amit diszkontáron el is vitt a tervező. Hányás egy ruhákat is varrt belőle a csajoknak. A faszik jobban jártak: a két "értelmiségi" undorító féreg karakter ( Papp János és Cserna Antal ) egész jól szabott öltönyben páváskodott, elegáns vékony - csíkos anyagból. Kasimir / Stohl András mivel sofőr volt, ezért a 80-as évek buszsofőrjeit megszégyenítő hacukát kapott: barna színű, Wrangler ! bársonynadrág ( nem is tudtam, hogy ilyen még létezik, bár lehet turis cucc volt ) hozzá bordó ing, aminek csak a nyaka látszott ki a V nyakkivágású, diszkréten csillogós, nagymintás, szürke, kötött pulcsiból, ehhez pedig kék, enyhén selyem hatású sofőrkabát classic (ilyet hordanak az elegáns utazási irodás sofőrök a mai napig is, lehet ez valami egyenruha). Borbás Gabi vastag, csillogós harisnyája botrány: én is beleestem már ebbe a csapdába, hogy vettem ilyet, de ez még az 5 cm kerületű lábon sem állhat jól, mert túl vastag az anyaga, külön vicces egy ilyen harisnyát szandiba betürködni....

A díszlet megfejthetetlen (de nyilván most azért mégis megkísérlem megfejteni): a kisszínpad "talaj" része fullra tekerve karácsonyfa izzókkal, melyek néha fehéren, néha színesben világítanak - a színészek, de méginkább a színésznők ezen bukdácsolnak. Bájos látvány a magas sarkokra gabalyodott füzér, azt néztem mikor fog valamelyikük hasra esni, de nem: ez kérem a profizmus. Viszont az égők recsegtek rendesen a talpuk alatt - s én elmerengtem : fizikából azt tanultuk, hogy a sorosra / és ez most nem politikai áthallás / kötött izzók közül ha egy is kiég (eltörik), a többi sem világít, ergo ezek csak párhuzamos kötésű égők lehettek. A "plafon" - azaz a színházi ég - telis tele különböző méretű karácsonyfa díszekkel. 2-3 óriási méretű is van köztük, melyek közül az egyiken, ami leereszthető volt, őrült wrecking ballos  Miley Cyrus-ként Bata Éva is belengte a színt. Na most: 1.) lehet karácsonykor volt a darab bemutatója és azóta fennmaradt a díszítés 2.) a tervező imádja a Karácsonyt 3.) most már valami normális megfejtés is kéne, mmm, talán a csillagokat szimbolizálják...De a földön fekvő füzérek üzenete még mindig kérdéses maradt:.talán a búcsús csili-vili világot hozták be a színpadra..

Na azért a rendezés is elgondolkodtatott pár dolgon: drága Borbás Gabi mit keresett a színpadon, miért énekelt már-már őrült csillogással a szemében, random a cselekményhez illő és oda nem illő dalokat???  De legalább nem volt hamis, mint a hasonló rendezői koncepció alapján, Tatabányán ,anno egy Moliere darabban (asszem az Amphitryon - ban) éneklő színésznő (egyetlen alkalom volt az életemben, amikor komolyan fontolóra vettem, hogy tisztelet ide, vagy oda, a szünetben hazamenekülök, de végül nem). Megint kijött drága Robink enyhe perverziója: naturista jelenetek, a régi vurstlik "legszebb" hagyományait felidéző cirkuszi "ember-szörnyek" felvonultatása történik a színpadon, teljes pompájukban : azaz azoknak a szerencsétlen embereknek, akik valami testi defektussal születtek és csak maguk cirkuszi mutogatásából, állati szinten tartva tudtak létezni. Szabó Simon bél-katéterén és a végtermék kivezető zacsiján (valamint a zacsi mellett a ruhán diszkréten ábrázolt szennyeződésen) konkrétan majdnem behánytam. Megint eszembe jutott, hogy az emberi kegyetlenséget nem nagyon lehet überelni. Ilyen az állatvilágban nem létezhet : simán elpusztul a genetikai mutáns, ha nem életképes. Az ember pedig életben tartja és megalázza. Szuper. A travi pincérnő szerepeltetése pedig teljes talány, csak az alföldis névjegy letételét jelezhette ( talán itt kellett volna gyanút fognom a rendező személyét illetően ), egyébként megfejthetetlen maradt, hogy miért férfi alakítja ezt a női szerepet.

A Zeppelin és a csillagok bámulása központi szerepet kapott a cselekményben, bizony mindannyian egy szebb, boldogabb életről álmodunk. De többnyire pont ott maradunk, ahová születtünk. Szegény, szegény Karoline hiába próbál nagyot váltani a dúsgazdag Rauch-hal - végül pofára esik...csaknem szó szerint is. Marad neki azért a "szabász", aki azért mégis magasabb minőség, mint a sofőr Kasimir ( ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy speciel Karoline Kasimirt szereti, csak a tahóságát már egyre nehezebben bírta).

A színészekrűl:

Szabó Simon( Szemes Franz, Kasimir piti bűnöző barátja) biztosan hozza a tahót, amit a Megdönteni...c film óta mindig (nem is írom le az említett film címét, mert már az is vizuális környezetszennyezés, hát még ha a gyatra főszereplő nyafogására gondolok).

Pálfi Kata (Erna, Szemes Franz terrorban tartott nője, aki végül átnyergel Kasimirra) jó, átélt, hiteles (egy vicces dolog van, amit csak a google segítségével állapítottam meg: a darab szerint Erna Kasimirt akarja megdöbbenteni azzal, hogy milyen kiélt lett a nő külseje a kemény élete következtében. A párbeszéd szerint Kasimirt kérdezi Erna: Maga szerint hány éves vagyok? Kasimir próbál udvarias lenni: 42?  Erna válasza : 28!!!  Na most Pálfi Kata a wiki szerint 44 éves.....)

Varju Kálmán (Schürzinger, szabász) szép és finom. A kötött mellénye mondjuk rettenet, de tiszta tekintete, kedvessége szerethetővé teszik a figurát. Én eddig kifejezetten csúnyának láttam a színészt, de most a szemem előtt megszépült és ennek nagyon örültem..

