Hableány elhunyt utasainak emlékére

 "A Duna csak folyt....Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők." 

Fura érzés volt nézni a Dunát, amely egykedvűen hömpölygött és tudni azt, hogy előző nap milyen drámai és tragikus történések színhelye volt..sosem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba..és mégis.

A Műegyetem K. épülete a Duna-parton van..csodálatosan szép, fenséges, tiszteletet parancsoló. A II. emeleten, a büféből nyílik a Szkéné..én még nem voltam soha itt, lehet más is van ezzel így. Kati találta az előadást, ő olvasta a novellát is és neki tetszett...ezért meg szerette volna nézni, mi anyuval pedig csatlakoztunk. Ami meglepő volt, hogy rengeteg fiatal arc volt a bejutásra várakozó nézők között, valószínű kultikus hely a Szkéné, igazi alter.  Csak szigorúan este hét előtt pár perccel nyíltak meg a varázslatos ajtók, melyek a nézőtérre vezettek. Csodálkozva tapasztaltam, hogy egyes bérleteseknek foglalt székük volt, névre szólóan, hmmm...Helyfoglalás érkezési sorrendben - de "imádom" ezt. Az összetákolt, telezsúfolt székekből álló nézőtéren hamar elhelyezkedtünk, fél vállunk és fenekünk a szomszéd székén..lehet kevesebb pizzát kéne enni.

A lány - szegény - a sötétben ült a színpadon. Bár épp pont a lány nem is jutott a színésznőről (Moldvai Kiss Andrea) eszembe, ahogy később megvilágították és megláttam...inkább Nő vagy Asszony...vagy az asszonyi sors - annak minden nyűgével és nyilaival. A díszlet eszköztelen és megfoghatatlan: 3 szék egy zöld műgyepen (amit pár, fújásra érett kutyatej-gyermekláncfű-pitypang bolondít, illetve egy vakondtúrás). A darabot három színész játssza, de ebből egy, a nyomozó (Kovács Krisztián) akár ott se lenne - egyrészt hálátlan szerep, másrészt, amit ki lehetne hozni belőle, az is benne maradt.

Lehetséges, hogy novellaként ez a történet érdekes és izgalmas, színdarabként viszont végtelenül hosszúra nyúlik, ami igazából a kényelmetlen székeknek köszönhetően egyszerűen elviselhetetlen. Lenne, ha nem Mucsi Zoltán játszaná a főszerepet. De ő játssza. Igaz ugyan, hogy ismét Tóth Jánost, illetve Kapát vagy az Argóból és a Coming out-ból is ismert, unalomig játszott figurát hozza, de az legalább vicces - még ezredszerre is..egy darabig. A mű egyébként inkább tragédia, mint komédia, abban az értelemben, hogy az egyes mintaházasságok és boldog családok valódi poklát mutatja be. Belegondolni is fájdalmas, hány ilyen családot ismerek magam is, ahol - amint az író nagyon találóan megjegyzi -  " az egymás iránt érzett gyűlölet tartja össze a házasságot, nem a szeretet ." Hány nő használja a szexualitását fizető eszközként az "ura" felé, miközben megveti, lenézi és utálja...teljesen kár ilyen alapokon házasságot kötni és leélni egy életet. Az pedig külön tragédia, hogy ezek a minták gyakran öröklődnek, amint az jelen storyban is bemutatásra kerül. Nagyon utálatosnak tartom, amikor egy anya a gyermeket használja cinkosnak az apa ellen (aki ugyebár nem is biztos), nem riadva vissza attól sem, hogy a hitvesi ágy gyötrelmeinek terheit is a gyenge gyermekvállakra pakolja.

Anyu jogosan kérdezte az előadás után: "de mit akart ezzel mondani az író". Szerintem annyit, hogy így ne éljünk - ahogy több szereplő is végül erre a következtetésre jut a darabban (ja azt nem mondtam, hogy az anyát és lányát M.K.A.; a pszichológust, az apát, az építkezési vállalkozót és a plasztikai sebészt pedig M.Z. alakítja egy személyben). Ebben az volt az érdekes, hogy ez egyáltalán nem zavarta a megértést, a színészek egyértelműen megkülönböztethetővé tudták tenni a karaktereket. Talán néha az anya és a lánya egybeolvadt...de tulajdonképpen ez volt a fájdalmas valóság is. Nem tudtam sajnálni egyik karaktert sem igazán, és nem is tudtam együtt érezni velük. Gondolom ez volt pontosan az író célja.

Katinak tetszett, én nem ülném még egyszer végig. De remélem, egy csodás, új ajtó nyílt ki színházlátogató csapatunk előtt és még sokszor állunk sorba a Műegyetemi büféből nyíló ajtónál!

Anyák napjára !

Hát ez kemény volt..főleg az első sorból. Nem egy könnyed vasárnap esti szórakozás, az biztos. Egi megint kiélte az első sor iránti szenvedélyét, a jegyszedő néni elismerően gratulált is nekünk, hogy ide sikerült jegyet szereznünk. Mert jelentem, tele volt a nézőtér. Ami mondjuk a hely befogadó képességét tekintve nem nagy dolog, de ha nem lenne jó az előadás, akkor még egy kis hely is konghatna az ürességtől. De jó. Az előadás. A darab nem, sajna. De mondjuk lehetne. Csak meg kellet volna húzni és átszerkeszteni.

Nem nagy titok: a darab rendezője, Gáspár András (akit az előadás előtt láttam a " színház előcsarnokában", csak nem akartam zavarni azzal, hogy odamegyek pár szót váltani, mert nagyon dumcsizott egy szőke szirénnel..) a házastársa a darab szerzőjének, Balázs Ágnesnek. A darabot játszó két színész, Murányi Tünde és Kálid Artúr pedig házaspár szintén. A darabban pedig egy váló félben lévő pár életének legmélyebb titkain keresztül csodálkozhatunk rá az élet dolgaira - mennyi házastárs :)))

Közel volt a színpad, de jelen esetben ez nem volt hátrány. Egyrészt ki tudtam nyújtani a lábam, másrészt a színészek minden egyes rezdülését egészen közelről láthattuk - ami egy két szereplős dráma esetében nem volt hátrány. Tünde, darab-beli szerepe szerint Bogár Ella ötven éves színésznő, kb. 10x öltözött át...nekem a harmadik, kissé kacér, kombiné szerű, eper színű, csipkés csoda tetszett a legjobban, de az utolsó, smaragd zöld színű, elegáns darab sem volt kutya: igaza volt Scarlett O'Hara-nak! Ez a szín a barna hajúak privilégiuma. Ne hordjon ilyet szőke nő.... vörösnek is meggondolandó...Kálid Artúr jobban járt: neki elég volt uszkve egyszer átöltözni, meg egyszer felhúzni a gatyáját ( jó kis alsógatyója volt ). Szegényemről viszont - a reflektorok áldásos hatására - végig ömlött a víz...Milyen fura az élet: amikor először életemben, katona ruhában, a "Ki mit tud"-ban láttam a tv-ben akkor is ömlött róla a víz versmondás közben: van ami állandó :)

Tündéről egyáltalán nem ömlött a víz, és elcsodálkoztam, hogy milyen finom, légies jelenség (igazi Villangó tündér). A bokája még így ötvenhez közel is olyan karcsú, amilyenről én kb. csak álmodhatok. Ezt a valószínűtlenül hosszú, már már démoni, barna - felül vörös - hajat én azért átgondolnám: egy félhosszú, szőke melírral bolondított világos barna mínusz öt évet jelentene tutira ( a szőke parókás résznél ez be is bizonyosodik).

A darabrul: nem rossz a koncepció, kicsit inverz "Nem félünk a farkastól"-nak éreztem. De a megírás kivitelezése félrecsúszott. Másfél órás volt az előadás, de kb. egy óránál a szerző lelőtte a slusszpoént - kár volt. Utána már igencsak értelmetlen volt folytatni és megint visszakanyarodni. Nagyon drámai volt az "Itt volt egy ajtó", igazi csúcspont. Mindent ez elé kellett volna besűríteni. Nyilván én most nem megyek bele a cselekménybe, mert reményeim szerint pár blog-olvasóm azért csak megnézi ezt az előadást, de abszolút átszerkeszteném a rendező helyében. Nagyon olcsó megoldás a szerző részéről a Szopkó Amanda névválasztás is ( a Kapd Bea vagy a Kapd Lea mennyivel igényesebb lenne XD ).

A színészek bravúrosan játszottak, de nem sikerült azért száz százalékosan kiküszöbölniük a darab gyermekbetegségeit. Tünde, aki az ünnepelt, nehéz gyermekkort megélt sztárszínésznőt játszotta, abszolút szerethetővé tette az eleinte hideg kígyónak tűnő nőt: a nézők megértették, hogy ez egy szeretetre vágyó, szerelmes asszony, aki mindent és a mindenen túl is bármit megtesz annak érdekében, hogy a férjét visszakapja. Igazi harmónia van a szereplők között, ezt nyilván megkönnyíti, hogy - nagyon remélem - az életben is ilyen harmónia lehet a pár között. Artúr a darab-beli szerepe szerint Láng Leonárd, ötven éves színész, egyébként lecsúszott alkesz, elvetélt művész. Leó szinte gyermekként kötődik az elhagyott exéhez, de igazi férjként gyámolítja és védelmezi is a nőt annak gyengébb pillanataiban...Mindannyian érezzük: annyi minden összeköti őket, hogy ezt semmi, de semmi nem tépheti szét...és mégis...de hogy miről is beszélek, azt csak akkor tudhatjátok meg, ha megnézitek a darabot!