Papp János (milliomos) Cserna Antal (főbíró) gazdag bunkó, ki ha én nem karakter-megformálása pontos. Esznek (fröcsög a kolbász), isznak (fröcsög a sör és a viszki). Előadás előtt mondtam Egonnak, ha leöntenek minket az első sorban megverem: mi a sz.rnak vett ennyire előre jegyet. Konkrétan komoly hátfájással is távoztam...egyébként is full kellemetlen volt: nagyon hosszú napom volt, - egész nap továbbképzés, utána a névnapos Tomit szórakoztattam 2 órán keresztül - úgyhogy az utolsó fél órát végigásítoztam, ami azért az első sorban elég primkó dolog volt (bocsi mindenkitől, tök jó volt az előadás, csak a befogadóban, azaz bennem, volt a hiba).

Még egy említésre méltó dolog: Szalay Olimpia táncos/színésznő gyönyörű nő..még szőrösen is...istenem, hogy lehet valakinek ilyen tökéletes alakja...

A végére hagytam Stohlt: semmi különös, a nemzetis Úri muriból és Az ember tragédiájából ismert eccerű karaktert hozza, néha bele is bandzsít, amit vagy humorosnak gondol vagy komolyan gondjai vannak a szemizmaival. Ami viszont kifejezetten bosszantott, hogy elhatároztam, ha már az első sorban ülünk "bravót" kiabálok Bata Évának, de sajna egyedül nem hajolt meg, csak Stohllal. Neki meg nagyon nem bravó most, és ezért Évi bravója is a torkomban maradt.

Most kiélem magam : BRAVÓ BRAVÓ Bata Éva, csak így tovább a lenini úton!!!

Füge Produkció, Rendezte: Végh Zsolt

Hát nem jó érzés egyedül színházba menni (Egi, Kati, Anyu annyira hiányoztatok), de végülis eddig is egyedül jártam szülői értekezletre...Alternatívokban mondjuk nem vagyok annyira otthon, de nem azért, mert nem bírom, hanem azért, mert "vidékiként" nem egyszerű követni azt, hogy Pesten mi a menő és mi a ciki...és most nem (csak) a sznobságról beszélek, hanem az igazi értékek felkutatásáról...azt már tudom pl. hogy a Pintér Béla Társulat az menő, viszont sajna még semmit nem láttam tőlük...

Szerencsére, most kaptam egy kedves meghívást és nem számított, hogy kedd van és hogy egyedül kell menjek, mentem. Mondhatjuk, hogy "this is the beginning of a beautiful friendship (?)", de megtisztelő az is, ha valaki kíváncsi az írásaimra és véleményemre...

Érdekes ez a Jurányi Inkubátorház...valóban működő szellemi műhelynek tűnik...egyszer a lányom volt itt nyári tánctáborban, de most is láttam különböző táncórákra /-ról igyekvő gyerekeket... a büfében pedig kedves, alternatív arcokat és jó néhány kutyát is: ide ugyanis kulturált gazdák állatai simán beléphetnek és otthon érezhetik magukat. Az aulában kis tábla jelezte, hogy hol van az előadásra jegyet váltott nézők gyülekező helye...a második emeletre kellett ugyanis felmászni ( de kva sz.r a kondim...), ahol egy klasszikus osztályteremben foglalhattunk helyet, és vártuk, hogy végre megkezdődjön a 3. b  osztály szülői értekezlete...

Végül megérkezett Ildikó néni, az új osztályfőnök, azaz Stefanovics Angéla, akit - ha máshonnan esetleg nem is - az ikonikus " Köszönjük, Emese" bankos reklámból mindenki ismer. Egy csoda ez a nő. Nem tudom, a valóságban hány szülői értekezleten vett részt életében, de Chaka Kan és Whitney Houston után szabadon elénekelhetné az  " I'm every teacher, it's all in me " c. slágert. Ha nekem annyi húsz-ezresem lenne, ahány szülőin (bölcsis, ovis, isis, középsulis) részt vettem, akkor milliomos lennék...(kb. 60-ra teszem ezt a számot). Hihetetlen, de Angéla, azaz Ildikó néni egy személyben megtestesítette az általam ismert összes pedagógus típust..nem tudom, hogy ez tudatos vagy ösztönös, de az eredmény ez volt. Az elején az édi-bédi, gyerekekért élő, még meg nem csömörlött, elhivatott pedagógust, aki a meg nem értettség hatására Ildikó néniből átmegy a szülők által egymást között etalonként emlegetett Ica nénibe, mely utóbbi figura sajnos a többünk által jól ismert igazi terrorista pedagógus mintaképe.

A szülői értekezleten persze részt vesznek a közönségen kívül a színész-szülők is, akik a közönséggel vegyülve foglalnak helyet az osztályban és a darab elején még meglepetésként hat az újabb és újabb beépült színész-szülő megszólalása. Tipikus sztereó- sztereó tipikus...: a szörnyen durva, szókimondó, már már bunkó Vivi anyuka, alias Merci, aki szentimentális, a tanárt ajándékokkal lekenyerező, szerényebb képességű gyerekének nagyobb figyelmet kiharcolni akaró anyuka; a felesége helyett megjelent, mindent jegyzetelni akaró apuka, aki meghunyászkodik a veszett anyukák és a veszett pedagógus előtt egyaránt, és aki mindezt olyan jól alakítja, hogy a darab-beli nevét is elfelejtettem (Mr. Celofan); a beépített szépség, Pálma anyuka, aki mindent IS jobban tud és még a szülőire is flörtölni járó, jól szituált - jól kinéző maca;  a politikus, elfoglalt Ágoston, aki nem pontosan tudja, hogy most melyik gyerekének szülőijén van éppen, de lényeg, hogy gyorsan végezzünk. A közönség sorai között foglalt helyet maga a rendező is, ő szólalt meg a szülők közül a legkésőbb, de én végig figyeltem az arcát, annyira cukker volt, ahogy rendezőként szinte együtt lélegzett színésztársaival, már-már velük együtt mondta a szöveget, és izgult, vajon érti-e a közönség a poénokat és veszi-e az adást. Jelentem vette: szétröhögtük magunkat. Az egyik farmeringes, idős hobónak kinéző fazon annyira röhögött az elején, hogy Pálma anyuka szövegének nagy részét nem is lehetett érteni. Azt hittem, ő is színész, de nem. Szerencsére a darab közepe táján vagy elfáradt a nevetésben, vagy a felesége rászólt, hogy fogja vissza magát.