És hogy miért ajánlottam a darabot anyák napjára? Mert egy meg nem született és egy megszületendő gyermek fontos szerephez jut a darabban. "Egy húsz éves színésznő ne szüljön! " Vagy mégis? Tünde magánemberként megtette ( ha nem is húsz évesen, és nem is egyszer) és picit bele is halt a karrierje. De fogadok nem sajnálja és élete két legnagyobb ajándékának tekinti a gyermekeit, pont úgy mint e sorok írója.

D.Z.-nek és kislányának, nagy-nagy szeretettel

Nehéz megszólalni..és nem azért mert annyira rossz lett volna a premier előtti főpróba, hanem azért, mert még most is a torkomat szorítja az az érzés, ami mindenkit megérintett az előadás végére. Egyek lettünk egy percre: színészek, nézők, betegek, egészségesek...és valahol ez is a darab küldetése. Ezért is vágnám kupán szívem szerint a színház promó termékeit - így például az előadás szórólapján a "beharangozót" - megfogalmazó személyt : teljes hülyeségeket ír a darabról, aminek gondolom a figyelemfelkeltése lenne a célja. Nos, nem árulok el titkot, a promó alapján meg nem néztem volna ezt az előadást. Olyan gyermeteg szövegben próbálja a marketinges a darab lényegi részeit kiemelni, ami alapján azt hihetnénk, ez egy mese darab kamaszoknak, mint például az Emil és a detektívek, jó kis vasárnapi családi szórakozás. Hát nagyon nem az. Mármint nem a szórakoztatással van a baj, hanem azzal, hogy ez az előadás ennél sokkal többről szól. És igen, van egy erős szórakoztató vonal is az előadásban, csak épp nem a szereplőkön nevetünk, hanem velük. Másrészt viszont van egy igen súlyos és mindenen átütő mondanivalója a darabnak: ami pedig a másság elfogadásának és megismerésének fontossága.

Ami ugyanis a szórólapon bár szerepel, de igazából elsikkad az az,hogy Cristopher, akivel a színpadon látott dolgok történnek különleges, ő Esőemberke. És nem az a lényeg, hogy ki ölte meg Wellingtont - bár a kisfiú szemszögéből ennek súlyos konzekvenciái vannak -, hanem az, hogy miért. És miként lehet ezt jóvá tenni. A darab műfaja pedig igen messze áll a különös detektív történettől: ez egy sírós-nevetős életdráma. És ezzel most nagyon nem azt akarom mondani, hogy gyerekkel ne nézze meg senki, ellenkezőleg, mindenkit biztatok erre, csak előtte készítsük fel a kisebbeket, hogy mit is fogunk látni. Miért beszél furán Cristopher, miért nem szereti, ha hozzáérnek és miért zseniális a reál dolgokban. És hogy miért kell nagyon nagyon okosan és segítőkészen fordulnunk felé, bárhol és bármikor, ha találkozunk vele, hiszen ő köztünk él. Ő olyan különleges emberke, akit a csillagok küldtek hozzánk, hogy szeretni tanítson minket. Na ennyit a storyról, a többit majd a színházban nézzétek meg.

A darab jelenleg is fut Pesten a Centrálban, de most lefogadnám, hogy a tatabányai változat ütősebb. Először is a díszlet. Akár Piet Mondrian is festhette volna, de nem. Az ő alapszíneit (kék-sárga-piros-fehér-fekete) alkalmazta a tervező az ő stílusában, és valahol ez nagyon passzol Cristopher világához ahol, a színeknek (sárgát utálja ) és az egyenes vonalaknak nagy szerepük van. Meg a megszokott rendnek. Meg a megszokott embereknek. És a megszokott helyzeteknek. Mégis egy drámai történés, a szomszéd kutyájának halála kapcsán Christopher kilép a jól ismert világból és elindul, hogy egy újat keressen. A díszlet a forgó színpad segítségével bár azonos, folyton változik, hol bent vagyunk Cristhopher-éknél, hol az iskolában, hol a londoni lakásban, hol a metróban, az utcán, vagy a vasútállomáson, a szomszédok kertjében vagy éppen a szomszédok kitáruló ajtaja előtt. Annyi ajtó, fiók és egyéb nyitható dolog csapkodása van beépítve az előadásba, hogy remélem készenlétben áll a díszletépítő csapat a javításra: tuti szükséges lesz, mert reményeim szerint sok-sok előadás fogja követni a bemutatót.

A főszereplőn kívül a többi színész sokféle szerepben is feltűnik :Pilnay Sára ( aki az unokahúgom szerint minden általa látott darabban szr ) például kiváló fehér foltos kutyát alakít, akár ha az én boxerom lenne a színpadon. A bocik, békák, sőt még a döglött méh is édesek mind. Lass Bea (X-factor) abszolút pozitív meglepetés - minden arcában hiteles alakítást nyújt. Danis Lídia fan vagyok, úgyhogy nem újdonság, hogy őt ismét kitűnőnek láttam: Siobhanként , aki a darabban többnyire a narrátor és mesélő, és aki a Christopher által írt könyv részleteit is ismerteti - olyan mélyen zengő, de mégis kedves és baráti hangja van, hogy komoly iparág épülhetne az általa elmondott mese cd-kre és hangos-gyermekkönyvekre, csak mondom. Minden gyermeknek ilyen támogató, megértő és inspiráló tanítónénit kívánok. Lapis Erikát eddig még nem láttam színpadon (de azt tudom az egyik közönségtalálkozóról, hogy ő Király Attila felesége és nemrég született kisbabájuk, amelyhez gratulálunk). Erika nagyon hitelesen alakította a gyermekét szerető, másságát a végtelenségig elviselő és kezelő, de egyúttal a régi, a gyermek megszületése előtti, "szabad" élete után is vágyódó anyát, aki a gyermeke és a pasija között végül mégis az egyetlen, anya által ösztönösen adható választás, azaz a gyermeke mellett dönt. Minden "mellék" szereplőt nagy dicséret illet különben ( talán csak Honti György építkezik az általa biztosan használt sémákból, amit korábbi darabokban bíróként, rendőrként, ülnökként láthattunk már tőle - zseniális az ember a tekintetben, hogy bármilyen szerepet alakít, ugyanolyan).

A végére hagytam a főszereplőt, Figeczky Bencét, akit most ezúton megkövetek az anconais kritikámban írtak miatt: ott ugyan valóban semmilyen, de ebben a darabban nagyon is valamilyen, emellett iszonyat sok szöveget tanulhatott meg és el kellett sajátítania az autistákra jellemző viselkedés sémákat is (lsd. Dustin Hoffman - Esőember és dr. Murphy pénteki Rtl-es sorozat), amiket még egyelőre némiképp görcsösen alkalmaz, de reméljük, hogy az előadások számának növekedésével ez fordított arányosság alapján csökkenni fog. Hitelesen alakítja az okos, intelligens, de pszichésen sérült, autista fiút, aki gyűlöli, ha hülyének nézik, hiszen a társadalom jó részénél nagyobb IQ-val rendelkezik.

Szeretnék megemlékezni Süti kutyáról, akinek fontos szerepe lesz az előadásban és aki egyébként Katiék uszkár kiskutyája. Süti kutya nagyon okosan és visszafogottan játszik, igazi sztár alkat, szerintem külön facebookos oldal is kellene neki Kati, csak szólok.

Katinak - akinek ezúton is köszi a jegyeket - mondtam, hogy mennyire tetszett ez az előadás (amit sajna ő csak felvételről fog látni, mert végig hátul ül Sütivel), és ő hívta fel a figyelmem a rendező személyére. A darabot ugyanaz a rendező jegyzi, aki az általam eddig a Jászaiban best ever-nek tartott Mi osztályunkat is rendezte, és ő Guelmino Sándor, bravó bravó bravó, excellent.

Szóval, ha igazán jót akartok sírni és nevetni és szeretnétek magatokat és/vagy gyermekeiteket a toleranciára és empátiára nevelni azon embertársaink iránt, akik egy kicsit mások, de mégis legbelül ugyanolyanok, mint az átlag, menjetek a Jászaiba és nézzétek, nézzétek A kutya különös esetét !!!

Költészet napjára Gerinek szeretettel!

Ezzel a bejegyzéssel végre utolérem magam és minden eseményről megírom a magamét, amiről szerettem volna. Geri hívott, hogy menjek és rögtön tudtam, hogy mennem kell. Geri, azaz Klausz Gergely költő és bolti eladó is, meg még sok minden és ezer éve ismerjük egymást. Amikor megismerkedtünk, végigbeszélgettük a délutánt és az estét, nem számított az a röpke 10 év, ami köztünk volt, az összes sorozat, mese, zene , könyv megvolt mindkettőnknek. Geri már régóta ír szöveget a Bohemian Acoustic együttesnek, akiket még élőben sosem láttam, mert amikor a Roxxyban léptek fel, nekem pont véletlen színház jegyem volt...