Szóval az egyetlen nem hiteles figura a rossz gyerek apja - és ez nem a rendező és a szerepet alakító színész, Végh Zsolt hibája, hanem az egyébként bravúrosan jó szerzőé, Szabó Borbáláé. A legrosszabb gyerek szülei ugyanis sosem járnak szülőire. Részben nem véletlen, hogy pont az ő gyerekük a legrosszabb, részben nyilván ég a fejük is. Távolmaradásukkal viszont kiváló alkalmat adnak a többi szülőnek, hogy elmondják, a helyzet tűrhetetlen, és ez a gyerek elviselhetetlen, a pedagógusnak meg arra, hogy biztosítsa a normál szülőket együttérzéséről és arról, hogy az iskolának/óvodának stb. meg van kötve a keze, hiszen szegregációról szó sem lehet, az integrált nevelés, a közösség példamutatása fontos stb. Személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban azonban sajnos az, hogy nem a fékezhetetlen gyermek juhászodik meg, hanem a többiek vadulnak meg...fogalmam sincs, ennek mi az oka, de nem is vagyok ebben szakértő. Mindenesetre, sosem láttam szülőin Martinka szüleit, akit a pedagógusok is csak " kis terminátornak" emlegettek (jópofán) és aki a 2 éves, egyébként angyali szépségű és természetű lányomat úgy lelökte a bölcsiben szó nélkül a kismotorról, hogy lánykámnak félig kitörött az első foga (amely végül egy évvel később, egy szép március 14-ei délutánon tört ki egészen, a Burger Kingben történt orbitális esés következtében - szerintem be kellett volna őket perelnem, de most már mindegy). Mindezek eredményeképp kislányom bájos mosolya évekig foghíjas volt és egyszer egy túlbuzgó óvodai fotós fogat is retusált neki az óvodai fotózás után...De beszélhetnék annak a kisfiúnak a szüleiről, akik szintén hiányoztak a szülőikről, és akiknek fiát az én drága fiacskám úgy vágta be a folyosói szekrénybe, hogy annak ajtaja betörött, mindezért azonban az én fiam szóbeli dicséretet kapott, mert az említett cukiság éppen egy harmadik osztálytársukat fojtogatta, és ezt megakadályozandóan állította őt röppályára az én ártatlan báránykám :D 

Mint minden rendes szülői értekezlet, az előadás is egy óra után ért véget, egy némiképp szürreális és sajna mégis valóságos anyák/szülők-napi műsorral, melyet a gyermekké visszavedlett szülők adtak elő, a szemében őrületet csillogtató "tökéletes" pedagógus irányításával.

Szóval köszönjük Ildikó néni és a többiek a görbe tükröt...majd igyekszünk megjavulni :))))

Chicago musical, Átrium színház, 2019. 02.01.19.30

Az úgy történt, hogy Egi gondosan leegyeztette velünk, hogy mikor érünk rá és mit szeretnénk megnézni, majd megvette négyünknek a jegyet erre az előadásra, ezt követően január 26-án elutazott úgy kb. 10 napra síelni. Így csatlakozott -  Egi jegyét átvéve - a színházlátogató csapatunkhoz legeslegjobbbarátnőm Zsuzsi lánya, ÉNB forever Dóri.

Maga a darab nekem jóval több, mint könnyed zenés cucc: a Csepeli Munkásotthonban a kilencvenes évek elején elvégzett intenzív nyári nyelvtanfolyamon drága Verasztó Lajos tanár úr úgy verte a fejünkbe az angol nyelvtan szépséges szerkezeteit, hogy musicalokból hallgattunk és tanultunk meg dalokat - így pl. a Chicago-ból a gyilkos nők dalát (Cell block tango). Ennek köszönhetően itt van a fülemben a mai napig  "He had it coming, he had it coming, he only had himself to blame..." Na most a fordítónak szeretnék innen is gratulálni: egyszerűen kivégzett minden nyelvi humort a dalból, magát a storykat is, és a drámai vallomások helyett valami rejtélyes okból csak lebutított történeteket kaphatott a közönség, vajh MIÉRT????

A 2002-es mozifilmet természetesen láttam, sőt DVD-n is megvan ( le volt árazva :D ), úgyhogy önkéntelenül is azzal hasonlítgattam magamban az előadást, de leginkább a szereplőket:

Velma Kelly: Parti Nóra - az Átrium színház örökös jócsaja vs. Catherine Zeta Jones - kiütéssel győz az utóbbi sajna...Nórink hízott is picit ( jó, szeretnék én olyan "kövér" lenni, mint ő.), meg meg is kurtították a szerepét...felejtős volt szerintem.

Roxie Hart: Huzella Júlia vs .Renée Zellweger - és itt jön egy meglepke, Júlia lemosta a szőke nőt, aki ugyan  bestbridgetjones ever, de más nem igazán. Adottságait tekintve Huzella Júlia olyan, mint ÉNB Tamara Óriásországból szalajtott ikertestvére (azzal a különbséggel, hogy ő tehetséges ), inkább a kosaras pályát tanácsolhatták volna neki a pályaválasztási tanácsadóban, ha elment volna. De nem ment el, és ez a mi nagy szerencsénk. Iszonyat jó volt. Először kiakadtam: de hisz Roxie szőke, ezt mindenki tudja, legalább egy parókája lenne...de nem kellett, mert Ő Roxie Hart semmi kétség (azt meg külön köszönöm neki, hogy engem is szerephez juttatott az első sorban ülve: én olvashattam ugyanis fel a közönségnek a kellékújságból hogy "Roxie Hart lenyomja Chicago-t" vagy valami ilyesmit :)))

Billy FLynn: Fekete Ernő vs. Richard Gere  - az előbbi győzött nálam több okból is. 1.) Utálom Richard Gere-t, még ha ez a Micsoda nő miatt szentségtörésnek számít is. Irritál, hamis, negédes...2.) A darab végén ahogy Roxie védőbeszédét mondta, mintha dr. D.Z. tb-i sztárügyvédet hallottam volna...Esküszöm még a hangja is olyan volt....aki ezt a szöveget magyarította, tuti sokat jár tárgyalásra..."nem szenvedett még szegény vádlott eleget?! "

Morton mama: Hernádi Judit vs. Queen Latifah - döntetlen. Hernádi Judit sokat fogyott, így kifogyott belőle sajna a dög is (remélem, hogy nem betegségből, csak hiúságból kifolyólag került sor a fogyásra). Szerencsére azonban a kilókkal együtt nem tűnt el a tündöklő tehetsége: igazán hiteles börtön mami volt. A filmbelinél kevésbé pénzéhes és jóval tiszta szívűbb karaktert hozott, de miért is ne lehetne ilyen Morton mama?

Amos Hart: Mihályfi Balázs vs. John C. Reilly - döntetlen. Mihályfi Balázs még akár nagy színész is lehetett volna, ha nő még kb. 20 centit és ha nem vállalja el a Jóban rosszban-t - de ez már történelem...Vele is jól kitolt a fordító: Mr. Celofánból Fólia lett, amit a színész tagoltan próbált üvölteni, hátha valaki mégis megérti...