Szóval amikor beléptem a Széchenyi Művházba (ami nem volt egyszerű, mert kb. 3 percig kerestem a bejáratot), azt hittem valami időutazás részese lettem: a teremben az átlagéletkor 65+ volt , de lehet ezzel most keveset is mondtam..Szerencsére Geri mosolyogva érkezett üdvözlésemre, a szemén a meghatottság jeleit véltem felfedezni, tuti nem hitte, hogy eljövök...Rajtam kívül csak Geri bájos arája volt jelen a nem nyugdíjas korosztály képviseletében, na meg az Acousticusok. Geri megnyugtatott, nem késtem és egyébként is csak fél óra múlva következik ő, mert előtte egy másik költő is bemutatkozik. 

Az idős költő - Mayer József  - a műv. ház. igazgatónő felkonfja után bele is kezdett: háááát felvonultatta a szocreál munkás/paraszt költészet minden gyermekbetegségét. Kedvencem a Kalapos hölgy című költemény...pusztító volt..., (bocsikabácsika), valami rettenet. De a közönség javarészt hölgy tagjainak (inkább mégis 70+) huncutul csillogtak a szemei a költőt hallgatva -  ki munkatárs, ki osztálytárs volt és bizonyára szép emlékek törtek elő a nénikben a költőt nézve és hallgatva..na lépjünk ezen gyorsan túl.

Ez után következett Geri, akinek igencsak jók a versei, de versmondó fiúnak azért ne jelentkezzen..a közönséget mindannyiszor zavarba ejtette amiatt, hogy nem tudtuk, mikor kell tapsolni, mikor van vége a versnek és mikor kezdődött már egy új gondolat a bemutatkozásban. Geri, a vers végén picit vidd le a hangsúlyt és enyhén hajolj meg - tuti siker lesz, meglátod :)

De ami igazán megbabonázott, az az volt, amikor a Bohemian Acoustic jelen lévő tagjai: Schaffer László, Almási Victor Emmanuel (király név) és Kurucz Ágnes előadták Geri megzenésített verseit. Ági hangja teljesen egyedi, valahol a népdal és blues énekesek hangja közé sorolnám és az a kedves, szerény mosoly, ami az arcán ül, amikor énekel, és tudja, hogy jó, utánozhatatlan. Teljesen a hatásuk alá kerültem a daloknak...olyan franciás, könnyed érzés öntött el, úgy éreztem, mintha elrepülnék a nyuggerklubból valahová messzire, ahol tavasz van , napsütés és szerelem. Október van és rózsaszín felhő repül...Amálról mindent megtudhattunk..mit álmodik, mire vágyakozik...

Úgy éreztem, valami egyedit kaptam, ami csak az enyém és hazavihetem a szívemben..Csalódott voltam, amikor véget értek a dalok és következett a pachwork készítő varrónéni bemutatkozása...Alig vártam már, hogy vége legyen és gratulálhassak Gerinek és a csapatnak. Olyan jó lenne többször hallani - látni őket, de bizony ez réteg zene.. mondták, hogy a Roxxyban sem volt sajna túl sok nézőjük. Én most már a rajongójuk vagyok és aki hallja, adja át: a Bohemian Acoustic értékes és jó zenét játszik - ami manapság ritka - és annak ellenére, hogy már 2013. óta együtt zenélnek, még várják az igazi áttörési lehetőséget!!!!

Verának, de csak mert kérte ;)

Mondjuk ez nem tegnap volt...de időm és kedvem sem volt arra, hogy ezt megírjam. De mégis megírom, mert egyrészt Vera erre kért, másrészt meg azért, mert 3 Ft is sok lett volna ezért az eseményért és hátha még valaki időben olvassa ezt....

Ez most elég gonoszul hangzott, de ez a csúf és rideg valóság. Nem bánom különben a délutánt mégsem, de csak azért, mert igazi program halmozóként a győri eseményre rászerveztem egy kis rokon és barát látogatást is. Jelentős mozgatórugója volt eleve is annak, hogy ez a dolog Győrben szerveződött abban, hogy jegyet vegyünk rá. Eszembe jutott, pontosabban anyunak, hogy így meglátogathatjuk Adriennéket, anyám uncsitesójáékat (aki egyébként egyáltalán nem uncsi, hanem nagyon is pörgős csajszi) és Rékát meg addig is lepasszinthatom Katiékhoz Győrbe, mivel már soxor ígértem, hogy játszhatnak együtt Adéllal és persze Bélával is, a nyúllal. Adriennéket különben én kb. 13 éve nem, Rita esküvője óta pontosan (amin, mint most kiderült, egyedül Rita nem érezte jól magát. Pedig klassz volt nagyon, a vőlegény skót volt, szoknyában esküdött és amikor Ritától megkérdeztem anno, hogy vajon mi van a szoknya alatt, lakonikusan csak ennyit válaszolt, a pasi maga :D ). Zsuzsi meg Vera eleve Győrben, Zsuzsi elhívta Ábelt is, de lehet ezt utólag picit megbánta. Egyszóval így állt össze az elég vegyes összetételű, de kiváló nézőcsapatunk.

Hét előtt találkozott a Vaskakas előtt a teljes brigád - kivéve Ábelt, aki elkésett, de semmit sem veszített. Én magammal cipeltem a dögvastag Csáki Judit - Alföldis könyvet, hátha dedikáltathatom - de persze nem, erről majd később. Az erkélyre kaptunk csak jegyet, mert viszonylag későn eszméltünk és az esemény sold out volt, szóval még az is elképzelhető, hogy van aki jól szórakozott ( pl. Zsuzsinak és Ábelnek is teccett). A program úgy kezdődött, hogy Veiszer Alinda kipattant a színpadra, én meg elmorzsoltam egy halk basszust az orrom alatt. Nem volt meghirdetve, hogy ő lesz a beszélgetőtárs, ezt a Vaskakas meglepetésnek szánta, de nem minden meglepetés örömteli (igaz Judit barátnőm, szülinapos előugrálásos bulik, rulez? ) Akkor mondhatjuk, hogy lefutott előttem az egész életem, hogy fogom kibírni ezt a hátralévő kb. másfél órát, mit képzeltem egyáltalán, minek jöttem ide. És a valóság igazolta félelmeimet: bájos kis magánbeszélgetéshez asszisztálhattunk, a közönség bevonása óne - pedig felteszem Alföldi fanként sokan tudtak volna sokkal érdekesebb kérdéseket feltenni, mint A., talán pont ezért nem. Megtudhattuk, hogy A. és R. egy házban laktak anno és A. kislánya sokkal jobb fej mint A. (erre mondjuk fogadtam volna). Hogy A. felnőttként olvasta először a Micimackót - erről én mondjuk lehet hallgattam volna. Valamint arról is szó volt, hogy A. előző este látta a  R. rendezésében a Salemi boszorkányokat Pesten -  ami egyébként Szombathelyen megy és a nézőtérről kb. 5-en büszkélkedhettek ugyanezzel - és hogy az milyen fain volt. Meg arról is szó esett - bár ezt talán inkább R. erőltette, hogy hamarosan bemutatják Budaörsön az Elektrát, R. rendezésében (Kati azóta megnézte, azt mondta, szuper volt, de még egyszer nem tenné). R. kérdés nélkül beszélt továbbá a bolhapiacokhoz és az ottani emberekhez való viszonyáról - ami jó - és most nem leszek akkora troll, hogy leírjam hétvégenként úgy 8 körül melyik piacon található meg a művész úr, pedig Verával komolyan elgondolkodtunk, hogy egyszer felugrunk bámészkodni és hátha ott meglenne a dedikálás is.

Azt kell mondjam, hogy az est főszereplője legalább 50%-ban Alinda volt, holott én pl. rá egyáltalán nem voltam kíváncsi. Meg is mondom, hogy miért. Csalódtam Alindában. Most is. Pacuha volt, felkészületlen, amit spontenaitásnak próbált álcázni. Volt egyszer egy édes, bagolyszerű, komoly lány, aki a Zárórában interjúzta szigorúan és kérlelhetetlenül kulturális életünk résztvevőit, de úgy, hogy szinte jobban tudta, mikor mi történt az illetővel, mint maga a riportalany. Én csak ámultam és bámultam őt:  jó, lehet, hogy férjhez menni nem fog egykönnyen, mert a pasik nem csípik a túl okos nőket, de lenyűgöző volt a tárgyi tudása és a szerénysége. Na ez már a múlté. Férjhez ment, gyermeke született, éljen. Kirakták/eljött innen onnan - amiért eleinte sajnáltam is. Aztán megláttam a TV2-ön a Legbátrabb párosban. Uramatyám, mit keres ez a nő S. Norbi és Aurélio társaságában? De, gondoltam jó, nevezzük ezt emberkísérletnek. Vagy lehet, ígértek neki egy másik műsort a TV2-ön és ahhoz kellett kapcsolt áruként ebben a műsorban celebeskednie. Vagy nem járt még Máltán. De nem, mindez csakis a pénzről szólt sajna. Értem én, hogy a gyereket el kell tartani valamiből, de ha nem megy éppen a tvzés, el lehet menni mást csinálni, mert felteszem van valami bölcsész féleség szakmája A-nak, de azért sem nézem meg a neten. Megjegyzem akkora celeb ő, hogy a két, velem-korú barátnőm közül egyik sem ismerte fel a győri színpadon, csak hosszas rábeszélésemre, hogy de, igenis tudjátok, ki ez a csaj...Visszatérve Győrbe, úgy fest, hogy ez az alföldis beszélgető show csak a mentsükmegveiszeralindakonyhapénzét program keretében készült, legmélyebb bánatomra. Mint ahogy látjuk, ezen írásocska döntő része is A-ról szólt és nem arról, aki elvileg a beszélgetés főszereplője volt és akire a nézők jegyet vettek, azaz R-ről.