A fordításon kívül egyéb zavaró és érthetetlen dolgok is előfordultak az előadásban:

- a konferanszié, Hámori Ildikó. Őt mint színésznőt én sosem szerettem - szívem joga...szépnek nekem sosem volt szép, tehetségesnek nem tehetséges (hangja azért kedves, főleg meselemezeken.) A darabban betöltött szerepe minimum aggályos..a ruházat amit ráaggattak (remélem nem saját volt) leginkább volt anyósom templomba menős szerkójára emlékeztetett...indokolatlanul hosszú, fehér, csipkés, testhezálló nyomott műselyemblúz, hozzá vádliközépig előnytelen bő-szoknya..és egy olyan barna, bőrszerű, áttört mintás, lapos sarkú, nagymama szandi, amit még tuti a Tatabányai Közművházzal szembeni "Cipőboltban" vettek, pedig az 1990-ben bezárt :D

-  az indokolatlan trágárság: nem vagyok egy grétsylászló, de az már engem is irritált, hogy a "faszomat" kifejezés átlag öt percenként hangzott el az előadás során, amit pedig minden jó érzésű ember legfeljebb tíz percenként használ.

- a mindent elsöprő, üzenet nélküli, szájbabaszós szexualitás: az még csak hagyján, hogy a nyílt színen szopnak, meg dugnak a szereplők, de hogy miért kell a szereplők 90%-ának , tekintet nélkül nemre, szerep szerinti társadalmi helyzetre, vagy korra az előadás 99%-ában alsóneműben flangálni ez bizony talány. A travi énekesnő esetében miért kell a "pöcse van a menyasszonynak" -szerű leleplezés - ráadásul műpénisz láthatóvá tételével - ez teljes homály: egyrészt, mert mindenki látta, hogy az újságíró hölgy valaha úrnak született, másrészt minek a műpénisz, ha igazi is van neki??? Én még ennyi ronda és szőrős palit, mint a tánckarban volt, nem láttam...eddig. Megjegyzem az első sorban ültünk - kár volt. Fura dolog, hogy velünk egy sorban, az anyja ölében, tehát felteszem jegy nélkül, üldögélte végig az előadást egy tíz éves forma gyereklány..kiskorú veszélyeztetése a szülők részéről? A fordítói lelemény: az eredeti All that Jazz-ből a darabban All that Sex lett...hmmm. Értem én, hogy a századeleji varieté fülledt világát próbálta meg a rendezés visszacsempészni a színpadra, de sokkk volt, tényleg...

- a gyilkos nők között és a tánckarban egyaránt résztvevő idős hölgy, akit szerintem az Ódry Árpád színészotthonból adhattak kölcsön az estére...de becsületére legyen mondva, ennek ellenére jól nyomta.

- az eredeti darabban "magyarnak" aposztrofált cigány nőt játszó színésznő, Fodor Annamária kinézete (ez kb. orosz-ukrán vonal volt), kiejtése (amit mondott, abból szinte semmit, de semmit nem lehetett érteni, ami már nem vicces, hanem értészavaró volt), az hogy a kivégzését követően kb. 5 perccel már vidáman táncikált a tánckarban..(.megjegyzem ez a színésznő is jócskán felszedett magára a Munka ügyek-es Timi szerepének eljátszása óta - de így is bomba)

Összességében azért mégis inkább jó volt az előadás, mint rossz. 4: 3 -at játszott a filmmel szemben és ez egy hatszoros Oscar díjas film esetében elég tisztességes eredmény.

A TAO pénzek visszamenőleges megvonása miatt nehéz helyzetbe került Átrium Színház fennmaradását támogathatod a 16200106-11575241-es számlaszámra történő befizetéssel, vagy a tamogatas@atrium.hu email címen a színházzal egyeztetett módon.

Ütős ez a cím..mármint az eredeti. A jó öreg Dosztojevszkij ezt jól odatette (egyébként persze amikor kitalálta, nem volt öreg, sőt fiatalabb volt mint én, de most már az - ala Kovács Attila ). Jó előre elvette az összes facebookos-instás-coelhos bölcsességeket írók kenyerét.

A közönségnek azonban most ez az előadás büntetés volt - ha nem mostanában tettünk rosszat akkor tuti az előző életünkben, mindegy is. Emelt fővel viseltük ( jó, a gyengébbek a szünetben távoztak és megfogadták, hogy bármilyen vastag is ez a regény inkább elolvassák a kötelező olvasmányt, legalább a 100 híres regényes változatát ).

Bármennyire is rühellem Stohl Bucit, alias Stohl András művész urat, el kell ismernem, hogy színészként tökéletes, az előadás legjobbja volt. Semmi manír, semmi ripacs. És eltűnt az xfactoros, piramisos, ittasvezetős, kokós ember, csak a SZÍNÉSZ maradt, pont így, nagybetűvel. Fanyalogva indultam az előadásra, mert azt hittem ő lesz Raszkolnyikov, de az Orosz Ákos volt (sajna), Stohl Porfirij felügyelőt játcta, vagy inkább ő maga volt az. Excellent. A végén tiszta COLOMBO volt a szivarával együtt..és rájöttem, hogy az író által megírt nyomozói módszer is megegyezik...basszus Dosztojevszkij írta meg a Colombo első részét!

A rendezés kiváló volt - én mondjuk nem értettem - de nem kell mindent érteni kérem szépen. Elidegenítő eszközöket alkalmazott (ez most szakkifejezés volt, ha figyelitek), a közönséget mondjuk csaknem teljes sikerrel el is idegenítette az előadástól. A színészek - legalábbis az első felvonásban, vagy amíg le nem olvadt róluk - fehér, festett maszkot viseltek. Ez több dologra is jó volt : 1) Én a II. felvonásban véltem először felfedezni Wunderlich Józsefet, és anyu szerint végig összekevertem a Vecsei H. Miklós által játszott karakterrel - így az előadás még izgalmasabb és megfejthetetlenebb lett számomra. 2) A Diktátorból esetleg megmaradt fehér arcfestéket is el tudták használni - igazi jó színházi gazdálkodás. Az első felvonásban egy csapat statiszta féleség állandóan kis számokat tartalmazó táblácskákat pakolászott növekvő sorrendben az idő előrehaladtával arányosan, amelyről szégyen szemre azt hittem, hogy talán a könyv fejezeteit jelölik, de Kati a szünetben rávilágított, hogy bizony ezek bűnjel számozó táblácskák lehettek (mea culpa, mentségem a félreértésre annyi lehet csak, hogy Magyarországon ezek a táblák fehérek fekete számmal, a darabban meg feketék világító-fehér számozással, de ez csak a kidumálás része). A táblácskák pakolgatását nagyon élvezte a mögöttünk ülő vihogós lánycsapat - szerintem osztálytársuk alakította nagy átéléssel a pakolgatót, vagy ők is a statisztacsapat tagjai voltak. Az elidegenítő koncepció részeként a díszlet majdnemhogycsak fehér téglafalból állt, néhány megfejthetetlen tárgyi eszközzel kiegészítve ( pl. valami ipari alkalmazású villanykörte magasból kicsavarásához, vagy felülről történő megvilágításhoz használatos takarító monstrum, többfunkciós boncasztal). A hangokat egy egész zörej brigád szolgáltatta hátul a színpadon - ez legalább vicces volt, ha sok értelme nem is volt. Nagyon vártam a szünetet - és ezzel más is így volt, nagy rohanások voltak az illemhely irányába, illetve sajnos a ruhatárhoz is...másfél óra azért sok volt a jóból, hát még a rosszból... A második felvonás annyiban lett jobb, hogy az csak egy órás volt. Az a benyomásom támadt, hogy a cseh vendégrendezőnek munka közben vissza kellett utaznia Prágába és a második felvonás rendezését asszisztensére hagyta...aki nem volt ügyesebb mint mestere, viszont elmaradt a tábla pakolgatás és a zajbrigád, a fehér festék pedig meg vagy leolvadt az arcokról , vagy lemosták a mosdóban a szünetben ...VAGY levetették a szereplők az álarcukat. A vödör általi megtisztulás a méltán elhíresült Ice Bucket Challenge-re hajazott..a piros szigszalagból ragasztott kereszt pedig vizes ruhára is ragadt - ez szerintem a termék reklámjának is elmehetne simán... Ja és még az első felvonásban a nyílt színen hipermangánnal irrigáló Szonya képe égett be sokunk retinájába...brrrr...Egyébként érdekes a Szonya név kiejtése is: a színpadon az összes színész pont úgy ejtette ki, mint a barátokköztös Fehér Zoltán, Szonya , így rövid ennyel. Én ismerek több Szonját is itt nálunk "vidéken" és úgy ejtjük mi itten kérem szépen a nevüket, hogy Szonnya vagy Szonyja...dehát ízlések és pofonok...

Bata Éva megint meghúzta a lehetetlent: a XIX. századba repítette Tecát, a pajkaszegi kocsmároslányt. Jó, legyünk igazságosak vele, a második felvonásban a pszichikai nyomás alkalmazásával, illetőleg személyi szabadság megsértésével  történő megerőszakolásos részben kifejezetten jó volt és Teca pár pillanatra eltűnt, de aztán újra vissza....Nem tudom egyébként mit vétettek ezek a szegény színésznők a jelmeztervezőnek: ezekben az abroncsos ruhákban kellet végig botorkálniuk az előadáson - pedig szerintem ez semmit nem adott hozzá a korhűséghez. Rajtam egyszer volt az életben hasonló (akkor is minek): az ilyen ruhában csak állni lehet elegánsan, semmi mást. Szegény Bach Katáét még meg is tépték elöl, így jelezve, hogy ő egy feslett jány, mert a harisnyája is sok helyen lyukas, de lehet, hogy ez volt az orosz necc harisnya. Bach Kata (Szonya) teljesen eltűnt ez előadásban: a hangja és a korábban tőle megszokott elegancia mindenképp, a tehetsége remélem csak átmenetileg (bár lehet, hogy csak meg volt fázva). Börcsök Enikőről jót vagy semmit - szóval akkor ezúttal inkább ez utóbbit..tudása, játéka profi volt, de felteszem őt is jól "megrendezték", mert a szánalomra és drámaiságra épített monológjai nemigen jöttek át az érzés szintjére - magyarul én pl. le se bagóztam, hogy szenved vagy megőrül éppen...

Orosz  Ákos meg egy csalódás volt, ennyi (bár Egi szereti) . A Haramiákban imádtam, bár számomra ő férfiként visszataszítóan csúnya, de ott a főgonosz szerepéhez ez illet is. Raszkolnyikovba pedig bele is lehet szeretni (mármint ha nem Orosz Ákos játssza) - legalábbis én a múlt században már láttam ezt a darabot a fiatal színész Alföldivel és  Murányi Tündével a főszerepben, valami tv-s közvetítésben, talán a veszprémi színházból, és egyszerűen semmire nem emlékszem az egészből csak Raszkolnyikov lángolására, pokoljárására és a szerelem megtisztító erejére...libabőrös is lettem. Na jelen esetben ez a vonal abszolút mínuszos, a főhős hezitálása és szenvedése legalább kicsit azért lejött - talán a gyakori epilepsziásnak tűnő rohamokat, mint színészi eszközt hanyagolnám mondjuk..

Aki viszont számomra meglepően jó volt az a Szvidrigajlovot játszó Karácsonyi Zoltán volt...a fejlövéses résznél azonban sajnos nekem Zámbó Jimmy esete jutott eszembe, ami a dolog élvezeti értékét azért rontotta picit. Hajduk Károly is jó volt: egyrészt mert imádom, másrészt mert tényleg - csak őt a gonosz szerző hamar kiírta a buliból - cserében viszont addig elég sok vodkát ihatott. Utoljára viszont énekelt egy baromi ütőset. Én eddig azt sem tudtam, hogy H.K. tud énekelni. De tud. És simán megélhetne blues énekesként is. Csak mondom.

Végezetül bejelentem, hogy Egi boldog és ennek mi is nagyon örülünk.

B. Móninak, szeretettel

Hú most nagyon fellelkesültem ...Tegnap végre én is megnéztem az új Queen filmet, bár rajtam kívülálló okok miatt az utolsó húsz percet nem láttam, de addig is szenzációs volt. Az egyedüli zavaró tényező az az volt, hogy csak 20.45-ös előadásra értem oda és az utolsó vonat Kelenföldről 23.30-kor indult...úgyhogy a film vége előtt el kellett hagyjam a vetítőt - utólag is bocsi mindenkinek, akin keresztülgázoltam. Hihetetlen, de még mindig csaknem tele volt a terem, pedig már egy jó hónapja ez a film is megy.