És hogy mit hiányoltam? Milyen Alföldi, mint ember. Mivel tölti a hétköznapokat, szeret-e tvzni, moziba, színházba járni, ha igen, miket néz meg és miket nem. Vagy ha ezek túl személyes dolgok, mi van a többi rendezésével, amit esetleg a közönség többi tagja, így jómagam is, láthatott, így pl. a nemrég bemutatott Kazimir és Karolin, vagy a Chicago, vagy pár éve a Mephisto. És mi újság Alföldivel, mint színésszel? Mi a véleménye a sorozatokról, mi alapján vállal el egy szerepet? Na ezekre választ nem kaptunk, én meg autogramot sem, hiába cipeltem el a kva nehéz könyvet. A Vaskakas kedves dolgozói oroszlánként őrizték a celebek nyugalmát és még csak fel sem ajánlották, hogy pl beviszik R.-nek a könyvet és megkérdezik, aláírja -e, ha már elhoztam. Mindez persze az én egyéni szoc. problémám, de amit feljebb írtam az nagyon nem. Mindenesetre megfogadtam, hogy soha többé nem megyek el hasonló beszélgetésre - de persze soha se mondd, hogy soha...Ez most ennyi volt, remélem, máskor jobbat is tudok mondani valamiről :))))

A Mentőcsónak Egység és a "Gyere" Gyerekesély Egyesület előadása

És akkor most jöjjön a hétfői blogbejegyzésem párja, ami ugyan időrendben korábban történt, sőt enélkül nem is lett volna az (lsd. abban leírtak).

Egi ezt teljesen egyedül találta ki, még ő sem tudta, hogy pontosan mi az előadás címe, amire megyünk, csak annyit, hogy valami interaktív.  Amikor kisebb tájékozódási és közlekedési nézeteltérés után (hogy hogy is lehet legegyszerűbben a Jurányi házhoz eljutni) vártam Egit a Mechwart téri villamosmegállóban, ott várakozott egy színésznő is, Jolika a Drága örökösökből (és nem látszott rajta, hogy nem jelmezben van, sajna ), épp azon gondolkodtam, vajon szelfizne-e velem, de a kegyetlen 4-es villamos elragadta a lehetőséget..Megjött Egi és elsétáltunk a Jurányi házhoz (én egy szál kardigánban, mert amikor Tbányáról elindultam még melegebbnek tűnt az idő)..egyszóval muszájok voltunk becsapni egy kis üveges pezsit ketten a büfében...

Így ráhangolódva az interaktivitásra érkeztünk fel a terembe már Katival kiegészülve. Négy részre voltak osztva a székek és középen egy játéktáblaszerűen kialakított romos ház fotója volt. Néztem, hol ülnek viszonylag értelmesnek kinéző játékostársak, végül a bal hátsó sarkot választottuk, mi lettünk a sárgák. Rövid játékszabály-ismertetést követően Bass László szociológus narrációja és instrukciói mellett elkezdődött a JÁTÉK., amit nevezhetnénk az" Élet játékának" (hál Istennek nem az én életem játékának).

A szabály a következő: csukd be a szemed és gondolj egy családra, aki Szabolcs - BAZ megyében, egy apró zsákfaluban él, kb. 20 km távolságra bármilyen városnak mondható településtől, az egyedüli munkalehetőség a faluban a közmunka, vagy a vállalkozónál végzett alkalmi és/vagy fekete munka, a család fix kiadása élelemre és rezsire 108 ezer forint, bevételi lehetőségei - választásától függően - a segélytől a fekete munkáig terjedő skálán 79 ezertől 118 ezerig terjedhet különböző szerencsés vagy szerencsétlen eseményektől függően. Most nyisd ki a szemed és képzeld el, hogy ez a család te vagy, a feladat pedig "egyszerűnek" tűnik : éld túl a hónapot adósság nélkül!

A fentiek alapján 4 család (apa, anya, egy iskolás gyermek és egy csecsemő, akik mind mi, azaz a közönség voltunk) "versenyzett" egymással és a sorssal a túlélésért, míg a színészek a falu mindenható gazdagjait: az agyafúrt és korrupt polgármestert, az iszákos és gyenge jellemű vállalkozót és az okos kocsmárosnét, a nejét, valamint a kegyetlen uzsorást; a "hivatalos" szerveket: tanítónéni, védőnő, rendőr, doktor bácsit ;valamint a falu egyéb lakóit: a fogatlan Icukát és férjét a tüdőrákos Pistát, Lacikát, az ügyeskedő roma csávót, Renátócskát, a cipő nélküli gyermeket, és a tehetős család apuka/anyukát alakították.

A játék izgalmát az adta, hogy a 4 elképzelt hét egy-egy napján, sorsolás szerint különböző sorscsapások és nagy ritkán szerencse érte a családokat, amelyek miatt kiadások és bevételek keletkeztek az adottnak vett költségeken, azaz a rezsi és élelem költségén felül. Szűk mozgástere azért volt az egyes családoknak, eldönthették pl. milyen munkákat vállalnak el és milyen hibákat követnek, vagy nem követnek el. Érdekes volt az a szitu is, hogy a "családok tagjainak" vagyis a véletlenszerűen a közönségből egymás mellé került emberkéknek közösen, többség dönt alapon kellett döntést hozni..a mi csapatunkban például volt egy kedves lila hajú hölgy, aki csak random full ostoba döntéseket kívánt hozni - szerencsére hangadásom mellett (jó a jogász a családban) sikerült lehurrognunk és meghozni az adott körülmények között legracionálisabbnak ható döntéseket, melynek köszönhetően - nem fokozom tovább az izgalmakat - természetesen a mi csapatunk "győzött": 17 ezer forint plusszal zártuk a hónapot, úgy hogy adósságunk sem volt .Ahogy utólag a játékról szóló riportokban olvastam, ez nem igazán szokott így alakulni. Volt persze egy jó adag szerencsénk is, de a "Ne légy hülye " elv is sokat segített. A lilalány egyébként még a rulett-játékelmélet alapján is segíthetett volna a jó döntések meghozatalában: mindig fogadj a vesztes ellen, azaz ha ő a pirosra tesz, te tegyél a feketére. A végén a csapatunkban elöl ülő szimpatikus házaspár hölgy tagja megjegyezte, túléltük a hónapot, de semmi örömünk nem volt. És ez tragikusan igaz. Nyilván aki tényleg ebben a helyzetben van, mint amit mi szimuláltunk, nem fog lemondani minden számára örömet okozó dologról (cigi, kávé, pia, szerencsejáték), mert ez az emberi természettel teljesen ellentétes elvárás lenne. És nem egyetemi diplomával a zsebében áll az eldöntendő kérdések előtt, nyilván gyakran rosszul dönt és van úgy, hogy annak ellenére is meglép egy lépést, hogy tudja, később az még visszaüthet. De Carpe diem, ki tudja mi lesz holnap, vagy lesz-e egyáltalán holnap....

A színészek igazán kitettek magukért: That's what i call acting...az uzsorástól rendesen féltem én is..Lacika szerencsétlen volt ,ahogy kellett... Renátócskát sajnáltam nagyon,..az ittas vállalkozó kőbunkó volt (kevesebb orrszívás is elég lett volna azért): ezt mind egyben Jaskó Bálint testesítette meg. A fogatlan Icukát nem lehetett überelni, egyszerre volt szánható és ordenáré.. a kocsmárosné hideg és számító...a tanító néni majdnem stefanovicsangélai magasságokba ért : Sipos Vera amennyire átlagos külsővel rendelkezik, annyira képes volt teljesen átlényegülni. A polgármester, rendőr (ala Mi kis falunk szabógyőző), gazdag csávó kicsit gyengébb volt, Herczeg Tamást  tisztelhetjük benne különben. Le a kalappal a csapat előtt, hiszen szinte teljesen eszköztelenül, ruhadarabok illetve kellékek cseréje segítségével,"közöttünk járva" , a közönséggel kommunikálva és szerepükből ki nem esve kellett hozniuk az egyes figurákat.

Szétröhögtük különben magunkat, de ez a nevetés igazából fájt, hiszen mi itt játszottunk, de léteznek családok, ahol igenis életbe vágó kérdés, hogy megvesszük-e a gyereknek Icukától 4 ezerért a cipőt, hogy suliba tudjon menni, elvállaljuk-e a fekete munkát, még ha tudjuk is, hogy megbüntetnek érte, megiszunk-e egy pofa sört a kocsmában, ha elvileg közmunkán is vagyunk éppen...aki ezt a játékot végigjátssza, beleérzékenyedik ebbe a helyzetbe az tuti...javasolnám néhány celebnek (zimánylinda csapat versus  sarkakata csapat) lehet kapnának új ötleteket, hogy hova lehetne még esetleg pénzt költeni, ami talán másoknak a túlélést jelentené..de mehetnénk feljebb is (most nem megyek).