Olvastam már pár fanyalgó kritikát a filmről, hogy Freddie nem is akkor tudta meg, hogy AIDS-es amikor a Live Aid-re készült, meg ez, vagy az nem is úgy volt, de könyörgöm ez egy játékfilm, nem History Chanel-es dokumentumfilm ! Meg: hogyha a zene nem lenne, akkor ez a film egy nulla lenne. De van a zene és itt ezt rövidre is zárhatjuk. Meg: hogy a főszereplő nem is hasonlít Freddie-re - de igen, a foga mindenképp :)) Mondjuk annyit én is elismerek, hogy ezt a filmet a zene, de még inkább a főszereplő, a Freddie Mercury-t játszó Rami Malek viszi a hátán, de képzeljük el pl. a Hairt Treat Williams nélkül -szerintem egy fos lenne...

Na témához is értünk: Rami Malek...Teljesen más, mint Freddie és még is ő az...Freddie a XX. század terméke, erőszakosabb, machóbb, domináns hímebb Raminál ez nyilvánvaló. Rami Malek egy XXI. századi Freddie: lágyabb, odaadóbb, nőiesebb....de azok az őzike pillantások...elolvadok, annyira cukiiii.. Freddie például nem volt cuki egyáltalán, szerintem, vagy legalábbis nem ez ugrik elsőre be róla. És ahogy azt a filmbeli Freddie is sérelmezi egy sajtótájékoztatón: nem biztos, hogy bárkinek joga van a másik embert annak nemi indentitása alapján megítélnie: ahogy az sem téma egy hetero esetében, hogy mit csinál otthon az ágyában, nem kéne ezt egy más beállítottságú személyen sem számon kérni / még ha sztár is, "provokál" is, vagy neaddjisten felvonul a Pride-on :) /

Már a film zenéjének kezdő taktusaira beindult a lábam: elgondolkodtam, hogyan és miképp lettem én Queen rajongó, aki a bátyám kemény iskolája ellenére (Rolling Stones, Hobo, Dinamit, P Mobil, Bikini, Beatrice, Edda ) alapvetően a lágyabb dallamokat kedvelem...még azt sem tudom egyértelműen behatárolni, hogy mikor kezdődött, de kb. 1985-ben, mert akkor kezdem a gimit. Az biztos, hogy a '86-os budapesti koncert idején már majd a szívem szakadt meg, hogy csak majdnem 15 vagyok és nem mehetek el a koncertre - részben mert az akkori szívszerelmemék, Hegéék is mentek, de ez egy másik történet...és már akkor és ott tudtam, hogy a pesti koncert valami egyedi és megismételhetetlen lesz - ami kicsit le is jön a koncertről készült filmből.

A fanyalgók azt is kifogásolják, hogy a filmnek nincs mondanivalója. De mi a mondanivalója például a Szinbádnak vagy a Jancsó filmeknek? Jó, nyilván szentségtörő párhuzam és nem is egészen stimmel ide, csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy nem mindig a "mondanivaló" miatt lesz egy film szerethető és értékes.

De hogy Sicratman munkásságának egy klasszikus darabját idézzem: "Nesze hülye paraszt, itt egy sor" , azaz adhatok néhány filmből leszűrhető tanulságot, annak, aki mindenáron ezt szeretné:

1. Ne áruld el a barátaidat, még ha lényegesen tehetségesebb is vagy mint ők, mert nélkülük te is semmi vagy...

2. Ne szexelj össze-vissza mindenkivel óvszer nélkül, még ha akkor nem is tudsz még halálos kórságok létezéséről, mert belehalhatsz.

3. Nem mindig az az igaz barátod, aki drogot, piát és partnereket szállít neked...

4. És végül, ha jó a zenéd, az 50 év múlva is ütni fog és elvisz egy filmet :)))

Rájöttem, hogy nem szeretek filmekről írni ( bár a Viszkis filmről szóló blogbejegyzésemet több mint négyezren olvasták az INDEX 2-nek hála). Azt Vera kedvéért írtam, ezt meg Orsi kedvéért. Mivel nem vagyok megélhetési blogger, és grafomán sem, írásvágyamat meg pont kielégíti, amit napközben muszáj írjak, ezért általában csak arról írok, ami nagyon megérint, vagy ami nagyon felháborít. Ami kicsit szar, vagy kicsit jó, arról nincs igazán mit mondanom. Ilyen pl. ez a film is :) és itt most be is fejezhetném...de nem....

Anyuval (70 felett) és lányommal (majdnem 13) néztük meg a filmet, stílszerűen Szilveszter napján. Anyu szerint ezzel bőven kimerítettem a kiskorú veszélyeztetését, meg elveszem hamvas gyermekem naiv hitét a párkapcsolatok tisztaságában stb. stb. stb. Én nem hinném, hogy sok minden volt ebben a filmben, amiről a gyerek ne hallott volna, másrészt meg igenis halljon ezekről a dolgokról és hátha akkor nem dől be ilyen Lengyel Tamásoknak (mert persze ő jött be a kis drágámnak, no meg Ember Márk, aki a Pál utcai fiúk óta nagy kedvenc,  de a filmben csak kétszer 10 mp-re látható).

A mozi fullon volt, pedig a nagy teremben ment a film és december 10. óta ment már - ez azért magyar film tekintetében elismerésre méltó. Maga a film egy remake - ezt a sajtó unásig szajkózta: a Teljesen idegenek c. olasz film hazai változata. Mivel ez utóbbi filmet nem láttam, ezért legalább előítéletek nélkül nézhettem meg ezt. Megvallom őszintén, hogy a magyar film után igazán nehezen fogom magam rávenni, hogy az olaszt megnézzem: eléggé szenvedtem ezen is és nem vagyok mazochista alkat (egyetlen dolog miatt vagyok kíváncsi arra: hátha az jobb). Mivel elég kiélezett szitukra és meglepő fordulatokra van kihegyezve a story, félő, hogy az olasz változatban még a meglepetés ereje sem fogja érdekfeszítőbbé tenni a cselekményt - nem mintha a "meglepő" fordulatok nem lettek volna a színészek jellemábrázolása és a szereposztás alapján előre várhatóak (Lengyel Tamásnak pl. még a szeme sem áll jól)...Minden esetre tuti,hogy sikeresebb ez a remake, mint a kilencvenes években született hasonló újragondoláson alapuló gyöngyszemek ( Hippolit, Meseautó, Egy bolond százat csinál...brrrr, még a hideg is kirázott).