Egyébként a produkció a szórólap szerint az EU Kultúra Programjának támogatásával jött létre, és a társulat rendszeresen jár felkérésre iskolákba is---úgyhogy tanárnénik, tanárbácsik itt a lehetőség a "játékra" www.szociopoly.hu !

Tündének, szeretettel

Elég sűrű hétvégém volt. És óriási szerencsém is. Időrendben visszafelé haladva az utolsó színházi élményemről írok először most, és mielőtt bárki megkérdezi: NEM, nem megrendelésre. Csak azért, mert van véleményem, ami a sajátom.

Szóval:pénteken jöttem haza Pestről a Jurányi házból és mikor Tbányán leszálltam a vonatról megláttam Tündét. (szerencsefaktor 1) Egy csomó pakkal jött és láthatólag nehezményezte, hogy nincs meg már a régi átjáró az állomásnál és fel kell mászni a vasmonstrumra (amit egy mozgássérült ,vagy idős ember pl. esélytelen megtenni, de aki tbányai az tudja, hogy ez állandó téma a városlakók közt). Megszólítottam és beszédbe elegyedtünk miközben elvittem haza (figyelitek, hogy tiszta D.T.K. lettem.."Elviszlek magammal"). Mondta, hogy most itt játszik a Népházban és nézzem meg ha tudom...sajna (vagy annyira nem is sajna) szombaton Follow the flow-n voltam a Roxxyban, de vasárnap délután is volt egy előadás. Amire persze nem lehetett jegyet kapni. Legalábbis szombaton ezt az infót kaptam hivatalos úton telefonon. Na de nem olyan fából faragtak, hogy ilyesmibe simán belenyugodjak. Pont véletlen baráti-köröm egyik oszlopos tagjának, Katinak módjában állt segíteni és egy szó mint száz Tünde vendégeként tiszteletjeggyel (szerencsefaktor 2) bejutottam. Igaz egyedül, mert anyu beintett a délutáni színházra...viszont összefutottam Marikával és Katival, akik ü-i nyugdíjasok és pont mögöttem ültek. A mellettem lévő székekre pedig megérkezett a kisfőnököm B. és volt beosztottam É....úgyhogy bár egyedül mentem, nem egyedül jöttem. (szerencsefaktor 3.)  Egyébként is tele volt a nézőtér ismerősökkel, vidéki színházak "előnye"- erről még később.

Szóval a kissé hosszúra nyúlt bevezető után: Anconai szerelmesek. Már a díszlettel is egy életvidám, ízig vérig olasz kisvárosi kép tárul elénk...a bevezető zene alatt a " helyi" lakosokat láthatjuk, amint egy-egy rájuk jellemző tevékenységet végeznek random újra és újra...mintha felhúzós játékok lennének ( van aki macskát kerget és pizzát dobál, van aki tereget, van aki terít, van aki erkélyen jár ki-be ). Ebbe az idilli környezetbe csöppen bele Luigi a vándormuzsikus. Mikola Gergő fantasztikusan énekel. És úgy egyébként is fantasztikus. Annak ellenére, hogy ha finoman akarok fogalmazni, nem mehetne el tusfürdő reklámba, de aftershave reklámba sem - mondjuk ki borzasztóan csúnya és a kb. 180-as magasságához max. 60 kg - na jó az igaz, hogy az viszont színizom.DE. Ahogy játszik, ahogy énekel briliáns és megszépül: elhiszem neki, hogy magányos és szerelmes és viszontszerethető. Édes része a darabnak, hogy Lucia, a főszereplő az anconai gazdag polgár, Tomao leánya pont úgy dadog, mint a vándormuzsikus, de amikor első pillantásra egymásba szeretnek kiderül, hogy mindenki mással kommunikálva marad a dadogás - azonban egymással folyékonyan beszélnek (és nemcsak a szerelem nyelvén). Először kicsit gyengébbnek éreztem a Luciát játszó Pilnay Sárát, bár a természetes vörös hajkoronája lenyűgöző, de a darab közepétől kiforrta magát és édes, cuki szerethető lányt alakított. A helyi közösség oszlopos tagjai Agnese a panziótulajdonos és Dorina, Tomao házvezetőnője. A "csajok" egy cipőben járnak: Agnese a volt, Dorina a jelenlegi szeretője a már nem túl fiatal Tomaonak - aki viszont a húszonéves magyar lányba,Viktóriába szerelmes (egyelőre csak plátóian), aki a a panzióban lakik és egy szót sem beszél olaszul (ami nyilván nagyon sok helyzetkomikum forrása lesz a darab során). Agnese-t Murányi Tünde, Dorinát Danis Lídia alakítja kitűnően. Számomra a darab egyik csúcspontja az ő teregetős kettősük, amiben valóban szellemes táncmegoldásokkal nevettetik a nézőket. Ja, azt elfelejtettem írni, hogy a darab során a szereplők gyakorta és néha indokolatlanul dalra fakadnak, mely dalok az italodisco előtti, 60-as 70-es évek közismert olasz slágereinek ( Ciao, ciao bambina, Volare, L'italiano, Felicita, és a személyes nagy kedvencem, az In ginocchio da te -vagyis a térden állva jövök hozzád :))) darabhoz illő szöveggel ellátott változatai. Danis Lídia bájos, kedves és nagyszájú, egyszerűen ennivaló, ahogy finoman alájátszik kolleganőjének, Tündének. Tünde pedig ragyog és lubickol a szerepben. Ha van, aki egyszerűen színpadra született, az ő. Kinyílik, megszépül, a hangja betölti a teret és egész lénye átalakul a szerephez idomulva. Jó lenne, ha haladó hagyományként többször is láthatnánk őt a Jászaiban. Lídia pedig nem véletlenül kapja mostanában a díjakat, rendkívül tehetséges. Már régóta tagja a tatabányai társulatnak, én már az Aranyélet előtti időkből is felfigyeltem rá, valami Shakespeare darabban, talán az Ahogy tetszik-ben láttam először-egyszerűen gyönyörű volt. Manapság kicsit ráment a kommersz vonalra (lásd Bogaras szülők, ahol Tündével együtt bohóckodnak) és néha ebben a darabban is előjön belőle Ramóna anyuka - de szerencsére nem sokszor.. Remélem marad továbbra is a Jászaiban és megörvendezteti a helyieket az alakításaival. A Giovanni cukrászt alakító Dévai Balázs rendkívül sármos...már a Mi osztályunkban is megállapítottam ezt, ahol egy kevésbé szimpatikus szerepet alakított, viszont néha kevesebb ruha is volt rajta...Még a testvérét, Drusillát alakító Bakonyi Csillát is kénytelen vagyok dicsérni. Sajna ő például pont tusfürdő reklámba való (lsd. BABA), csodálatosan jó teste van, de az az eszelős fejhang, amivel a színpadot próbálja bekiabálni, irritál, nem tehetek róla. (Az Aranyéletben is ő volt az egyik leggyengébb láncszem - bár ez részben a forgatókönyvíró hibája volt: az hogy Attila beleszeret és az ambiciózus újságírónő felhagyva az igazságkereséssel Attilával méhészkedik, finoman szólva is hiteltelen). Jelen darabban a sminkes és a ruhatervező sem lehetett a színésznő nagy barátja - a belépőjénél viselt fehér blúz zsabó szerű masnija többnyire a színésznő arcában - nyakában repked, a sminkje meg értelmezhetetlenül erős. De amikor csuhába bújva énekel az egész jó volt és azt követően abszolút felvette a darab és a többiek ritmusát, szóval bravó Csilla csak így tovább. Lucrezio -Figeczky Bence felejthető (bocs), a leggyengébb pedig az egyébként hálás szerepet alakító, magyar lányt játszó Szakács Hajnalka (viszont ilyen keskeny dereka a világon senkinek nincs, na jó esetleg néhány modellnek)

Nem tudom, hogy más előadáson is így volt-e, de nagyon üdvözlendő újításként végig a színpad szélén álló és megvilágított jeltolmács tolmácsolta a siket nézők részére a szöveget - még a dalokat is, színészeket megszégyenítő mozgás és mimika mellett...a végén nagy tapsot is kapott a közönségtől, köszönjük neki innen is a részvételt.

Szünetben egy ismerős pár közölte, hogy részükről a darab egyfelvonásos volt, mert mennek haza. Az ok: "annyira túl van játszva minden szerep".  Felhívtam a figyelmüket arra, hogy ez a darab nem a III. Richárd, hanem egy commedia dell'arte - amely műfajnak pont ezek a jellemzői: minden érzelem fel van nagyítva,  mindenki harsány, mindenki szerelmes mindenkibe, az intrikák megoldása, a titkok lelepleződése után pedig jön a happy end - és a nézők nem is várnak az ilyen daraboktól más mondanivalót. Mondtam azt is nekik, itt minden színész ezért játssza túl a szerepét, sőt még a jeltolmács is :) Mindegy, ők haza, mi meg a büfébe. Összefutottam még jó pár ismerőssel, kollegával - puszi Judit.