Hogy őszinte legyek, már a film elején azt kívántam, hogy Töröcsik Réka inkább a szomszédban zajló házibuliba menjen vendégségbe, mert az ottani történések sokkal jobban érdekeltek volna...és végül ezt Réka karaktere is belátta :)))

Ami úgy felmerült bennem, mint "vad feministában" a filmet nézve, hogy vajon miért érzik magukat egyes pasik kiherélve attól, ha a feleségüknek saját karrierje van és ne adj isten többet keres mint ők, és miért automatikusan felmentés ez a megcsalásra...

Érdekes gondolatkísérlet a kirekesztettség személyes megtapasztalása is: az önként felvállalt  "ál-mássággal" szemben kapott heves reakciókat persze nem lehet azonos érzés elszenvedni azzal, amikor ezt élesben, 0-24-ben kapja valaki, de mégis. Ehhez áttételesen kapcsolódva: egyszer talán a Cosmo-ban, vagy a Nők Lapjában írt Vass Virág arról, hogy belebújt egy kövérítő cuccba, és kövérré maszkíroztatta magát (és ez még a Nagyon nagy Ő c. film előtti időkben történt jóval ) és abban grasszált Budapest utcáin. Plasztikusan leírta a szerző, hogy mennyire rossz érzés volt az egyébként manöken szépségű és alkatú lány számára, ahogy a férfiak ignorálták és szinte leprásként fejtette le a kísérlet végén magáról a ráragasztott plusz kilókat...

Veszélyes terep különben egy színésznek a népszerű tv -sorozatokban való szereplés: Bata Éva és Lengyel Tamás sem tudta ebben a filmben levetkőzni a Mi kis falunk-os énjét - és ez az előbbinél kifejezetten zavaró volt , mert totál más karaktert alakított. Hevér Gábor meg megint beleesett az Őrült nők ketrecés karakterébe, bár kicsit másképp...

Mindenesetre kimondottan keserű szájízzel távoztam a moziból és ez nem feltétlen a film hibája..szép új világ...

Ja és éljenek a mobiltelefonok :)))

Na most meghúzom a váratlant, olyat, amit csak a legnagyobbak, vagy azok sem tesznek: úgy írok egy előadásról, hogy nem láttam (állítólag az "átkosban" a Dolgozók Lapjánál - Komárom-Esztergom Megyei napilap, jelenleg 24 óra - volt egy sportújságíró, aki nem vetette meg az italt és úgy írt a meccsekről, hogy ki sem ment rájuk és egyszer lejött egy cikk egy focimeccsről, úgy, hogy az a valóságban elmaradt - persze, lehet, hogy ez csak egy városi legenda).

Szóval nem voltam ott és ezt csakis magamnak köszönhetem (meg a hülye előítéleteimnek), mert amikor olvastam az előadás próbáiról, és kiderült számomra, hogy Szilágyi Csenge (ki más? ) lesz Julika, a női főszereplő, akkor abba is hagytam a bejegyzés olvasását és részemről elillant az érdeklődés...meg már láttam is...meg már elegem van Molnár Ferencből...stb.stb.stb.

Egyébként valóban láttam a darabot még ezerkilencszázizében...Tatabányán a Népházban, ahol a fiatal Murányi Tünde volt a főszereplő és talán Gáspár Sándor (alias Róka) volt Liliom. A fiatal, még romlatlan énemet nagyon megérintette a story..talán még sírtam is rajta...egyszóval nem akartam lerombolni ezt az emléket.

Na de! Megláttam a fb-on, hogy a férfi főszerepet Hajduk Károly jácca - aki nekem best actor forever - és ráírtam Egire, hogy menjünk, menjünk,menjünk..De kiderült, késő már: neki már van jegye az előadásra, ráadásul fszt. páholy első sor...ez felért egy szívendöféssel.

De mit tesz ilyenkor egy buzgó mócsing színházi blogger? Felkértem Egit társszerzőnek :) Úgyhogy most az ő sorait olvashatjátok, változtatás nélkül:

"Hiányzó csillag (ez te vagy)

 Hajduk Károly és Orosz Ákos szenzációs volt. No meg a Csenge. Orosz Ákost először fel sem ismertem.

A színpad egyszerű, de a kellékekkel feldobták az egészet. Végig szürke hangulat. A dió pucolás végigkíséri a darabot. Már már én is diót akartam enni.

Hugó (Zoltán Áron) vicces formában jelenik meg, jól áll neki a szemüveg.

Hogy miként lesz a kevésbé sikeres emberből jómódú úriember? Hogy züllik le valaki egy rossz társaságban, majd az élete múlik ezen - ez az első felvonásban kiderül. Judit hiányoztál még a szünetben is! Nem akartuk ott hagyni a színpadot, mert annak ellenére, hogy kiírják "SZÜNET", folytatódik a műsor a színpadon. Angyalszárnyakon repülünk.

Második felvonás: Vicces az emelőkocsi, Seres Zoltán ruhája. Mindenki kap az élettől egy lehetőséget, hogy helyre hozza hibáit, vajon Liliomnak sikerül? Ha igen hova kerül, vagy ha nem, 16 év után mi lesz vele? Találkozhat-e még a családjával?

De ők most is csak diót pucolnak rendületlenül. Eszenyi Enikő is feltűnik, erős lila ruhában. Odaillik a ruha, vagy mégsem? De hát övé a hinta!

A legviccesebb az volt számomra, mikor megjelent Hajduk Károly a színpadon, és a lányom a fülembe súgta: basszus anya, hát ő a martfűi rém!�"

Köszönjük Egi, ez igazán érdekes volt!

U.i.: Valaki nem akarja megnézni velem?

Vidnyánszky Attila zseniális- ezt mondjuk eddig is tudtuk (szerintem különben egy földönkívüli, csak mondom). A többiek meg ehhez aszisztálnak. Kb. ennyi. De tényleg.

Volt még zászló, ami kicsit elakadt (földszint középre ne vegyen jegyet, aki félti a frizurája fazonját és/ vagy klausztrofóbiás), repülés, lövöldözés, miegyéb.

Bár a darab címe alapján aktuálisának tűnhet, igazából nem jöttem rá, hogy mi vezette a rendezőt/ színházigazgatót (Eszenyi Enikő) bemutatásának ötletében. Voltak kiszólások a mának - néha a kevés is sok- de a "szeressük egymást gyerekek" gondolata ma már túl halovány mondanivalónak...Ennél több kéne. Jóval. Olyan népnevelős, de aki a Vígszínházba jár, azt már nem igen kell nevelni.