Itt szeretnék pár sorban megemlékezni a színház és közönség viszonya kapcsán arról, hogy miért is nem szeretek a Jászaiba járni igazából (attól függetlenül, hogy ez az előadás most egy üdítő kivétel volt).  Szóval jó darabok és jó színészek vannak, ez igaz, De valami miatt mindig csak a felszínt kapargatják és igazi katarzist nem idéznek elő bennem - vagyis ez a nagyszínpadi előadásokra igaz. Tavaly láttam a 12 dühös embert és a Terrort. Igaz jogászként és tegyük hozzá magyar, azaz a kontinentális joggal foglakozó jogászként, ezek az angolszász jogrendszerből megjelenített konfliktusos helyzetek számomra semmi drámaisággal nem bírnak. Bár aki a Nemzetiben Stohllal látta a 12 dühös embert, azt jogászként is lenyűgözte (puszi Judit megint). Nyilván egy nagyszínpadi előadásnál figyelembe kell venni a befogadó közeget is: ne szépítsük, Tbánya még mindig egy bányász/ipari város, évszázados kulturális lemaradása van, a fejekben is. Az én nagyszüleim is bányászok voltak, nem ez a probléma, nincs ebben semmi szégyen sőt spec. én büszke is vagyok erre. A probléma abban van, ha valaki nem akar fejlődni..és valljuk be a nagyszínpadon például Tbányán egy alternatív előadás simán megbukna és érdektelenségbe fulladna. De azért próbálkozni kell. Mint ahogy nagyon helyesen teszi is ezt a színház, a kisszínpadon : a Mi osztályunk c. darab felejthetetlen, hiteles és átütő volt, a mai napig beleborzongok pl. a templomban bentégő zsidó polgárokról szóló jelenetbe, vagy amikor a kommunista fiút egyszerűen agyonverték az utcán...Kellene a nagyszínpadon is ilyesmivel próbálkozni...szerintem. És az sem helyes, hogy a szereposztások egysíkúak: az ügyeletes jónő mindig Bakonyi Csilla (uncsi), a fentebb megdicsért Danis Lídia pedig folyton sztereotíp szerepet kap: elnyomott  latin vagy afro nő, egyszerű takarítónő stb...miért nem ő játszotta a Terrorban az ügyészt, vagy a 12 dühös emberben a fajgyülőlő szerepet? Máris kicsit érdekesebb lenne ,mint egy fekete bőrű színész által játszott Othello...Na mindegy...

Vissza Anconába: a Tomeot, a quasi főszereplőt játszó Végh Péter a Média Marktos reklámok ellenére még mindig hiteles és jó - érdekes persze, hogy ekkora beszédhibával hogyan lett ő színész, de szerencsére az lett. Az előadás végére mindenki megtalálta a párját, kivéve szegény Agnese-t, akinek párként maradt a macskája....A közönség a vége-tapsnál tombolva ünnepelte a szerelmet és a színészeket...bárcsak színház lenne az élet is !

Szeretettel, Nőnapra!

Azzal kezdem in medias res, hogy Bata Éva végre JÓ  volt. Sőt nagyon jó! Tudtam én. Csak eleget kell járjak olyan darabokra, amiben ő játszik. A múltkor is, a Bűn és bűnhődésben már 5 percig jó volt..de most végig...és nagyon..Mondjuk ehhez kellett egy jó rendező is - azt csak ma realizáltam, hogy a darabot Alföldi Róbert (the best ever) rendezte. Egyetlen Tecás megnyilvánulás, hamis hang nem volt. Annyira érdekes, lágy hangszínen beszélt, értettem, imádtam, sajnáltam. A női sors megtestesülése: ha esetleg felmerülne benned, hogy szakítasz a mihaszna pasiddal, mire végiggondolod, már egy másik nő lóg rajta és te le vagy magasról fütyülve.

Egi VIP jegyet vett, az első sorba, ezért kiválóan láttuk a színészek cipőit. Hát nem voltam elragadtatva. A nők közül Karoliné és Mariáé jöhetett volna szóba..a fasziké meg érdekes volt, mert néhányuk (pl. Kasimir és talán Schürzinger is ) kifejezetten makkos cipős karakter volt, mégis mellőzte ezt az olcsó fogást a jelmeztervező. Egyébként is voltak érdekességek a jelmezekben: tuti végkiárusítás lehetett valamelyik Röltex-ben, és a legocsmányabb csillogós, nyomott mintás, gagyi anyagok maradhattak már csak meg, amit diszkontáron el is vitt a tervező. Hányás egy ruhákat is varrt belőle a csajoknak. A faszik jobban jártak: a két "értelmiségi" undorító féreg karakter ( Papp János és Cserna Antal ) egész jól szabott öltönyben páváskodott, elegáns vékony - csíkos anyagból. Kasimir / Stohl András mivel sofőr volt, ezért a 80-as évek buszsofőrjeit megszégyenítő hacukát kapott: barna színű, Wrangler ! bársonynadrág ( nem is tudtam, hogy ilyen még létezik, bár lehet turis cucc volt ) hozzá bordó ing, aminek csak a nyaka látszott ki a V nyakkivágású, diszkréten csillogós, nagymintás, szürke, kötött pulcsiból, ehhez pedig kék, enyhén selyem hatású sofőrkabát classic (ilyet hordanak az elegáns utazási irodás sofőrök a mai napig is, lehet ez valami egyenruha). Borbás Gabi vastag, csillogós harisnyája botrány: én is beleestem már ebbe a csapdába, hogy vettem ilyet, de ez még az 5 cm kerületű lábon sem állhat jól, mert túl vastag az anyaga, külön vicces egy ilyen harisnyát szandiba betürködni....

A díszlet megfejthetetlen (de nyilván most azért mégis megkísérlem megfejteni): a kisszínpad "talaj" része fullra tekerve karácsonyfa izzókkal, melyek néha fehéren, néha színesben világítanak - a színészek, de méginkább a színésznők ezen bukdácsolnak. Bájos látvány a magas sarkokra gabalyodott füzér, azt néztem mikor fog valamelyikük hasra esni, de nem: ez kérem a profizmus. Viszont az égők recsegtek rendesen a talpuk alatt - s én elmerengtem : fizikából azt tanultuk, hogy a sorosra / és ez most nem politikai áthallás / kötött izzók közül ha egy is kiég (eltörik), a többi sem világít, ergo ezek csak párhuzamos kötésű égők lehettek. A "plafon" - azaz a színházi ég - telis tele különböző méretű karácsonyfa díszekkel. 2-3 óriási méretű is van köztük, melyek közül az egyiken, ami leereszthető volt, őrült wrecking ballos  Miley Cyrus-ként Bata Éva is belengte a színt. Na most: 1.) lehet karácsonykor volt a darab bemutatója és azóta fennmaradt a díszítés 2.) a tervező imádja a Karácsonyt 3.) most már valami normális megfejtés is kéne, mmm, talán a csillagokat szimbolizálják...De a földön fekvő füzérek üzenete még mindig kérdéses maradt:.talán a búcsús csili-vili világot hozták be a színpadra..

Na azért a rendezés is elgondolkodtatott pár dolgon: drága Borbás Gabi mit keresett a színpadon, miért énekelt már-már őrült csillogással a szemében, random a cselekményhez illő és oda nem illő dalokat???  De legalább nem volt hamis, mint a hasonló rendezői koncepció alapján, Tatabányán ,anno egy Moliere darabban (asszem az Amphitryon - ban) éneklő színésznő (egyetlen alkalom volt az életemben, amikor komolyan fontolóra vettem, hogy tisztelet ide, vagy oda, a szünetben hazamenekülök, de végül nem). Megint kijött drága Robink enyhe perverziója: naturista jelenetek, a régi vurstlik "legszebb" hagyományait felidéző cirkuszi "ember-szörnyek" felvonultatása történik a színpadon, teljes pompájukban : azaz azoknak a szerencsétlen embereknek, akik valami testi defektussal születtek és csak maguk cirkuszi mutogatásából, állati szinten tartva tudtak létezni. Szabó Simon bél-katéterén és a végtermék kivezető zacsiján (valamint a zacsi mellett a ruhán diszkréten ábrázolt szennyeződésen) konkrétan majdnem behánytam. Megint eszembe jutott, hogy az emberi kegyetlenséget nem nagyon lehet überelni. Ilyen az állatvilágban nem létezhet : simán elpusztul a genetikai mutáns, ha nem életképes. Az ember pedig életben tartja és megalázza. Szuper. A travi pincérnő szerepeltetése pedig teljes talány, csak az alföldis névjegy letételét jelezhette ( talán itt kellett volna gyanút fognom a rendező személyét illetően ), egyébként megfejthetetlen maradt, hogy miért férfi alakítja ezt a női szerepet.

A Zeppelin és a csillagok bámulása központi szerepet kapott a cselekményben, bizony mindannyian egy szebb, boldogabb életről álmodunk. De többnyire pont ott maradunk, ahová születtünk. Szegény, szegény Karoline hiába próbál nagyot váltani a dúsgazdag Rauch-hal - végül pofára esik...csaknem szó szerint is. Marad neki azért a "szabász", aki azért mégis magasabb minőség, mint a sofőr Kasimir ( ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy speciel Karoline Kasimirt szereti, csak a tahóságát már egyre nehezebben bírta).