A másik, ami eszembe jutott az előadás nézése során, az a Wunderlich József ./ Szilágyi Csenge Vígszínházi jelenlétének túlsúlya. Egyszerűen nem értem. Annyira középszerűek. Jó iparosok. Nincs velük baj, de sorozatban kapnak olyan szerep-lehetőségeket, amiről más színészek csak álmodhatnak, és semmi. Azaz nekem nem jön át. Nem érzek semmit, ha jelen vannak, megszólalnak stb. És ez baj (bár lehet, hogy a hiba az én készülékemben van - de ez az én blogom).

Viszont tényleg sokan voltak a nézőtéren,pótszék stb. És a zenekar is jó volt. Az elején egy pillanatig rettegtem, hogy talán némafilm-szerű lesz a darab, de szerencsére azt nem.. Több jót most nem tudok írni, rosszat meg minek. Egyszer meg lehet nézni, ha sok időtök van (tapssal együtt 22.00-ig tart az előadás).

Minden esetre színházi szezon (újra)nyitva Anyuval ,Egivel és Katival. Tudom,hogy hiányoztam :)

Hú, nagyon nehéz volt jegyet szerezni erre az előadásra. Az egész azzal kezdődött, hogy az Index2 - ön megjelent egy cikk, ami a tavalyi év legjobb színházi bemutatóit rangsorolta és ez az előadás az első 10 között szerepelt. Egivel rögtön elhatároztuk, hogy ezt nekünk feltétlenül látnunk kell. Igen ám, de az összes februári előadásra már elkeltek a jegyek, holott megcsak január eleje volt. Később egy kedves ismerőstől megtudtuk, hogy ő a február 9-ei előadásra már decemberben megvásárolta a jegyét. Valamint tudnunk kell azt is, hogy ez az előadás kamaraelőadás, tehát igen szűkös számú néző láthatja egyszerre a darabot.  Ez a február 9- i előadás pedig még abban is különleges volt, hogy az előadást követően, közönségtalálkozó keretében kérdések feltevésére volt mód a darabban szereplő színészekhez és a színház művészeti vezetőjéhez.

Már majdnem lemondtunk arról, hogy megnézzük ezt a darabot amikor eszembe jutott Ilike, aki eddig még mindig tudott segíteni színházjegy-ügyben. És úgy is lett most is: Ilike hatalmas bravúrral kihúzott minket a csávából és  két jegyet félretetetett nekünk a színház pénztárában ( Köszönjük Ilike!).

Mostantól belemegyek a darab cselekményének részleteibe is, úgyhogy aki még szeretné megnézni, és nem szeretné előre tudni, hogy pontosan miről szól, az ne olvasson tovább.

Aki könnyed szórakozásra vágyik és egy laza estét szeretne eltölteni a színházban, annak a semmiképpen nem ajánlom a darab megtekintését: kőkemény történelem, kőkemény érzések és kőkemény történések folynak a színpadon, amelyet két és fél óra hosszan, szünet nélkül játszanak a színészek. Ha annyit mondok, hogy a cselekmény 1926 és 2003 között játszódik Lengyelországban, egy kis faluban, ahol lengyelek és zsidók békességben és kevésbé békességben éltek együtt, akkor körülbelül el is tudjuk képzelni a cselekményt.

Iszonyatos megrázó eseményeknek lehetünk szemtanúi: ahogy a felnövekvő és eleinte békességben egy osztályba járó nemzedék tagjait ide-oda dobálja a történelem és ki-ki lelkiismerete és vérmérséklete szerint próbál megfelelni az őt ért ingerekre: valakiből gyilkos lesz, valakiből áldozat, és ez a kettő nem minden esetben különül el.  Az igazán kreatív díszlet eleinte egy iskola kellékeit jeleníti meg: zsámolyok, bordásfal, szekrény, tornaöltöző, zuhanyzó, amelyek később is díszletéül szolgálnak a különböző eseményeknek. Annak, ahogy a 20 éves zsidó lányt megerőszakolják, ahogy a szintén 20 év körüli zsidó fiút a nyílt utcán agyonverik, annak, ahogy 1600 zsidó embert egy templomba terelnek, amelyet végül rájuk gyújtanak, annak, ahogy a szerencsésebbeket elrejtik a lelkiismerettel bíró lengyel polgárok a házuk padlásán, annak, ahogy a háború utáni időkben a bosszúszomjas megmaradt zsidóság egyes tagjai kényszervallatják a háborús bűnösöket, és annak, ahogy a végül a történelem viharából élve kikerült "szerencsések" nyugdíjas éveiket töltik. Azért írtam idézőjelben a szerencséseket, mert nem könnyű eldönteni a néző számára sem, hogy ki volt a szerencsésebb: az, aki életét vesztette bentégve, megfulladva a templomban, vagy az, akinek azzal a teherrel kellett tovább élni, hogy nem segített ezeken az embereken, vagy aki tevőlegesen részt vett a kegyetlen mészárlásban, ahol akár osztálytársai-szerelmei is meghalltak, illetve az, aki rejtőzködve megmenekült ugyan a kínhaláltól, de összes hozzátartozóját, a gyökereit elveszítette, s hitét megtagadva kellett továbbélnie.

A játszó színészek előtt le a kalappal: mind fizikálisan, mind lelkileg-érzelmileg rendkívül megerőltető lehet ez az előadás. Ha csak csak a fizikális részét nézzük: két és fél órán keresztül kúsznak, másznak, függeszkednek a különböző tornaszereken, egymás nyakába ülnek, egymást cipelik stb. Egyes szereplőknek iszonyatos mennyiségű ( néha kb 50, zsidó és nem zsidó név és rokonsági fok felsorolásából álló) szöveget kell megtanulni, mindezen túlmenően azonban legfőképpen lelkileg megterhelő ezeket az iszonyatos történéseket eljátszani.

Az előadás utáni közönségtalálkozó nagyon jól sikerült: a közönség tagjai közül ott maradt 10-20 ember feltette azokat a kérdéseket, amik a darab folytán felmerültek benne. Számomra ez a rövid beszélgetés arra is jó volt, hogy kicsit lecsengtek bennem a nemsokkal korábban látottak és segített feldolgozni a feldolgozhatatlan.

A történelemre fogékony, az előadást értő szemmel nézni képes 12. -es diákok számára nagyon hasznos lenne megtekinteni ezt a darabot, természetesen tanáraik kíséretében. És továbbmegyek : minden, akármilyen oldalról szélsőséges nézeteket vallók számára is tanultságos lenne a szembesülés -bár utóbbiak esetében kétségesnek tartom, hogy átjön az üzenet: SOHA TÖBBÉ ILYET!