A színészekrűl:

Szabó Simon( Szemes Franz, Kasimir piti bűnöző barátja) biztosan hozza a tahót, amit a Megdönteni...c film óta mindig (nem is írom le az említett film címét, mert már az is vizuális környezetszennyezés, hát még ha a gyatra főszereplő nyafogására gondolok).

Pálfi Kata (Erna, Szemes Franz terrorban tartott nője, aki végül átnyergel Kasimirra) jó, átélt, hiteles (egy vicces dolog van, amit csak a google segítségével állapítottam meg: a darab szerint Erna Kasimirt akarja megdöbbenteni azzal, hogy milyen kiélt lett a nő külseje a kemény élete következtében. A párbeszéd szerint Kasimirt kérdezi Erna: Maga szerint hány éves vagyok? Kasimir próbál udvarias lenni: 42?  Erna válasza : 28!!!  Na most Pálfi Kata a wiki szerint 44 éves.....)

Varju Kálmán (Schürzinger, szabász) szép és finom. A kötött mellénye mondjuk rettenet, de tiszta tekintete, kedvessége szerethetővé teszik a figurát. Én eddig kifejezetten csúnyának láttam a színészt, de most a szemem előtt megszépült és ennek nagyon örültem..

Papp János (milliomos) Cserna Antal (főbíró) gazdag bunkó, ki ha én nem karakter-megformálása pontos. Esznek (fröcsög a kolbász), isznak (fröcsög a sör és a viszki). Előadás előtt mondtam Egonnak, ha leöntenek minket az első sorban megverem: mi a sz.rnak vett ennyire előre jegyet. Konkrétan komoly hátfájással is távoztam...egyébként is full kellemetlen volt: nagyon hosszú napom volt, - egész nap továbbképzés, utána a névnapos Tomit szórakoztattam 2 órán keresztül - úgyhogy az utolsó fél órát végigásítoztam, ami azért az első sorban elég primkó dolog volt (bocsi mindenkitől, tök jó volt az előadás, csak a befogadóban, azaz bennem, volt a hiba).

Még egy említésre méltó dolog: Szalay Olimpia táncos/színésznő gyönyörű nő..még szőrösen is...istenem, hogy lehet valakinek ilyen tökéletes alakja...

A végére hagytam Stohlt: semmi különös, a nemzetis Úri muriból és Az ember tragédiájából ismert eccerű karaktert hozza, néha bele is bandzsít, amit vagy humorosnak gondol vagy komolyan gondjai vannak a szemizmaival. Ami viszont kifejezetten bosszantott, hogy elhatároztam, ha már az első sorban ülünk "bravót" kiabálok Bata Évának, de sajna egyedül nem hajolt meg, csak Stohllal. Neki meg nagyon nem bravó most, és ezért Évi bravója is a torkomban maradt.

Most kiélem magam : BRAVÓ BRAVÓ Bata Éva, csak így tovább a lenini úton!!!

Füge Produkció, Rendezte: Végh Zsolt

Hát nem jó érzés egyedül színházba menni (Egi, Kati, Anyu annyira hiányoztatok), de végülis eddig is egyedül jártam szülői értekezletre...Alternatívokban mondjuk nem vagyok annyira otthon, de nem azért, mert nem bírom, hanem azért, mert "vidékiként" nem egyszerű követni azt, hogy Pesten mi a menő és mi a ciki...és most nem (csak) a sznobságról beszélek, hanem az igazi értékek felkutatásáról...azt már tudom pl. hogy a Pintér Béla Társulat az menő, viszont sajna még semmit nem láttam tőlük...

Szerencsére, most kaptam egy kedves meghívást és nem számított, hogy kedd van és hogy egyedül kell menjek, mentem. Mondhatjuk, hogy "this is the beginning of a beautiful friendship (?)", de megtisztelő az is, ha valaki kíváncsi az írásaimra és véleményemre...

Érdekes ez a Jurányi Inkubátorház...valóban működő szellemi műhelynek tűnik...egyszer a lányom volt itt nyári tánctáborban, de most is láttam különböző táncórákra /-ról igyekvő gyerekeket... a büfében pedig kedves, alternatív arcokat és jó néhány kutyát is: ide ugyanis kulturált gazdák állatai simán beléphetnek és otthon érezhetik magukat. Az aulában kis tábla jelezte, hogy hol van az előadásra jegyet váltott nézők gyülekező helye...a második emeletre kellett ugyanis felmászni ( de kva sz.r a kondim...), ahol egy klasszikus osztályteremben foglalhattunk helyet, és vártuk, hogy végre megkezdődjön a 3. b  osztály szülői értekezlete...

Végül megérkezett Ildikó néni, az új osztályfőnök, azaz Stefanovics Angéla, akit - ha máshonnan esetleg nem is - az ikonikus " Köszönjük, Emese" bankos reklámból mindenki ismer. Egy csoda ez a nő. Nem tudom, a valóságban hány szülői értekezleten vett részt életében, de Chaka Kan és Whitney Houston után szabadon elénekelhetné az  " I'm every teacher, it's all in me " c. slágert. Ha nekem annyi húsz-ezresem lenne, ahány szülőin (bölcsis, ovis, isis, középsulis) részt vettem, akkor milliomos lennék...(kb. 60-ra teszem ezt a számot). Hihetetlen, de Angéla, azaz Ildikó néni egy személyben megtestesítette az általam ismert összes pedagógus típust..nem tudom, hogy ez tudatos vagy ösztönös, de az eredmény ez volt. Az elején az édi-bédi, gyerekekért élő, még meg nem csömörlött, elhivatott pedagógust, aki a meg nem értettség hatására Ildikó néniből átmegy a szülők által egymást között etalonként emlegetett Ica nénibe, mely utóbbi figura sajnos a többünk által jól ismert igazi terrorista pedagógus mintaképe.

A szülői értekezleten persze részt vesznek a közönségen kívül a színész-szülők is, akik a közönséggel vegyülve foglalnak helyet az osztályban és a darab elején még meglepetésként hat az újabb és újabb beépült színész-szülő megszólalása. Tipikus sztereó- sztereó tipikus...: a szörnyen durva, szókimondó, már már bunkó Vivi anyuka, alias Merci, aki szentimentális, a tanárt ajándékokkal lekenyerező, szerényebb képességű gyerekének nagyobb figyelmet kiharcolni akaró anyuka; a felesége helyett megjelent, mindent jegyzetelni akaró apuka, aki meghunyászkodik a veszett anyukák és a veszett pedagógus előtt egyaránt, és aki mindezt olyan jól alakítja, hogy a darab-beli nevét is elfelejtettem (Mr. Celofan); a beépített szépség, Pálma anyuka, aki mindent IS jobban tud és még a szülőire is flörtölni járó, jól szituált - jól kinéző maca;  a politikus, elfoglalt Ágoston, aki nem pontosan tudja, hogy most melyik gyerekének szülőijén van éppen, de lényeg, hogy gyorsan végezzünk. A közönség sorai között foglalt helyet maga a rendező is, ő szólalt meg a szülők közül a legkésőbb, de én végig figyeltem az arcát, annyira cukker volt, ahogy rendezőként szinte együtt lélegzett színésztársaival, már-már velük együtt mondta a szöveget, és izgult, vajon érti-e a közönség a poénokat és veszi-e az adást. Jelentem vette: szétröhögtük magunkat. Az egyik farmeringes, idős hobónak kinéző fazon annyira röhögött az elején, hogy Pálma anyuka szövegének nagy részét nem is lehetett érteni. Azt hittem, ő is színész, de nem. Szerencsére a darab közepe táján vagy elfáradt a nevetésben, vagy a felesége rászólt, hogy fogja vissza magát.

Szóval az egyetlen nem hiteles figura a rossz gyerek apja - és ez nem a rendező és a szerepet alakító színész, Végh Zsolt hibája, hanem az egyébként bravúrosan jó szerzőé, Szabó Borbáláé. A legrosszabb gyerek szülei ugyanis sosem járnak szülőire. Részben nem véletlen, hogy pont az ő gyerekük a legrosszabb, részben nyilván ég a fejük is. Távolmaradásukkal viszont kiváló alkalmat adnak a többi szülőnek, hogy elmondják, a helyzet tűrhetetlen, és ez a gyerek elviselhetetlen, a pedagógusnak meg arra, hogy biztosítsa a normál szülőket együttérzéséről és arról, hogy az iskolának/óvodának stb. meg van kötve a keze, hiszen szegregációról szó sem lehet, az integrált nevelés, a közösség példamutatása fontos stb. Személyes tapasztalatom ezzel kapcsolatban azonban sajnos az, hogy nem a fékezhetetlen gyermek juhászodik meg, hanem a többiek vadulnak meg...fogalmam sincs, ennek mi az oka, de nem is vagyok ebben szakértő. Mindenesetre, sosem láttam szülőin Martinka szüleit, akit a pedagógusok is csak " kis terminátornak" emlegettek (jópofán) és aki a 2 éves, egyébként angyali szépségű és természetű lányomat úgy lelökte a bölcsiben szó nélkül a kismotorról, hogy lánykámnak félig kitörött az első foga (amely végül egy évvel később, egy szép március 14-ei délutánon tört ki egészen, a Burger Kingben történt orbitális esés következtében - szerintem be kellett volna őket perelnem, de most már mindegy). Mindezek eredményeképp kislányom bájos mosolya évekig foghíjas volt és egyszer egy túlbuzgó óvodai fotós fogat is retusált neki az óvodai fotózás után...De beszélhetnék annak a kisfiúnak a szüleiről, akik szintén hiányoztak a szülőikről, és akiknek fiát az én drága fiacskám úgy vágta be a folyosói szekrénybe, hogy annak ajtaja betörött, mindezért azonban az én fiam szóbeli dicséretet kapott, mert az említett cukiság éppen egy harmadik osztálytársukat fojtogatta, és ezt megakadályozandóan állította őt röppályára az én ártatlan báránykám :D 

Mint minden rendes szülői értekezlet, az előadás is egy óra után ért véget, egy némiképp szürreális és sajna mégis valóságos anyák/szülők-napi műsorral, melyet a gyermekké visszavedlett szülők adtak elő, a szemében őrületet csillogtató "tökéletes" pedagógus irányításával.

Szóval köszönjük Ildikó néni és a többiek a görbe tükröt...majd igyekszünk megjavulni :))))

Chicago musical, Átrium színház, 2019. 02.01.19.30

Az úgy történt, hogy Egi gondosan leegyeztette velünk, hogy mikor érünk rá és mit szeretnénk megnézni, majd megvette négyünknek a jegyet erre az előadásra, ezt követően január 26-án elutazott úgy kb. 10 napra síelni. Így csatlakozott -  Egi jegyét átvéve - a színházlátogató csapatunkhoz legeslegjobbbarátnőm Zsuzsi lánya, ÉNB forever Dóri.

Maga a darab nekem jóval több, mint könnyed zenés cucc: a Csepeli Munkásotthonban a kilencvenes évek elején elvégzett intenzív nyári nyelvtanfolyamon drága Verasztó Lajos tanár úr úgy verte a fejünkbe az angol nyelvtan szépséges szerkezeteit, hogy musicalokból hallgattunk és tanultunk meg dalokat - így pl. a Chicago-ból a gyilkos nők dalát (Cell block tango). Ennek köszönhetően itt van a fülemben a mai napig  "He had it coming, he had it coming, he only had himself to blame..." Na most a fordítónak szeretnék innen is gratulálni: egyszerűen kivégzett minden nyelvi humort a dalból, magát a storykat is, és a drámai vallomások helyett valami rejtélyes okból csak lebutított történeteket kaphatott a közönség, vajh MIÉRT????

A 2002-es mozifilmet természetesen láttam, sőt DVD-n is megvan ( le volt árazva :D ), úgyhogy önkéntelenül is azzal hasonlítgattam magamban az előadást, de leginkább a szereplőket:

Velma Kelly: Parti Nóra - az Átrium színház örökös jócsaja vs. Catherine Zeta Jones - kiütéssel győz az utóbbi sajna...Nórink hízott is picit ( jó, szeretnék én olyan "kövér" lenni, mint ő.), meg meg is kurtították a szerepét...felejtős volt szerintem.

Roxie Hart: Huzella Júlia vs .Renée Zellweger - és itt jön egy meglepke, Júlia lemosta a szőke nőt, aki ugyan  bestbridgetjones ever, de más nem igazán. Adottságait tekintve Huzella Júlia olyan, mint ÉNB Tamara Óriásországból szalajtott ikertestvére (azzal a különbséggel, hogy ő tehetséges ), inkább a kosaras pályát tanácsolhatták volna neki a pályaválasztási tanácsadóban, ha elment volna. De nem ment el, és ez a mi nagy szerencsénk. Iszonyat jó volt. Először kiakadtam: de hisz Roxie szőke, ezt mindenki tudja, legalább egy parókája lenne...de nem kellett, mert Ő Roxie Hart semmi kétség (azt meg külön köszönöm neki, hogy engem is szerephez juttatott az első sorban ülve: én olvashattam ugyanis fel a közönségnek a kellékújságból hogy "Roxie Hart lenyomja Chicago-t" vagy valami ilyesmit :)))

Billy FLynn: Fekete Ernő vs. Richard Gere  - az előbbi győzött nálam több okból is. 1.) Utálom Richard Gere-t, még ha ez a Micsoda nő miatt szentségtörésnek számít is. Irritál, hamis, negédes...2.) A darab végén ahogy Roxie védőbeszédét mondta, mintha dr. D.Z. tb-i sztárügyvédet hallottam volna...Esküszöm még a hangja is olyan volt....aki ezt a szöveget magyarította, tuti sokat jár tárgyalásra..."nem szenvedett még szegény vádlott eleget?! "

Morton mama: Hernádi Judit vs. Queen Latifah - döntetlen. Hernádi Judit sokat fogyott, így kifogyott belőle sajna a dög is (remélem, hogy nem betegségből, csak hiúságból kifolyólag került sor a fogyásra). Szerencsére azonban a kilókkal együtt nem tűnt el a tündöklő tehetsége: igazán hiteles börtön mami volt. A filmbelinél kevésbé pénzéhes és jóval tiszta szívűbb karaktert hozott, de miért is ne lehetne ilyen Morton mama?

Amos Hart: Mihályfi Balázs vs. John C. Reilly - döntetlen. Mihályfi Balázs még akár nagy színész is lehetett volna, ha nő még kb. 20 centit és ha nem vállalja el a Jóban rosszban-t - de ez már történelem...Vele is jól kitolt a fordító: Mr. Celofánból Fólia lett, amit a színész tagoltan próbált üvölteni, hátha valaki mégis megérti...

A fordításon kívül egyéb zavaró és érthetetlen dolgok is előfordultak az előadásban:

- a konferanszié, Hámori Ildikó. Őt mint színésznőt én sosem szerettem - szívem joga...szépnek nekem sosem volt szép, tehetségesnek nem tehetséges (hangja azért kedves, főleg meselemezeken.) A darabban betöltött szerepe minimum aggályos..a ruházat amit ráaggattak (remélem nem saját volt) leginkább volt anyósom templomba menős szerkójára emlékeztetett...indokolatlanul hosszú, fehér, csipkés, testhezálló nyomott műselyemblúz, hozzá vádliközépig előnytelen bő-szoknya..és egy olyan barna, bőrszerű, áttört mintás, lapos sarkú, nagymama szandi, amit még tuti a Tatabányai Közművházzal szembeni "Cipőboltban" vettek, pedig az 1990-ben bezárt :D

-  az indokolatlan trágárság: nem vagyok egy grétsylászló, de az már engem is irritált, hogy a "faszomat" kifejezés átlag öt percenként hangzott el az előadás során, amit pedig minden jó érzésű ember legfeljebb tíz percenként használ.

- a mindent elsöprő, üzenet nélküli, szájbabaszós szexualitás: az még csak hagyján, hogy a nyílt színen szopnak, meg dugnak a szereplők, de hogy miért kell a szereplők 90%-ának , tekintet nélkül nemre, szerep szerinti társadalmi helyzetre, vagy korra az előadás 99%-ában alsóneműben flangálni ez bizony talány. A travi énekesnő esetében miért kell a "pöcse van a menyasszonynak" -szerű leleplezés - ráadásul műpénisz láthatóvá tételével - ez teljes homály: egyrészt, mert mindenki látta, hogy az újságíró hölgy valaha úrnak született, másrészt minek a műpénisz, ha igazi is van neki??? Én még ennyi ronda és szőrős palit, mint a tánckarban volt, nem láttam...eddig. Megjegyzem az első sorban ültünk - kár volt. Fura dolog, hogy velünk egy sorban, az anyja ölében, tehát felteszem jegy nélkül, üldögélte végig az előadást egy tíz éves forma gyereklány..kiskorú veszélyeztetése a szülők részéről? A fordítói lelemény: az eredeti All that Jazz-ből a darabban All that Sex lett...hmmm. Értem én, hogy a századeleji varieté fülledt világát próbálta meg a rendezés visszacsempészni a színpadra, de sokkk volt, tényleg...

- a gyilkos nők között és a tánckarban egyaránt résztvevő idős hölgy, akit szerintem az Ódry Árpád színészotthonból adhattak kölcsön az estére...de becsületére legyen mondva, ennek ellenére jól nyomta.

- az eredeti darabban "magyarnak" aposztrofált cigány nőt játszó színésznő, Fodor Annamária kinézete (ez kb. orosz-ukrán vonal volt), kiejtése (amit mondott, abból szinte semmit, de semmit nem lehetett érteni, ami már nem vicces, hanem értészavaró volt), az hogy a kivégzését követően kb. 5 perccel már vidáman táncikált a tánckarban..(.megjegyzem ez a színésznő is jócskán felszedett magára a Munka ügyek-es Timi szerepének eljátszása óta - de így is bomba)

Összességében azért mégis inkább jó volt az előadás, mint rossz. 4: 3 -at játszott a filmmel szemben és ez egy hatszoros Oscar díjas film esetében elég tisztességes eredmény.

A TAO pénzek visszamenőleges megvonása miatt nehéz helyzetbe került Átrium Színház fennmaradását támogathatod a 16200106-11575241-es számlaszámra történő befizetéssel, vagy a tamogatas@atrium.hu email címen a színházzal egyeztetett módon.